Onnantól, hogy megszületünk, öregszünk. Ez kezdetben még nem olyan feltűnő, de mire kettőt pislogunk, már megjelennek az első ősz szálak a hajunkban. Öregedésünk tényleg egyenlő a szellemi hanyatlással? A tudomány szerint nem az.
Sokszor hallani a közbeszédben: „Jaj, én azt a kort már nem szeretném megélni!”. Aki így beszél, biztos, hogy így érzi majd akkor is, amikor odajut? És biztos, hogy tudja, miről foglal állást? Nem az öregséggel van a probléma – bár kétségtelenül megvannak a maga nehézségei ennek az életkornak (is), hanem a környezettel, ami az embert öregségére körülveszi. A szegénységgel, az elmagányosodással, a kiszolgáltatottsággal, az ellátás nélkül maradó fizikai és lelki fájdalmakkal. Azzal, hogy a mai világnak nincs olyan szelete, amely az ő igényeikre lenne szabva, és amit ők tudnak, az keveseket érdekel. Pedig tények szólnak a kialakult helyzet ellen.
Az öregséggel nem feltétlenül jár együtt a demencia
Az öregség természetes állapot, és nem egyenlő a betegség okozta szellemi leépüléssel, vagyis a demenciával. A demencia tünetegyüttes körébe tartozó kórképeknek – melyek közül az Alzheimer kór a leggyakoribb – legfontosabb rizikófaktora ugyanakkor az öregedés – a 65 éves korosztály 1 százaléka érintett, és ez az arány 5 évente megduplázódik – tájékoztat prof. dr. Rajna Péter, a téma kiemelkedő szakértője. De mi történik szellemi képességeinkkel, ha elkerül bennünket ez a betegség? „Idős korban egész szervezetünk, így agyunk működése is lelassul, ezért az életkorunk előrehaladtával az időben mérhető szellemi teljesítményünk biztosan csökken, ellenben annak minősége nem feltétlenül” – mondja a szakember. Az akár egyre kiválóbb hosszú távú memória mellett rövid távú memóriánk hanyatlik, kevésbé valószínű, hogy visszamondjuk a két perce hallott telefonszámot. A multitaskingra – vagyis több feladat együttes elvégzésére – és figyelmünk hirtelen váltására való képességünk is alábbhagy.
Az időskori bölcsesség lehetősége tudományos tény
Az érzelmi intelligencia és a szociális intelligencia általában javul az életkorral – állítja Prof. dr. Davangere P. Devanand, a Columbia Egyetem Egészségügyi Központ Geriátriai Pszichiátria részlegének igazgatója. Az idősek kevésbé lehetnek hajlamosak az érzelmi ingadozásra, több kell nekik ahhoz, hogy pánikba essenek, jobban értik a kapcsolatokat, kiváló stratégák és lelki ellenállóképességük is fejlettebb a fiatalokénál. Az évek számának gyarapodásával növekszik továbbá az új ismeretekből való tapasztalás képessége, valamint az új ingerek csoportosítására, és annak valamilyen rendszerbe való illesztésére való képesség.
Az új ismeretek értékelésére, elemzésére való készség az idős embereknél sokkal fejlettebb szintű, ezen alapszik az időskori bölcsesség fogalma.
Ez nem más, mint a precedens alapú gondolkodás. Egy idős ember számára alig van új helyzet, mert szinte minden új eseményhez hasonlót tapasztalt már élete során. „Rögtön alternatív megoldásokkal rendelkezik, szemben a fiatalokkal, akiknek ezeket a megoldásokat kreatívan, vagy sokszor kockázatos módon az Internet (illetve AI) segítségével kell kialakítaniuk” – hangsúlyozza Rajna Péter.
Olyanokká válunk, ahogyan bánnak velünk
Hogy milyenek leszünk idős korunkra, az persze sok mindenen múlik. Ahogyan a közhely mondja: egy dolog biztos, a változás. Ez testünkkel-lelkünkkel sincs másként. Életünk minden addigi perce, az, hogy miként bántak velünk, és mi miként bántunk másokkal – és magunkkal – árnyalni fogja öregségünket. Tény, és nem korfüggő, hogy hatással van ránk, hogyan tekint ránk a külvilág, vagyis hajlamosak vagyunk önkéntelenül megfelelni a címkének, amit ránk akasztanak. Kompetensnek lenni, megbecsülést élvezni, a korunkkal járó sajátosságainkat is tiszteletben tartó környezetben élni olyan alapvető feltételek lennének, amelyek megvalósulásakor önmagunk maradhatnánk mindhalálig.
Ha érdekel, általában mikor kezdünk el őszülni, ezt a cikkünket is ajánljuk!
