Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szőrtelen test ma a nőiesség szinte megkérdőjelezhetetlen mércéje. Pedig nem belső igény vagy higiéniai kényszer szülte, hanem egy reklámfogás, amelyből száz év alatt iparág lett.
A 20. század elején a Gillette felfedezte, hogy a rövidülő szoknyák és az ujjatlan ruhák miatt a nők testének eddig takart részei is láthatóvá válnak. És ha valami látható, abból üzletet lehet csinálni – írja a Financial Express.
A szőrtelenítés is kulturális jelentéssel bír
Az ókori Egyiptomban a papok teljes testüket borotválták, hogy „tisztán” állhassanak az istenek elé, míg Rómában a sima bőr a társadalmi rangot jelezte. A középkorban a haj hosszúsága és viselése szabályozta a női szerepeket, a reneszánszban pedig például a magas homlok érdekében hajuk egy részét távolították el a nemes hölgyek. Ezek a gyakorlatok azonban sokszor inkább státuszt vagy vallási meggyőződést tükröztek, nem pedig egységes szépségideált.
Milady Décolleté: a borotva, ami megváltoztatta a női testet
1915-ben megszületett az első, kifejezetten nőknek szánt borotva, a Milady Décolleté. A hozzá kapcsolódó kampány a női test természetes szőrzetét hirtelen a kellemetlen és a „nem nőies” címkével látta el. A probléma megoldása pedig kéznél volt: egy borotva, amely „fehér és sima” hónaljat ígért. A trükk bevált. Néhány évtized alatt milliók kezdték rutinszerűen borotválni hónaljukat, lábukat, majd a bikinivonal is a „kötelező” területek közé került. A szőrtelenítés így vált szokásból szabállyá, amelyhez minden nőnek alkalmazkodnia kellett, aki modernnek és ápoltnak szeretett volna tűnni.
Ma már tömegek számára természetes a sima bőr: nem is sejtik, hol indult mindez.
Borotvák, gyanták, epilátorok, lézeres kezelések
Az iparág pedig azóta is arat. Mára már óriási a választék, mindenki megtalálja a pénztárcájának és fájdalomküszöbének megfelelő módszert. A szőrtelenítő termékek piaca milliárdos nagyságrendű, a női borotvák pedig gyakran drágábbak, mint a férfiaknak szánt, azonos eszközök.
A női szőrtelenség tehát nem szépségideál, hanem egy ügyesen kitalált és ránk erőltetett elvárás.
Egy marketingtalálmány, amely a test természetes állapotát tette szégyenforrássá – és amelyből a szépségipar máig milliárdokat keres. A kérdés inkább az: miért hisszük még mindig, hogy mindez a mi döntésünk volt?
Fürdés heti egyszer, arckrém helyett esővíz… Olvasd el ezt a cikkünket is, ha kíváncsi vagy rá, milyen volt a higiénia a szocializmusban.
