Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevesen kérdőjelezzük meg azt az elképzelést, hogy a műtéti beavatkozások előtt legalább 6 órával tilos szilárd ételt, 2 órával korábban pedig folyadékot fogyasztani. Pedig sürgősségi ellátás során ez a szabály nem betartható. A vizsgálatok szerint a fulladás kockázata talán mégsem olyan magas, mint hisszük, hamarosan a múlté lesz a koplalás követelménye.
A műtétek előtti szigorú koplalásra megvan a jól begyakorolt magyarázat. Az altatószerek, izomlazítók hatására a máskor normális reflexek kikapcsolnak, így a gégefedő nem védi a légutakat, amibe a félig emésztetlen étel, hányás formájában, beáramolhat. Műtétkor viszonylag nehéz ezt az esetet korrigálni, erre a célra szolgál az intubálás eljárása (a beteg légcsövébe szájon át műanyag csövet helyeznek), és természetesen vannak szívóeszközök erre a célra, de a kockázat csökkentése mégiscsak kézenfekvőbbnek tűnik. Hiszen a légutakba, illetve a tüdőbe kerülő hányadék súlyos gyulladáshoz is vezethet, sőt a legrosszabb esetben fulladásos halált is eredményezhet.
Koplalás műtét előtt
A koplalás szabályának bevezetése valójában a XIX. század közepén kialakult korai sebészeti hagyományokra vezethető vissza. Dr. John Snow 1850-ben azt javasolta, hogy a betegek „kímélő reggelit vagy ebédet fogyasszanak két-négy órával” az éterrel vagy kloroformmal történő érzéstelenítés előtt. Úgy vélte, ezzel elkerülheti majd azokat a kellemetlen eseteket, mikor a betegek lehányták a beavatkozás közben. Bár Snow kezdetben csak saját magára gondolt, hamarosan rájött, hogy az ilyen öklendezés a páciens életébe is kerülhet.
1862-ben a skóciai Edinburghban tartott orvosi értekezleten a kloroform használatát egy „új halálozási okkal” hozták összefüggésbe, miután egy burmai katona lőtt sebet ellátó műtéte közben meghalt. A katona boncolása során kiderült, hogy a légcsöve „tele volt visszahányt anyaggal”. Csak azután tettek különbséget az étel és a tiszta folyadék fogyasztása között, hogy Sir Joseph Lister, a híres brit sebész közzétette a műtét előtti koplalásra vonatkozó irányelveket. Ez a megkülönböztetés egészen az 1960-as évekig megmaradt az orvosi tankönyvekben.
Az aneszteziológusok újabb generációi számára a koplalási szabály 1947 után vált eljárási követelménnyé, amikor Curtis Mendelson, egy New York-i szülészorvos közzétette a ma már híres cikkét The aspiration of stomach contents into the lungs during obstetric anesthesia (A gyomortartalom tüdőbe történő aspirációja szülészeti érzéstelenítés során) címmel. Mendelson cikke 66 olyan nő esetét vizsgálta, akik szülés közben belélegezték gyomortartalmuk egy részét. Arra a következtetésre jutott, hogy a nők torka az általános érzéstelenítés hatására ellazult, ami lehetővé tette, hogy az emésztetlen táplálék a nyelőcsőbe kerüljön, és a tüdőbe jusson. Egyes esetekben ez fulladást okozott, ami halálhoz vezetett, más esetekben azonban az ételanyag észrevétlen maradt, és végül tüdőgyulladást és más tüdőfertőzéseket okozott.
Mendelson számos ajánlást tett, amelyek közül az egyik az volt, hogy a vajúdó nőknek koplalniuk kell arra az esetre, ha altatásra lenne szükségük. Ezeket az ajánlásokat az idők során finomították, módosították, de az az elképzelés, hogy kerülni kell a vízivást, azóta is megmaradt.
Tiszta folyadék fogyasztható
Az elmúlt tíz évben azonban egyre gyakoribbá váltak a folyadékfogyasztással kapcsolatos szabályok liberalizálására irányuló törekvések. Az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és számos más ország kórházai olyan szabályokat vezettek be, amelyek lehetővé teszik, hogy a betegek a műtétekig továbbra is tiszta folyadékokat – vagyis vizet, enyhén ízesített teát, nem szénsavas, tiszta (tehát nem rostban gazdag) gyümölcslevet – kortyolgassanak.
A változások egyik oka, hogy a betegek riasztóan sokan maradtak víz nélkül veszélyesen hosszú ideig. Mivel a sürgősségi beavatkozások miatt a tervezett műtéteket elhalasztják, egy csípőműtéten átesett betegekről készült tanulmány szerint néhány beteg akár 6-10 órát is ivás nélkül töltött. A műtét előtti kiszáradás káros, hiszen többek között műtét előtti és utáni hányingert és delíriumot okozhat.
A legújabb kutatások azt is jelezték, hogy az aspiráció veszélyét is túlzásba vitték. Valójában úgy tűnik, hogy a sürgősségi műtéten átesett emberek több mint felének van némi étel és ital a gyomrában, de ez nem növeli az aspirációs esetek számát. Úgy tűnik, hogy azorvostársadalom most kezdi észrevenni ezeket a változásokat, így a koplalási szabály hamarosan a múlté lehet.
