Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hazai erdőségekben minden körülmények között biztonságban vagyunk, hiszen a Kárpát-medence élővilága veszélytelen. A klímaváltozással azonban egyre inkább elszaporodnak az invazív, ismeretlen és bizony kockázatokat is rejtő növények.
A napokban nagy médiavisszhangot kapott, újonnan megjelent veszélyes növénnyel kirándulás közben is kapcsolatba kerülhetünk. A kaukázusi medvetalp nem a múlt század kedvelt gasztronómiai csemegéje, hanem egy olyan növény, mely akár vakságot vagy égési sérüléseket is okozhat. A téma szakértőjét is megkérdeztük, mi az igazság a növénnyel kapcsolatban.
Kedvelt program a forró nyári napok során az enyhülést adó, hűsítő természetjárás, azonban az erdőkbe sem érdemes felkészületlenül menni. Egyre több olyan élőlény bukkan fel Magyarországon is, mely nem várt helyzeteket teremthet. Egyes növényekkel immár életveszélyes is lehet a kontaktus.
Maradandó károsodást okozhat, ha hozzáérünk
A kaukázusi medvetalp, melyet dr. Illyés Zoltán biológus fedezett fel nemrégiben a Zala vármegyei Botfa erdeiben, a Páfrányok útja túraútvonal és a Mária út közelében nő. A kedvelt turistaútvonalak mentén elterjedt, eddig ismeretlen növény veszélyeit igyekszünk összefoglalni, hogy a vakáció mozgalmasabb része is balesetmentesen teljen.
A londoni botanikus kertből került először a hazai kertészetekbe, majd dísznövényként a házak köré az igencsak invazív, a mi klímánkon is kiválóan megélő kaukázusi medvetalp, ami évtizedek óta fel-felbukkan a hazai zöldterületeken.
„Manapság is rengeteg növény kerül be hazánkba dísznövényként, ami később invazív lehet. Sok esetben bírják a klímát, a téli fagyot, és kiváló életesélyekkel szaporodnak. Szerencsére a legtöbbjük nem veszélyes, de a kaukázusi medvetalp igen” – avatja be a Dívány olvasóit dr. Illyés Zoltán. „Nagy szerencse, hogy gyökérről, vegetatív úton nem szaporodik. A medvetalp csak magról terjed, a szél el tudja vinni bármerre.”
Botfára máshogy, a sárba ragadva kerültek a magok, valószínűleg egy autó kerekével. Rengeteg eső esett, az utat, ami mellett felfedezték, leginkább terepjárók használják. Most az a szakemberek feladata, hogy felkutassák az itt közlekedő gépjárműveket, hogy kiderüljön, honnan hozhatták magukkal.
„A legfontosabb, hogy megakadályozzuk, hogy magról tovább szaporodjon, de ettől a tövek még megmaradnak. Évelő növényről van szó, ami a sárgarépa és a zeller rokona, nagy tápanyag-raktározó gyökérrel. Ezért nem elég csak levágni, mert azzal nem irtható, ki kell ásni vagy be kell rohasztani a gyökérzetet. Vegyszeres és vegyszermentes lehetőségek is vannak erre”
– magyarázza a botanikus.
Olyan, mint egy hatalmas répa a meséből
Elsősorban kirándulók számára okozhatnak kellemetlen helyzeteket az egyes, bőrt irritáló növények. A kisgyermekekkel való kirándulás ráadásul sokkal mozgalmasabb, a tapasztalati úton tanulás szinte kínálja magát túrázás közben is, a túrázók jelentős része pedig családdal kirándul. A színpompás növények nem csak a szemet, az apró kezeket is vonzzák, ezzel a gyakorló szülők nagyon is tisztában vannak. Egy családos túra nem a teljesítményről és a megtett kilométerekről szól, sokkal inkább a világ felfedezéséről, de egyre inkább fontos, hogy felnőttként tisztában legyünk azzal, mely növényeket nem szabad túl közelről megvizsgálni.
De nem csak a gyerekkezekre veszélyes a kaukázusi medvetalp, sok felnőtt is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy ezt az elképesztő magasságokba törő, hatalmas répára hasonlító növényt megtapogassa, leveleit letépje.
Akár 1,5 méteres levelei is nőhetnek
„A kaukázusi medvetalp akár 1-1,5 méteresre is megnövő, elképesztő látványt nyújtó levelei a kánikulai kirándulásokon egyenesen csábítanak arra, hogy letépjük őket, és a fejünk fölé tegyük árnyékolónak” – mondja a biológus. „Pont emiatt veszélyes. A növény nedve az, ami átitatja a bőrünket, ha megfogtuk. Ha nem mossuk le néhány órán belül langyos szappanos vízzel, másnap-harmadnap válik majd az UV-re nagyon érzékennyé az érintett felület. Ha ezt követően nap éri, nagyon erős, égési sérüléshez hasonló tüneteket okoz a sérült bőrön.”
Amikor extrán érzékeny a bőr
A furokumarin által okozott bőrbetegség, a fitofotodermatitisz hosszabb távon védtelenné teheti a bőrt a nap sugaraival szemben. Ez a fajta bőrérzékenység fokozott veszélyt jelent azokra nézve, akiknek világos a bőrük, és alapvetően is érzékenyebbek a napsütésre, ugyanis fokozza az UV-sugárzás káros hatásait.
Ha furcsa foltokban, csíkokban, kézlenyomat formájában jelentkező, fájó hólyagokat tapasztalunk, melyek ok nélkül jelentek meg rajtunk, valószínűleg ezzel állunk szemben. Enyhébb esetben akár észrevétlenek is maradhatnak, ám ha a kaukázusi medvetalphoz érünk, az enyhe reakciónak kicsi az esélye.
A kaukázusi medvetalp hatóanyaga, a furokumarin ugyanis fényérzékennyé teszi a bőrt akár hosszabb távon is, és égési sérülésekre emlékeztető hólyagosodást okoz. A hólyagok nyomán kialakuló hegek hosszú távon is megmaradhatnak. 16–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg a kontaktus helyén, melyek aztán feketés-lilás hegekként maradhatnak vissza. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okoz.
A kontaktust azonban rendkívül egyszerűen elkerülhetjük, egyszerűen csak ne fogjuk meg a leveleit. Nem lesz nehéz felismerni, ha véletlenül mi is találnánk egyet az út mentén, hiszen embernél is sokkal magasabbra növekvő leveleivel kirí környezetéből. Fontos azonban, hogy jelezzük a hatóságoknak, ha kaukázusi medvetalpat látunk, ugyanis akár 10-15 évig csíraképesek maradnak elhullott magjai.
