A mikroműanyagoknak az emberi test működésére gyakorolt hatásait még nem ismerjük pontosan. Szinte nap mint nap fogyasztjuk ezeket az aprócska műanyagtörmelékeket, amelyek már szerveinkben is megjelennek: ez akár nagyon veszélyes következményekkel is járhat.
Tavaly ősszel járta be a sajtót annak híre, miszerint nincsen olyan szerv az emberi testben, amelybe ne juthatnának el a mikroműanyagok. Akkor az agyat emelték ki a kutatók ezek közül, aláhúzva, hogy viselkedésbeli változásokhoz is vezethet a megfigyelt jelenség.
Te is eszed nap mint nap a műanyagot
A mikroműanyagok olyan, 5 milliméteresnél kisebb méretű plasztikdarabkák, amelyek nagyobb tárgyakból váltak le. Nem nehéz elképzelni, hogyan kerülhet ilyesmi a te szervezetedbe: van, aki máig nejlonzacskóba téve klopfolja a rántott húsnak valót, hogy ne szálljon szanaszét a nyers alapanyag, mások műanyag dobozból fogyasztják az ebédet, abban felvágva a nagyobb falatokat, és akad, aki műanyag vágódeszkán darabolja az ebédnek valót.
Emellett a vizeinkben sodródó, elmondhatatlan mennyiségű műanyagszemét révén amikor eresztesz magadnak egy pohár vizet, jó eséllyel műanyagot is iszol. A fent említett kísérletben épp ezt tették egerekkel: olyan vizet itattak velük, amelyben mikroműanyag volt, majd azt vizsgálták, szervezetüknek volt-e olyan része, amelybe nem jutott el így az anyag. Az emésztő szervrendszerre, a vesére és a májra, mint a mikroműanyagok lerakódásának potenciális helyére abszolút számítottak, de voltak olyan részei az egerek szervezetének, amely kapcsán meglepő volt számukra, hogy ki tudták mutatni azt.
Mindezen túl a vizsgált egerekben háromhétnyi mikroműanyag-fogyasztást követően viselkedésbeli változásokat figyeltek meg:
a demenciához hasonló állapot jelei mutatkoztak a rágcsálókon.
Tényleg mindenhol ott van
Ami az emberi szervezetet illeti, a korábbi kutatások során a vérben, tüdőben, székletben, illetve méhlepényben is bukkantak már mikroműanyagokra. Az utóbbi lelőhely lehet igazán aggasztó: a kutatók egyre több placentát vizsgáltak meg, és egészen sokkoló eredményre jutottak.
2021-ben jött az első bejelentés egy kutatócsoporttól, amely négy méhlepényben detektálta mikroműanyag keringését. Nemcsak a lepény anyához közelebb eső területén, de a magzathoz közel található rétegében, sőt, még magában a magzatburokban is bukkantak ekkor apró műanyagdarabkákra. 2023 elején egy újabb kutatás 17 placentában mutatta ki az anyagot, tavaly év végén pedig hawaii kutatók dolgoztak 30 méhlepénnyel, melyeket 2006-tól kezdve adományoztak a szülő nők tudományos célokra. Nem fog meglepni, hogy ezek mindegyikében is ott voltak az apró műanyagdarabok.
A legújabb kutatásban összesen 62 placentát vizsgáltak a legfrissebb technológiával, amely már az egy mikronnál kisebb méretű műanyagdarabokat is ki tudja mutatni:
minden vizsgált mintában találtak műanyagot, grammonként 6,5-685 mikrogramm közötti, változó koncentrációban.
Az egymást követő kutatások eredményei arra utalnak, hogy egyre nagyobb koncentrációban kerül ebbe a szervbe – gyaníthatóan szervezetünkbe általánosságban is – műanyag.
Ezért jelenthet veszélyes dolgot az új felfedezés
Ez pedig nagy baj lehet, mert a tudósok úgy vélekednek, dózistól függően jelenthet valóban mérget is a mikroműanyagok megjelenése a testben. Mathew Campen, az Új-mexikói Egyetem kutatója szerint van ok aggódni, ha a koncentráció növekedő tendenciát mutat.
„Ha a méhlepényre hatást gyakorolnak a mikroműanyagok, akkor a föld emlőseinek életére is hatást gyakorolhatnak, és ez nem jó” – fogalmazott.
A most vizsgált 62 mintánál azt is meg tudták állapítani, milyen forrásból származó műanyag kerülhetett a nők placentájába: a szennyezés több mint fele polietilén volt, az egyszer használatos zacskókban és palackokban felhasznált alapanyag. Emellett PVC, nejlon és polipropilén volt kimutatható a méhlepényekben. Ezek valószínűleg úgy juthattak a nők szervezetébe, hogy az eldobott műanyag tárgyak bomlása során a levegőbe került, több évtizedes részecskéket egyszerűen belélegezték.
Ennyi mikroműanyag van a te szervezetedben is
39-52 ezer darab mikroműanyag van egy ember szervezetében egy 2019-es kanadai becslés szerint. A pontos szám függ nemtől, illetve attól is, milyen vizet iszik.
A palackozott víz több műanyagot tartalmaz, mint a csapvíz.
Beláthatatlan következményei lehetnek a jelenségnek
Az anya vagy a magzat egészségére gyakorolt konkrét hatást egyelőre nem tudtak kimutatni a placentában található műanyagok esetében, az ugyanakkor tény, hogy a méhlepény egy nagyon fontos, érzékeny szerv, mely a magzatok fejlődésében kulcsszerepet játszik. Ez a komplex szövet gondoskodik a magzatról anyaméhbeli fejlődése során, feladata a kórokozók és más potenciálisan veszélyes anyagok kiszűrése az anya véráramából, miközben különböző tápanyagokat, antitesteket és oxigént juttat számára.
Jóval több, mint védőfal: a hormonok és a gondosan időzített biokémiai reakciók finom egyensúlya által irányított, változatos és dinamikus sejtrendszerekből áll. Ebbe az evolúció során évmilliók alatt kialakított rendszerbe avatkoznak be most a mikroműanyagok, ki tudja, pontosan milyen hatást okozva.
Ha érdekel, valójában mennyi idő alatt bomlik le egyetlen műanyag zacskó, ezt a cikkünket ajánljuk.
