Hazánkban egyáltalán nincsenek hagyományai a komló fogyasztásának, inkább közkedvelt alkoholos italt főzünk belőle. Valószínűleg nem is gondolnánk, hogy a flamand konyha egyik egészséges alapanyaga bizony a tányérra is kerülhetne.
A világ legdrágább növényének kikiáltott zöldség borsos ára betakarítási nehézségeiben keresendő, órákba telhet egykilónyit összeszedni belőle. Ezért a mennyiségért viszont akár 1000 eurót is kifizetnek az ínyencek.
A söripar egész Európa történelmét átszövi, nem véletlen, hogy a szénsavas-alkoholos ital gyártásához elengedhetetlen komlóültetvények az egykori Monarchia minden részén elterjedtek és váltak egész falvak jövedelemforrásává. Manapság többfajta komló is megterem hazánkban, bár a legtöbb főzde importáruval dolgozik. A sörkomlótermesztés egyik mellékterméke, a komlóhajtás a kontinens nyugati részén igazi gourmet-csemege. Hazánkban a maradék malátával együtt a marháknak adják, vagy egyszerűen a komposztra kerül.
Betakarítása órákba telhet
A sörfőzéshez termesztett komló igazán érdekes látvány, az apró tüskés indák ide-oda gabalyodva futnak fel a támrendszerre. Ahhoz, hogy a beltartalmilag legértékesebb tobozok forduljanak termőre rajta, egy tövön 4-5 hajtást hagynak meg, ezek a legerősebbek, legegészségesebbek.
A maradék a hazai termelési folyamatok során az enyészeté lesz, holott a csúcsgasztronómia sok mindent megadna érte. A fehérre hajazó színű magoncok ugyanis kilogrammra vetített árukon a világ legdrágább ételének számítanak: akár 1000 eurót is kifizetnek az éttermek ekkora mennyiségért. Egy embernek egynapi munkájába telik ennyit begyűjteni, ráadásul a növény szezonja is rövid, alig pár hét.
Nehéz ugyanis hozzájuk férni. Nem elég egy metszőolló, hogy lenyesegessük a felesleget, ásó és némi régészeti tehetség szükséges ahhoz, hogy a földfelszín alatti apró hajtásokat előkeressük, és még ott leválasszuk a tőről. Lassú és sziszifuszi munka, mert el kell találni minden egyes oldalgyökér esetén azt a pontot, ahol nem károsodik még a növény a visszametszéstől.
A komlóhajtás zöldje nyersen is ehető, spárgaszerű ízvilágú finomság, míg a fehérebbeket érdemes hőkezelni valahogy. Süthetjük, blansírozhatjuk, főzhetjük is.
Nem csak drága, egészséges is
Ha megennénk, akkor ráadásul nem feltétlenül kell ragaszkodnunk a söriparban is használt nemes változatokhoz, a vadon termő verziójának is hasonló a beltartalma – az íze azonban nem, ezért azt a szesziparban nem tudják felhasználni. Mi azonban megehetjük.
Gyógyászati célokra a komló még nem érett, zöld színű termésfüzéreit illetve hajtásait is használják már a középkor óta. Igaz, akkoriban leginkább a szerzetesek fogyasztották anafrodizikus, vágycsökkentő tulajdonságai miatt.
A népi gyógyászatban az izmok erejének visszanyerésére, vizelethajtóként és étvágyjavítóként ismert növény tobozait leszüretelni valóban sokkal gyorsabb munka, de megéri a föld alatti részeit is felszínre hozni! Egy olasz kutatásban háromféle, Itáliában bőséggel termesztett komlófajta, a Cascade, a Challenger és a Hallertauer Magnum zöld hajtásainak élettani hatásait vizsgálták nemrég. A komlóhajtás alacsony zsírtartalmú tápláléknak bizonyult magas fehérjetartalommal és rengeteg rosttal. B9- és C-vitamin-tartalma is kiemelkedőnek bizonyult a vizsgálatok szerint, ezért a kutatók szerint a flavonoidok eddig kiaknázatlan forrásává válhat az orvostudományban is. Antioxidánsokban is bővelkedik, fogyasztása erősíti az immunrendszert, és ellenállóbbá tesz a betegségek ellen.
Egy szlovén vizsgálat azt is megállapította, hogy a fehér komlóhajtások jobb antioxidánsok, mint a komlótobozok és a komlólevelek, ráadásul a felszíni részeivel ellentétben nem tartalmaznak növényvédőszer-maradékot, így sokkal biztonságosabban felhasználhatóak.
Alkalmazási területe széles spektrumot ölel fel, például alvási nehézségek, szorongásos állapotok kezelésére is alkalmas, mérsékelheti a hangulatingadozást és a klimax egyes tüneteit is. A hazai erdőket járva mi is kipróbálhatjuk, vajon tényleg olyan nehéz-e hozzájuk férni, a vadon termő, ehető növények begyűjtése – amennyiben a komlóhoz hasonlóan könnyedén felismerhetőek, és biztosan nem mérgező egyik részük sem – kiváló nyári elfoglaltság lehet, ami ráadásul különleges élményeket adhat ízlelőbimbóinknak is.
A nyúlhúst is máltatlanul hanyagoljuk, pedig azt nem is mérik aranyáron a boltok: előnyeiről is olvashatsz a Díványon.
