Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A légkondicionáló beállított hőmérséklete konfliktust szíthat a férfiak és a nők között az irodában, mivel az egyik nem tagjai fázékonyabbak, míg a másik csoport tagjai jobban bírják a hideget. Mit mond erről a tudomány?
A nyári meleg sok szép pillanattal ajándékoz meg minket, azonban aki irodában dolgozik, nagyon jól tudja, hogy még egy következményt von maga után a hőség ezenfelül: a végeláthatatlan légkondiháborút. A férfiak a minél hűvösebb légáramlatokért kampányolnak, míg a nők megfázást lebegtetve hajtanak a kicsivel melegebb légkondicionált fuvallatokért. A rémes összecsapásból úgy tűnik, mintha csak az egyik oldal kerülhetne ki győztesen, és a másik fél szenvedésre ítéltetik: gyöngyöző homlokra vagy vacogó fogakra. Mit mond a tudomány, miért fázósabbak a nők, miért bírják jobban a hideget a férfiak, és hogyan lehetne egy mindenki számára kellemes hőmérsékletű irodát létrehozni?
Biológiai okai vannak annak, hogy a nők jobban fáznak
Meglepő módon nem csak az embereknél figyelhető meg a különbség a két biológiai nem hőpreferenciája között. A madaraknál és az emlősöknél is azt figyelték meg a tudósok, hogy a hímek inkább a hűvösebb, árnyékosabb vagy magasabban elhelyezkedő helyeket kedvelik, míg a nőstények a melegebb, naposabb helyeket szeretik jobban. Feltételezhetően az evolúció állhat emögött, hiszen a kicsinyek hőszabályozó rendszere nem olyan stabil, mint a kifejlett egyedeké, ezért logikus és evolúciósan előnyös, hogy a nőstények, akik általában a gondozóik, ehhez igazították preferenciájukat a hőmérséklet terén. Megeshet, hogy annak idején őseinknél is hasonló folyamat mehetett végbe.
Az embereknél felfedezték, hogy több biológiai oka is van annak, hogy a nők fázékonyabbak. Egyrészt kevesebb izommal bírnak (ha ugyanolyan életvezetésű és ugyanannyit sportoló nőt és férfit hasonlítunk össze), amelynek hőtermelő képességei vannak. Másrészt több zsírjuk van a bőr és az izmok között, tehát a bőrük hidegebbnek érződik, mivel az ereik távolabb kerülnek így a bőrüktől. A nők anyagcseréje ráadásul általában lassabb a férfiakénál, ami azt eredményezi, hogy ha hidegnek vannak kitéve, testük hőtermelő képessége csökken, szóval könnyebben kezdenek el fázni a hőmérséklet csökkenésének hatására.
A hormonális különbségek sem segítenek a légkondiháború feloldásában
A hormonális különbségek is közrejátszanak a légkondi-preferencia terén. A nők testében sok ösztrogén és progeszteron termelődik. Az ösztrogén kitágítja a végtagok ereit, amitől több hő távozhat a környező levegőbe. A progeszteron pedig a bőrben lévő ereket húzza össze, így kevesebb vér áramlik a végtagokba, mivel a belső szervek melegen tartása egyértelmű okok miatt elsőbbséget élvez. Ezek miatt általában véve a nők keze, lábfeje és füle 3 Celsius-fokkal hidegebb a férfiakénál, azonban testmaghőmérsékletük magasabb.
A menstruációs ciklus miatt ráadásul a hormonmennyiségek is folyamatos változásban vannak. Az ovuláció utáni héten (a luteális szakaszban, amikor a PMS tünetei is megjelenhetnek, és minden olyan kényelmetlennek érződik) válik a legmelegebbé a nők testmaghőmérséklete, mivel ekkor megnövekedik a progeszteron szintje. Ekkor különösen érzékennyé válhatnak a hűvös külső hőmérsékletre.
Hogyan lehetne feloldani a légkondiháborút az irodákban?
A skandináv alvásmetódushoz hasonlóan, amely azt javasolja, a nők és a férfiak aludjanak külön takaróval hőigényüknek megfelelően, az irodában is a személyre szabásban lehet a megoldás. Állítólag energiatakarékosabb és megnöveli a munkahelyi megelégedettséget, ha mindenki munkaállomásánál az egyéni preferenciák szerint lehetne szabályozni a hőmérsékletet. Például mini asztali ventilátor segítségével, vagy melegített székekkel, takarókkal és lábmelegítőkkel. A réteges öltözködés és a végtagok melegen tartása is kényelmesebbé teheti az irodai létet.
Próbáljunk meg megértőbbek lenni tehát a másik nemhez tartozókkal a légkondi csendes passzív-agresszív állítgatása helyett, és próbáljunk meg alternatív megoldást találni, esetlegesen a vezetőséggel együtt.
