Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A buddhista szerzetesek élete több tekintetben is követendő példaként szolgálhat annak, aki folyton rohanó életét szeretné egy kicsit lelassítani, vagy esetleg nyugalomra vágyik. Ráadásul most egy kísérlet azt is bebizonyította, hogy a buddhizmus szent elöljáróinak rendszeres meditációja nemcsak az elmére, hanem a bélrendszerre és ezáltal az általános egészségre is jó hatással van.
Azok a buddhista szerzetesek, akik naponta gyakorolják a mély meditációt, egészségesebb mikrobiommal rendelkezhetnek, mint azok az emberek, akik nem meditálnak. A kutatók erre azután jöttek rá, hogy több szerzetes bélbaktériumát elemezték. A tibeti papok elmélyülése már a modern világból is sokakat magával ragadott, többek között Lena Dunham, Tom Hanks és Lady Gaga is kedveli a meditációs gyakorlatot, amely segíti a koncentrációt, valamint testben és lélekben egyaránt nyugalmat teremt a gyakran nyüzsgő, zavarodott világban.
A meditáció hatással van a bélrendszerre is
A meditációt már régóta és egyre gyakrabban használják a kábítószer-használat, a traumás stressz, az étkezési zavarok és a krónikus fájdalom kezelésében, ám eddig nem volt világos, hogy képes-e megváltoztatni a bélmikrobiom összetételét is.
A kutatók nemrég bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a több éven át tartó, rendszeres meditáció megváltoztathatja az ember bélrendszerét, ezáltal erősítheti az immunrendszert, csökkentheti a szorongást, a depressziót és a szívbetegségek kockázatát.
A vizsgálatot buddhista szerzetesek bevonásával végezték el. A kutatás eredményéről publikált beszámoló szerint a tibeti papok mély meditációja segíthet szabályozni a bél mikrobiomját, ezáltal pedig csökkenti a fizikai és mentális egészségkárosodás kockázatát. A szakemberek továbbá azt is kijelentették, az eredmények arra utalnak, hogy a meditáció ugyanolyan pozitív szerepet játszik a pszichoszomatikus tünetek csökkentésében, mint a jóllét megteremtésében.
A szerzetesek jobb laboreredményt produkáltak
A sanghaji orvostudományi egyetem kutatói 37 tibeti buddhista szerzetes székletét és vérmintáját elemezték, majd a kapott eredményt összevetették a szintén az adott területen élő 19 világi lakos laboreredményeivel.
Ezt követően a kutatók arra jutottak, hogy a tibeti buddhista meditáció, ami az indiai ayurvédából eredeztethető, és egyfajta pszichológiai gyakorlatként definiálható, azáltal, hogy igencsak megdolgoztatja az elmét, egyúttal lehetővé teszi a test önszabályozását, így pedig elősegíti a jóllétet. Az említett elmélyülést a kutatásban részt vevő szerzetesek legalább napi két órát gyakorolták gyermekkoruktól egészen fiatal felnőtt korukig.
Fontos, hogy közülük egyikük sem használt a vizsgálatot megelőző negyedévben olyan szert, például antibiotikumot, probiotikumot, prebiotikumot vagy gombaellenes szert, amely megváltoztathatná a bélmikrobák mennyiségét és sokféleségét.
A tudat irányítása szabályozza a testet
A meditációs csoport tagjainak laboreredményében talált baktériumok pozitív hatással voltak az ember fizikai és mentális egészségre – írták a kutatók. Ez a megváltozott bélmikrobiom-összetétel pedig csökkentheti a szorongást és a depressziót, továbbá javíthatja az immunrendszer működését. Vagyis a meditációs csoportnál észlelt baktériumot összefüggésbe hozták a mentális betegségek enyhítésével, ami arra utal, hogy a meditáció befolyásolhat bizonyos baktériumokat, amelyek szerepet játszhatnak a mentális egészségben.
A szakemberek kiemelték, hogy a meditációt gyakorló szerzeteseknél az egészséges anyagcsere mellett számos gyulladáscsökkentő mechanizmus is felerősödött, amely a szervezet védekezőképességére van jó hatással.
A vérminták elemzése pedig kimutatta, hogy a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázata jelentősen alacsonyabb volt a szerzeteseknél, mint a világi pácienseknél.
