Abban a korban, amikor nőiségünk megélésének formái igencsak szélsőségesek, amikor sokan úgy válnak felnőtté, hogy saját testi folyamataik ismerete nem áll szilárd lábakon, amikor a nemi különbözőségek még baráti társaságokban is kínos témának számítanak, és nem is feltétlen tudjuk, mi a normális, nehéz az ezekkel összefüggésben lévő betegségeket időben felismerni.
A nők ciklikus működése, a menstruáció, a megfelelő testtudat és önismeret igazán hangzatos szavak, önértékelésünk és kiteljesedésünk elengedhetetlen részeinek kéne lenniük. A legtöbb mai harmincas-negyvenes korosztályba tartozó hölgy azonban egy olyan időszakban érett felnőtté, amikor a havivérzés még betegség volt, a tünetei kényszerű fájdalommal jártak, amikor tilos volt ezekről beszélni, és csak az iskolai felvilágosító órákra hagyatkozhattak ahelyett, hogy a témával kapcsolatban szintén óvatos és feszélyezett rokonaiktól megkapták volna a megfelelő támogatást. Nehéz így megtalálni az egyensúlyt önmagunkkal – ez pedig nemcsak lelki problémákhoz vezet, de sokféle betegség korai diagnózisát akadályozza.
Léteznek olyan kultúrák, ahol nővé válni ünnep, ahol közösségi öröm az első menstruáció, ahol büszkén tartják számon a lányok holdciklusát. Léteznek olyan kultúrák is, ahol tisztátalan, említésre méltatlan, sőt egyenesen kínos, hogy a két nem eltérő módon éli meg nemiségét hónapról hónapra. Magyarország talán valahol a skála közepén helyezkedik el, az viszont biztos, hogy egyelőre azok a nők vannak többségben, akik nem tudnak mit kezdeni a saját ciklusukkal. Ennek azonban nemcsak az önelfogadás és az egészséges önismeret kialakulásának hiányában látjuk kárát, de a nőiséggel kapcsolatos betegségek is sokkal kevésbé felismerhetőek a kevés információ és az ezzel együtt megjelenő szégyenérzetek miatt.
A nők betegségei
Vannak ugyanis olyan kórok, melyek egyértelműen a nemi különbözőségekhez köthetők és a női szerveket érintik. Ha azonban valaki nincs tisztában a ciklusa optimális működésével, sokkal később veszi majd észre, ha az nem megfelelően funkcionál, és a késői diagnózis mindig több problémával jár, mint ha időben felfedeznének egy betegséget.
A policisztásovárium-szindrómának örökletes formája is ismert, de az esetek egy részében spontán alakul ki. Ugyan évtizedekkel ezelőtt még nehezen ismerték fel a tünetek alapján, de ha női felmenőinken már diagnosztizálták, nagy eséllyel velünk is előfordulhat – ha pedig a családon belül több azonos korosztályba tartozó nőnél megjelenik, egyértelműen genetikai eredetű a betegség.
Nem is betegségről van igazán szó, hanem egy olyan állapotról, mely során számtalan apró ciszta jelenik meg a petefészekben. A kórkép több szervet is érinthet, viszonylag gyakori elváltozás, mely bármely életkorban előfordulhat.
A PCOS rövidítéssel jelölt tünetegyüttes egyik leginkább látható jele a menstruációs ciklus felborulása. Van, hogy megszűnik a ciklus, azaz egymás után három peteérés is kimarad, azaz egy negyedév alatt egyszer sincs menstruáció, de akad, akinek olyan hosszúra nyúlik egy-egy időszak, hogy egy év alatt a kilencet sem éri el a peteéréseinek száma. Előfordulhat a cikluszavar mellett hiperandrogénizmus is, mely során túlsúlyba kerülnek a férfi nemi hormonok a szervezetben, fokozott szőrösödést, hajhullást és kopaszodást, illetve fokozott akneképződést is okozva, néha ezt a következményt azonban csak laboratóriumi hormonpanel-vizsgálattal mutatják ki, mert nem jár látványos következményekkel. A PCOS melléktünete az elhízás, a koleszterinszint emelkedése és az inzulinrezisztencia is.
Ha nem diagnosztizálják és kezdik meg a kezelést időben, 2-es típusú cukorbetegséget és szív-, illetve érrendszeri panaszokat is okozhat. A nem megfelelő menstruációs ciklus miatt az ovuláció is kárt szenved, ami meddőséget eredményezhet – sok nő éppen a termékenységi zavar gyanúja miatt kezdi meg a kivizsgálásokat.
Rotterdami hármas
A policisztásovárium-szindrómának pontos diagnosztikai kritériumai vannak, az úgynevezett rotterdami kritériumok, melyek egy ottani konferencián hangzottak el a világ endokrinológustársadalmának korábbi kutatásai alapján. E szerint ha ebből a három tünettípusból kettő fennáll, fel lehet állítani a PCOS diagnózisát:
- Peteérési vagy menstruációs zavar – azaz rendszertelen havivérzés vagy három hónapnál tovább kimaradt peteérés, illetve ennek következtében a menstruáció hiánya.
- Férfihormontúlsúly, melyet vérvételes hormonvizsgálattal erősítenek meg.
- Az ebből fakadó főbb tünetek megjelenése, azaz a hasra hízás, a fokozott szőrnövekedés, kopaszodás, akneképződés.
A kezelés a jelenlegi gyakorlatban az aktuális élethelyzettől függ. Egyrészt fontos a hormonháztartás helyreállítása, illetve a kapcsolódó tünetek, többek között az inzulinrezisztencia és a súlytöbblet okozta egyéb egészségügyi hozadékok megoldása egy esetleges trombózis elkerülése miatt, másrészt pedig a gyermekvállalás megtámogatását célzó – vagy éppen amiatt, hogy valaki nem szeretne gyermeket – ciklikusság beállítása is. Maguk a ciszták műtéti úton is eltávolíthatóak.
Ha valakinél meddőség miatt kell kezelni a policisztásovárium-szindrómát, akkor a cél a tüszőérés serkentése, ez gyógyszerrel lehetséges. Mivel nem ismert a PCOS kiváltó oka, nincs biztos mód a megelőzésére. Ugyanakkor igaz, hogy megfelelő életmóddal és az elhízás megelőzésével csökkenteni lehet a PCOS hozadékainak mindennapos kellemetlenségeit. Ha azonban kezeletlen marad, nőhet a trombózis veszélye és a kardiovaszkuláris betegségek kockázata, illetve a méhnyakhártya megnagyobbodása miatt fokozott a lehetősége a méhnyakrák kialakulásának is.
