Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az édes, aszalt gyümölcs és az emberiség közös története évezredekre nyúlik vissza.
Már az ókorban kedvelt csemegének számított a mazsola, melyhez a történelem során nagyrészt csak a vagyonosabbak juthattak hozzá. Magas cukortartalmuk kiváló energiaforrássá tette a töppesztett szőlőszemeket.
A régi idők emberei nemcsak ették, de fizetőeszközként is használták a szárított szőlőszemeket, melyeket hazánkban mazsola néven ismerünk. Régen úgy hitték, az ételmérgezést is gyógyítja, így a királyi lakomákon állandóan jelen volt az asztalon az uralkodó keze ügyében egy adag belőle, és a legtöbb fogásba is belefőzték-sütötték annak érdekében, hogy a mérgezéseket megelőzzék.
Már a tőkén mazsola lehet a szőlőből
A Közel-Keletről származó, hatalmas értéket képviselő apró, aszalt szőlőszemeknek ma két formáját ismerjük, a mazsolát és a szultánát. A szőlőszemekből készült apró aszalványok sokban hasonlítanak egymásra, mindkettőt afrodiziákumként is ismerték a múltban. A mazsolához kapcsolódó hiedelmek tették rendkívül értékessé a tartósítás ezen formáját, pedig maga a módszer pofonegyszerű, és bizony a szőlő is olyan kultúrnövény volt Európa jelentős részén, ami önmagában nem indokolta volna, hogy egykor csak a kiváltságosok fogyaszthattak belőle.
A szultána elkészítése során még az aszalást megelőzően a szemeken lévő héj viaszrétegét egy olívaolaj-alapú eleggyel feloldják, így gyorsabban összetöpörödnek a szemek a levegő és a hő hatására. A mazsola lassabban készül, ott nem nyúlnak a héjhoz, a külső burok megmarad. Ipari előállításuk során utóbbi esetében mintegy 5-7 napra van szükség ahhoz, hogy a jól ismert, sötét héjú, ráncos kis szemek kialakuljanak, és a gyümölcs eltarthatósága megnövekedjen az aszalás következtében.
A szárítási folyamathoz azonban nem kell betakarítani a gyümölcsszemeket, az a szőlőtőkéken is végbemegy, ha sokáig fenn hagyják a termést, ha pedig nem várják végig a folyamatot, az aszalt, töppedt szőlőszemekből még bort is készíthetnek, ezt a hagyományt őrzik a Tokaj-Hegyalja vidékén is, az így előállított bort pedig aszúborként ismerjük.
Csökken a víz, nő a cukor és a vitaminok aránya
A szárítási folyamat során a gyümölcs víztartalma 95%-ról körülbelül 15%-ra csökken. Ennek eredményeként koncentrálódik a fruktóztartalom, és a mazsolává váló szőlőben található vitaminok és ásványi anyagok mennyisége is megnő. Természetesen a nagy mennyiségű cukorral vigyázni kell, hiszen gyorsan megemelheti az aszalvány fogyasztása a vércukorszintet, és a diétázók számára sem ideális.
A mazsola 100 grammja 72–79 gramm szénhidrátot tartalmaz, mely az aszalványok között is kiemelkedően magas.
A magyar mazsola kifejezés az olasz nyelvből származik, a malvasia szóból, mely egy szőlőfajta jelölésére szolgált. Bár már a középkori főúri asztaloknál is rendszeresen fogyasztottak belőle, akkoriban a késői szüretelésű szőlőből leginkább a még értékesebb aszúborok készültek, a mazsolát sokáig importálták hazánkba.
Magyar mazsola
Az 1920–30-as években már minden bizonnyal voltak hazai cégek, akik a mazsolával foglalkoztak, közülük is kiemelkedett a mazsolakereskedés monopóliumát kézben tartó Lenz Testvérek gyarmatáru-nagykereskedő cége. A Lenz család nem csak mazsolával, egyéb déligyümölcsökkel is foglalkozott, hatékony érdekvédelmüknek köszönhetően sikerül a magyar gyümölcskereskedelemnek átvészelni a nagy gazdasági világválságot. A család a kommunista államberendezkedés megszilárdulását megelőzően Dél-Amerikába vándorolt, ahol folytatta tevékenységét, sőt egy Nueva Debrecen nevű apró telepet is létrehozott Kolumbiában. A család immár negyedik generációja a mai napig mazsolával – is – foglalkozik.
Megosztó finomság
A mazsola még az aszalványok között is a leginkább megosztó étel, sokan kedvelik, mások pedig nemhogy kerülik, de egyenesen irtóznak tőle. Ennek ellenére igencsak érdemes néha pár szemet eszegetni, ugyanis a mazsola elfogyasztása igen jótékonyan hat a szervezetre. A benne található antioxidánsoknak köszönhetően védi a szemet, a kalcium pedig a csontok egészségének megőrzésében játszik szerepet. Magas bórtartalmának köszönhetően nemcsak a csontokra, de az ízületekre is kedvező hatással van, és elősegíti a sebgyógyulást is.
Székrekedéssel küzdőknek nagyon ajánlott a fogyasztása, már napi néhány szem mazsola elfogyasztása segítheti a probléma megszüntetését. Rosttartalmának köszönhetően eltávolítja a káros méreganyagokat a bélrendszerből, és egyes bélbetegségek megelőzésében is segít.
Szívünk és érrendszerünk barátja
Mivel a vérképződést is támogatja, a vérszegénységgel küszködők, ciklusuk egy-egy időszakában a nők, illetve az idősek számára is előnyös lehet a fogyasztása. A mazsola ugyanis tele van olyan fontos összetevőkkel, amelyekre testünknek különösen szüksége van, gazdag vasban, B-vitaminban és rézben. A benne található nagy mennyiségű káliumnak köszönhetően a szívre és az érrendszer működésére is pozitív hatást gyakorol, képes a vérnyomást is csökkenteni a vizsgálatok szerint. Az aszalási folyamat egyetlen hátránya, hogy a C-vitamin-tartalma szinte teljesen lecsökken, úgyhogy azt máshonnan kell pótolni.
Ide kattintva olvashatsz arról, mely zöldségek és gyümölcsök lehetnek alkalmasak erre magas C-vitamin-tartalmuk miatt.
