Főleg a téli időszakban nem győzzük hangsúlyozni a méz jótékony hatását, és tömni magunkba a fokhagymát. Míg a népi gyógymód e két ősi pillére komoly veszélyeket is rejt magában, jól használva igazi orvosságok. De a legjobb, ha együtt kóstoljuk a kettőt: furcsa kombó, nyerő páros.
Egy kis kémia
A régóta és sokszor dicsért méz kis részben víz, kálium, foszfor, kalcium, nátrium, magnézium, mangán és vas, nagyrészt glükóz és fruktóz. Ha maradt elem a periódusos rendszerből, amit nem kell felsorolni a méz kapcsán, akkor szintet kell lépni, mert a felsorolás messze nem ért véget. Több mint egytucatnyi különböző aminosavat tartalmaz, 12-féle ásványi anyagot, bő 100-féle aromaanyagot, szénhidrátokat, 8 eltérő (B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B9-, C-, E-) vitamint. Így aztán nem csoda, hogy kiváló immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló, amit 40 °C-nál melegebb teába nem érdemes tenni, mert a magas hőmérséklet „kifőzi” belőle a jótékony hatások egy részét. Persze nem mindegy, hogy a méhecskék milyen időjárási körülmények között dolgoznak, ahogy az sem, hogy a „munkahelyükként” szolgáló virág milyen talajban gyökerezik.
Akácméz
Torokfájásra és immunerősítésre az egyik legjobb mézfajta, ahogy magas kalciumtartalma miatt csontproblémákra is ez a legalkalmasabb. Vérszegénységre vastartalma teszi jótékony hatásúvá, de gazdag káliumban és kénben, így méregtelenítőként is kitűnően megállja a helyét.
Repceméz
Szintén kiváló torokfájásra. Gyomorpanaszok enyhítésére is alkalmas, valamint vérszegénységre is hatásos, ugyancsak magas vastartalma okán.
Napraforgóméz
Gazdag E-vitaminban, ezért antioxidánsként is ismert, prosztatagondok és vizelési nehézségek kezelésére is hatékonyan alkalmazható, de gyomorpanaszok esetén tilos fogyasztani.
Vegyes virágméz
Mivel ez többféle méz jótékony hatását egyesíti magában, széles spektrumon hatékony „gyógyszer”, általános egészségmegőrző szerepe jelentős, de horzsolt sebek külső kezelésére is eredménnyel alkalmazható.
Hoppá!
Azért jó lesz vigyázni is. Miközben méltán népszerűek a különböző mézek, talán kevesebbszer figyelmeztetjük magunkat bizonyos veszélyforrásaira. Csecsemőkorban például a bénuláshoz is vezető botulizmusért lehet felelős, ami egy ételmérgezés súlyos elfajulása. Ezért egyéves koruk előtt a kisbabákat semmiképp nem szabad mézzel kínálni. A pollenre allergiások egy csekély hányada produkálhat allergiás reakciókat a méztől is. A propolisszal való érintkezés viszketést, bőrpírt, kellemetlen bőrtüneteket is okozhat. A fruktózra érzékenyeknél pedig fogyasztása puffadáshoz, hasfájáshoz, hasmenéshez vezethet.
A fokhagyma
Nagyanyáink másik nagy házipatika-kedvence a fokhagyma. Mit is ér a lángos, a fasírozott, egy jó bableves vagy a sült oldalas a sajátos ízvilágot kölcsönző hagymaféle nélkül? De ennél sokkal több jót tesz velünk a fokhagyma, mivel értágító, koleszterincsökkentő, gombaölő és antibakteriális hatású is. Meghűlés és mellkasi fertőzések esetén hatékonyan alkalmazható, tisztítja és fertőtleníti a szervezetet. Antioxidánsként, véralvadásgátlóként vagy vérnyomáscsökkentőként is tekinthetünk rá. Fogyasztásával erősíti az immunrendszert, és azok ellenálló képessége is vizsgázik, akik mellettünk ülnek, vagy beszédbe elegyednek velünk egy nagyobb dózis után.
De mi köze a finom édes méznek a pikáns fokhagymához?
Áldásos barátságot köttethetünk e két nagyszerű alapanyaggal. Több szakértő is arra biztat, helyezzünk egy kis befőttesüvegnyi mézbe pár gerezd megpucolt fokhagymát napokra, akár hetekre, egészen addig, amíg a méz cseppfolyósabb és sötétbarnásabb nem lesz, a fokhagyma pedig elveszti erős szagát, de megtartja jó tulajdonságait.
Ennek aztán sokféle felhasználásával találkozhatunk, rosszul egyikkel sem fogunk járni, akár sültekre, akár salátára csepegtetjük.
