A kerekded, plus size komikák már az 50-es években is hódítottak, most pedig, hogy a testpozitivitás napirenden van, ikonná válnak azok a kivételek, akik eddig „csak” a szabályt erősítették. Bemutatjuk Hildát, a duci pin-up karaktert.
A pin-up naptárlányok képeit böngészve akadtam rá egy olyan összeállításra, amely által újra bebizonyosodott számomra: az idealizált testábrázolásnak se vége, se hossza. Az 50-es évek reklámillusztrációin és naptárain felbukkanó hölgyek eredendően is csodás idomait a férfiképzelet helyenként bizony kedve szerint rajzolta át. Összehasonlítva látni a modellként szolgáló fotót az elkészült művel, ráébred az ember lánya, hogy a photoshop nem éppen modern találmány.
Aztán minél inkább belebonyolódtam az amerikai kultúra pin-up epizódjába, egyre több érdekes jelenségre bukkantam. Elém került például Hilda, az egyetlen duci pin-up lány. Kíváncsi lettem: ki volt ő valójában, és mi hívhatta őt életre?
Kik voltak a pin-up címlaplányok
1906-tól kezdődik a pin-up időszámítás, ugyanis ekkortól jelentek meg Earl Christy porcelánbaba-szerű illusztrációi a hollywoodi magazinok címlapjaitól kezdve a kereskedelmi reklámokon át a képeslapokig mindenhol.
Őt követően Earl Moran vált aztán Amerika egyik legismertebb pin-up művészévé, miután a Life magazin 1940-ben cikket közölt munkásságáról. Moran nevét fémjelzi egyik leghíresebb modellje, Marilyn Monroe.
A pin-up kultusz azonban 1941-ben a Life és az amerikai katonai barakkok első számú címlaplányával, Dorothy Lamourral kezdődött el igazán. 1943 közepéig a pin-upok inkább a szórakoztatás és a propaganda eszközei voltak, később formálódtak csak társadalmi jelenséggé. A katonák ugyanis elkezdtek a Life-nak és a szülővárosukban megjelenő helyi újságoknak leveleket küldözgetni. Azt gondolnánk, hogy mindenki csak a hollywoodi sztárokért epedezett, de a katonák barátnőik, feleségeik fotóit küldték be, és innentől a „hétköznapi nők" pin-upjai ugyanolyan népszerűségnek örvendtek. Így alakult ki 1945-re, hogy a pin-up illusztrációk egyre inkább a hazavágyó katonák barátnőit, feleségeit, sőt gyermekeit ábrázolták.
A háború után, 1950-től a pin-up lányok egy új, ígéretes korszak küszöbén álltak. Szerepük megváltozott, ekkor már tökéletesen beépültek az amerikai nemzet popkultúrájába, és kiváló reklámeszközként működtek. Reklámikonokként a fogyasztói társadalmat szolgálták az élet, a bőség, a fiatalság és a szépség pozitív képének bemutatásával. A virágzó gazdaságot és a ragyogó jövőt szimbolizálták, a győztes amerikai társadalom értékeinek védjegyévé váltak.
Hilda születése
Az 50-es évek tekinthetők a pin-up korszak csúcsidőszakának. Ekkor történt, hogy a vékony, magas és hosszú lábú nők tengerében Duane Bryers illusztrátor valami mást akart létrehozni. Készített néhány előzetes rajzot Hildáról, és elvitte a Brown & Bigelow naptárkiadónak. Ők vonakodva szerződést kötöttek vele, Hilda maradását az eladásoktól tették függővé. Nem hittek a sikerében.
A Hilda-naptárak 37 éven át, betonbiztosan hozták a számokat a kiadónak.
Hilda alakját egyébként nem modellekről mintázták, mint ahogy az a kortárs pin-up lányok esetében történt, ezért arca és testalkata hol ilyen, hol olyan a képeken. Bryers képzeletét szabadjára engedve, egy idealizált plus size női karaktert hozott létre személyében, sonkákkal, hurkákkal és igen, tokával együtt. Különlegessé tette az is, hogy Hilda nem csak egy kacér, vidám női alak volt. Karakterrajzát azok a kalandok domborították ki, melyekbe minduntalan belebonyolódott, és amelyekben kicsit sete-sutának tűnt ugyan, de mindig felhőtlenül derűs kisugárzású, humoros és szeretnivaló volt.
Hilda zsenialitása abban rejlett, hogy úgy szatirizálta a pin-up konvenciókat, hogy közben magáévá is tette azokat. Persze, ő is csábító pózokban jelent meg a képeken, miközben eléggé sokat mutatott magából, de tette mindezt úgy, hogy közben összekacsintott a nézőivel. Tekintetéből azt az üzenetet lehetett kiolvasni: „Nem kell mindent túl komolyan venni, csak érezzük magunkat jól.”
Annak ellenére, hogy a történelem egyik leghosszabb ideig létező naptárdívája Marilyn Monroe és Rita Hayworth mellett, a legelszántabb vintage-rajongók sem nagyon találkozhattak még Hildával. Kérdezhetnénk, hogy miért került feledésbe? Talán azért, mert méreteivel kilógott a sorból, vagy mert nem volt valódi személy. Mindenesetre karaktere remekmű, és sokak számára inspiráló.
A modern kor Hildái
Hilda figurája világszerte sok nőt inspirált testpozitív szellemiségével, sokan közülük tiszteletük kifejezésére újraalkották a karakter néhány ikonikus illusztrációját.
