Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A menstruáció minden nő életét befolyásolja: a szerencsésebbeknek csak arra kell figyelnie, hogy az általuk preferált menstruációs termék ott legyen a táskájukban, amikor kell, de vannak olyanok is, akiket a menzesszel járó fájdalmak, görcsök vagy egyszerűen a vérzés erőssége arra kényszerít rá évente többször is, hogy szabadságot kérjenek.
Nem elég tehát, hogy minden hónapban több napig életminőséget rontó állapotot élnek meg, még a munkából való kiesés terhe is az ő vállukon nyugszik. Így van ez a világ legnagyobb részében, de egyre több országban kezdik belátni azt, hogy ezeknek a nőknek segédkezet kell nyújtani. Spanyolországban bevezetni tervezik, az egyik budapesti kerületben, Terézvárosban pedig már be is vezették már a menstruációs szabadság intézményét, nagy előrelépést téve.
A Szovjetunió vezette be először ezt a típusú szabadságot
A menstruációs szabadságnak, bármilyen meglepő is, száz évre visszamenő történelme van. Elsőként a Szovjetunióban vezették be 1922-ben: a gyári dolgozók vehettek ki havi 2-3 napot. Később azonban megszűnt ez a lehetőség, és 2013-ban, amikor ismét politikai vita tárgyává vált bevezetése, már egyértelműen kisebbségbe szorultak azok, akik pártolták volna a rendszer visszahozását.
1947-ben Japán vezette be a lehetőséget, amely máig elérhető – igaz, kutatások szerint a nők mindössze tizede él ezzel.
Semmiféle igazolás nem szükséges ahhoz, hogy a nő távol maradjon munkahelyétől – amennyiben úgy nyilatkozik, hogy menzesze lehetetlenné teszi számára, hogy dolgozzon, kivehet teljes vagy fél napot.
Ázsiában több helyen van menstruációs szabadnap
Indonéziában 1948-ban vezették be a lehetőséget, melynek filozófiája mögött egyébként ugyanaz az elképzelés állt itt és Japánban is: a munkahelyek nem tudtak megfelelő higiénés körülményeket biztosítani a menstruáló nőknek, ezért maradhattak otthon. 2003 óta már nem kötelező kétnapnyi szabadságot kiadni ilyen esetekben a dolgozóknak, hanem a munkáltató és a munkavállaló megállapodása szerint dől el az igazolt távollét hossza.
Indonéziában egyébként a szolgáltatószektorban dolgozó nők nemigen éltek ezzel a lehetőséggel, sőt: úgy élték meg, szégyen lenne ilyen okból nem dolgozni.
Dél-Korában 2001 óta létezik a menstruációs szabadság, ami havi egy napot jelent, és amelyet reverz szexizmusként emleget az ország férfijogi szervezete. Tajvanon is a kétezres években vezették be, eredetileg a 30 nap betegszabadság terhére, majd azt később korrigálva, félévente három napban megállapítva annak hosszát. Zambiában 2017 óta jár minden nőnek havi egy nap szabadság.
Terézváros élen jár
A spanyol tervek szerint orvosi igazolással lehet majd igénybe venni ezt a szabadságot, amelynek nem határozták meg hosszát – annyi napot vehet ki egy nő, amennyire csak szüksége van, erre az időszakra pedig nem a munkáltató, hanem az állam állja betegállományának költségét. A kormány javaslatát a parlamentnek még jóvá kell hagynia.
A budapesti hatodik kerületben, Terézvárosban ugyanakkor helyi szabályozás született, mely egyelőre az önkormányzati cégek munkavállalóit érinti:
havonta egy fizetett szabadnap jár azoknak, akiknek menstruációja fájdalmas.
„Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. Az a politikus, aki a társadalom ekkora hányadának, nők százezreinek problémájával nem foglalkozik, nem méltó arra, hogy bárkit is képviseljen. Az állam minden szintjének kötelessége foglalkozni a jelenséggel” – indokolta Soproni Tamás polgármester a döntést meghozó képviselő-testületi ülésen. A havi egy naphoz itt is kell orvosi igazolás.
De van még egy megoldandó probléma
A menzesz idején nyújtott szabadság ugyanakkor egy problémát még mindig nem old meg: nevezetesen azt, hogy akár tampont, betétet vagy bármilyen más menstruációs terméket használunk, annak komoly költségei vannak. Skóciában már ez ügyben is léptek: ezeket ingyenesen kell biztosítaniuk az önkormányzatoknak és az oktatási intézményeknek, ahova betérve bárki kaphat belőlük. A menstruációs szegénység leküzdése felé tett első lépés a döntés, melyet csak üdvözölni lehet.
