Sokszor azért húzzuk, halasztjuk az orvossal való találkozást, mert rettegünk attól, mit fog velünk közölni. Ki szeretné azt hallani, hogy az orvos a tüneteinket kétségbe vonva azt mondja: „Ez a korral jár, ne törődjön vele!” vagy „Nem létezik, hogy ez ennyire fáj.” Ám vannak ennél gyomorszorítóbb diagnózisok is, amikor jó, ha az orvosok nem fogalmaznak túlságosan drasztikusan. Ugyanis már egyetlen szó is szenvedést vagy félelmet okozhat a betegeknek, és alááshatja az orvosokba és az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat.
A kutatók összeállítottak egy listát azokról a kifejezésekről, amelyeket az orvosoknak kerülniük kellene akkor, amikor kényes kérdéseket vitatnak meg a betegekkel és a családtagjaikkal. A soha ki nem mondható kifejezések közé tartoznak azok a szavak, amelyeket az orvosoknak nem lenne szabad használniuk a betegekkel és a betegségekkel kapcsolatban.
Az orvostól való félelem betegségtől független
Talán akkor vagyunk a legsebezhetőbbek és a legkiszolgáltatottabbak, amikor betegek vagyunk. Ilyenkor minden kedves, együttérző gesztus jelentősége felértékelődik, és az orvos által kimondott szavak is sokat számítanak. Az utolsó dolog, amit az orvostól ebben a védtelen helyzetben hallani szeretnénk, például az, hogy „Nincs remény”, vagy ami még ennél is rosszabb, „Sajnos a betegsége gyógyíthatatlan.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy az orvosoknak el kellene hallgatniuk a valóságot.
Bár az orvostudomány folyamatosan fejlődik, ám az orvosi ellátásnak vannak olyan aspektusai, amelyek gyakorlatilag időtlen idők óta nem változtak. Ilyen például fehérköpeny-szindróma, vagyis az a félelem, amit a betegek akkor éreznek, amikor orvoshoz mennek. Ez a szorongató érzés gyakran a szaktudás hiányából, az irreális elvárásokból és a fájdalomtól való aggodalomból fakad.
Vannak azonban olyan betegségek, mint például az előrehaladott rákos elváltozás vagy a végstádiumú tüdőbetegség, amikor részletes magyarázatot igényel az orvos részéről, hogy mire is számíthat a kezelés során a beteg. Ezek a kényes beszélgetések azonban habozásra vagy arra késztethetik az egészségügyi dolgozókat, hogy olyan kijelentést tegyenek, ami a betegeket és a szeretteiket érzékenyen érintik, vagy amit akár sértőnek találnak.
Ezeket a szavakat tilos lenne az orvosoknak használni
Egy súlyos betegség nemcsak testi, hanem lelki szenvedést is okoz. Az orvosok viselkedése, beleértve a verbális és nonverbális kommunikációjukat is, súlyosbíthatja vagy akár csökkentheti is az érzelmi szenvedést. Bizonyos szavakat jobb, ha inkább nem is használnak az orvosok a nehéz helyzetekben annak érdekében, hogy a betegek legalább mentálisan biztonságban érezhessék magukat.
Egy amerikai pszichológusokból álló csapat összeállított egy listát azokból a kifejezésekből, amelyek nem csupán a páciens lelki állapotát súlyosbíthatják, hanem hátráltathatják a beteg és az orvos hatékony együttműködését is. Ezek olyan kifejezések vagy kijelentések, amelyek meggátolhatják a betegeket abban, hogy képesek legyenek a számukra lehető legjobb, érdemi döntéseket meghozni a saját ellátásukkal, kezelésükkel kapcsolatban. Ez a lista a következőket tartalmazza:
„Semmi mást nem tehetünk.”
„Nem lesz jobb, ön már nem fog meggyógyulni.”
„Sajnos már semmit nem tehetünk.”
„Itt a vége.”
„Akarja, hogy mindent megtegyünk?”
„Harcoljon!”
„Miért várt olyan sokáig azzal, hogy orvoshoz menjen?”
„Mit csinált / mit gondolt eddig a többi orvos?”
A rákos betegségben szenvedő pácienseket kezelő orvosoknak pedig azt tanácsolják, hogy soha ne használjanak olyan kifejezéseket, mint „Most ne törődjünk ezzel!” „Szerencsés helyzetben van, mert ez még csak a második stádium.”
„Nem sikerült a kemoterápia.”
Ezek a kifejezések ugyanis akaratlanul is megijesztik vagy megsértik a betegeket, és arra utalnak, hogy a korai stádiumú rák olyan dolog, amiért hálát kellene érezni, de még ennél is rosszabb, ha egy beteg azt érzi, ő maga elbukott a betegség leküzdése közben.
Ezt kellene mondaniuk az orvosoknak
A fenti kifejezések helyett a szakemberek azt tanácsolják, hogy az orvosok használjanak inkább olyan szavakat, amelyekkel csupán aggodalomra adnak okot, és nem jelentik ki határozottan, hogy nagy a baj. Ilyen lehet például az amerikai pszichológusok szerint, ha azt mondják: „Aggódom, hogy meg fog-e gyógyulni.”
Annak elkerülésére, hogy a beteg úgy érezze, cserben hagyták, jobb, ha az orvosok azt mondják: „Együtt fogunk szembenézni ezzel a nehéz betegséggel”. Így a betegek úgy érezhetik, mintha nem egyedül, hanem egy csapatban kellene megküzdeniük a súlyos kórral.
A szuggesztív kommunikáció csodákat tehet az orvos-beteg kapcsolatban. Nem is gondolnánk, hogy a szavakon túl mennyi mindennel kommunikálunk, és, hogy a nonverbális jelzéseknek is mekkora jelentősége van" - mondja dr. Lőrincz-Erdélyi Krisztina pszichológus, hozzátéve: az orvosnál vagy a kórházban már az első percben érnek minket hatások, legyen szó az épület előtt várakozó tolókocsikról, az elrettentő szuvas fogakat mutató képekről vagy a parókahirdetésekről a falon, amelyek már a rendelőbe való belépés előtt szorongást és negatív érzéseket kelthetnek bennünk.
Ilyen a jó orvos-beteg kommunikáció
"Miután nagyon sokat számít a megszólítás és az individuum tisztelete, ezért orvosként is érdemes a beteg és páciens megszólításokat mellőzni, és helyettük inkább az illető keresztnevét használni, mert egészen más lesz ettől a kapcsolat minősége, akár oldódhat is a feszültség egy nehéz és kiszolgáltatott helyzetben" - javasolja a pszichológus, aki szerint nagyon fontos, hogy ha a beteg állapota súlyos, akkor nyilvánvalóan nem cél, hogy olyan dolgokkal hitegesse az orvos, ami adott esetben nem igaz. Ennek ellenére érdemes a pozitív megfogalmazásra törekedni, azaz nem azt hangsúlyozni, mit nem lehet, hanem sokkal inkább azt, hogy a kezelésnek milyen pozitív hatásai lehetnek.
Ha a teljes gyógyulás nem is lehetséges, érdemes azt elmondani, mi az, amit az életminősége érdekében meg lehet tenni.
Ilyen például, ha az orvos elmondja, hogy a gyógyszer hatásától azt várják, hogy megjöjjön a beteg étvágya. Fontos, hogy a beteg érezze, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben is van választási lehetősége, és átélheti a kontrollérzetet valamiben, akár egy olyan hétköznapi helyzetben, hogy például a jobb vagy a bal kezéből vegyenek-e vért; hétfőn vagy inkább kedden szeretne-e visszajönni.
De használhat az orvos például metaforákat is, mert ezek sokszor pozitív hozzáállást váltanak ki a betegből, aki lehet, hogy így jobban megérti a helyzetét.
"Olyan ez, mint amikor egy kisgyerek járni tanul. Először szépen, lassan indul el, közben lehet, hogy megbotlik és visszaesik, de aztán újra feláll és újra elindul. Fontos, hogy érezze a beteg, hogy az orvos szakemberként magabiztos, ezért a "mindent megpróbálunk megtenni" kijelentés helyett mondja inkább azt, hogy „mindent megteszünk”. A kettő között az a különbség, hogy az előbbi magába foglalja a kudarc lehetőségét is, ami önkéntelenül is negatívan hathat. Ugyanakkor fontos, hogy az orvos őszinte és hiteles legyen, és csak olyan kifejezéseket használjon, melyekkel orvosként is tud azonosulni, és a stílusától sem teljesen idegen" - mondja a pszichológus.
A rák megelőzésében a vitaminoknak közvetett, de fontos szerepük van. Kattints, hogy megtudd, mely vitaminokra van szüksége ahhoz, hogy elkerüld a rákot.
