Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az egyre forróbb nyarak idején furcsának tűnhet a döntés, de idén tavasz végén lemondtam a hagyományos dezodor használatáról: az izzadással kapcsolatos élményeim sokkal kevésbé sokkoltak, mint hittem volna.
Egy ideje kacérkodtam már a gondolattal, miszerint a hagyományosnak tartott, esetemben leginkább golyós dezodorok használatával érdemes lenne leszámolnom.
Nem véletlen, hogy egyre markánsabban tüntetik fel a gyártók az egyes termékek dobozain, mi mindentől mentes az a folyadék, amit ezek használatakor hónaljunkra kenünk
– a természetesség a készítmények esetében csak a közelmúltban vált fontos szemponttá.
A dezodor is lehet másfajta
Az első kísérlet akkor következett, amikor két éve karácsonyra finom illatú, levendulás krémdeót kaptam ajándékba. Lelkesen kezdtem használni, elbűvölve az illattól és megrészegülve a természetes összetevőktől. Hamar eljött azonban a tavasz, és bár még sehol nem volt a harminc fok, én bizony izzadtam, mint a ló, és egyre inkább testszagúnak is éreztem magam. Ez a pandémiás bezártságban leginkább engem zavart, de amikor elfogyott a dezodor, ahogyan az utolsó adagot elhasználtam, úgy nyúltam a drogériában ismét a régi, megszokott márkám után a polcon.
Ez volt a dezodorkaland első komoly tanulsága: nem mindenkinek válik be minden termék.
Szerencsére – bár sajnos ezt a drogériák polcai még nem tükrözik – már itthon is elég széles választékban érhetők el a legkülönbözőbb alternatív dezodorok. Ami egy barátnőnek, ismerősnek, családtagnak bevált, az nekem nem. Ez van, viszont nem kell feladni a dolgot!
Nem feltétlenül így fogsz spórolni
Ami egy percre sem kísértett meg, az a saját deó kikeverése – ez sem lehetetlen, viszont két kisgyerek és elég sok feladat mellett teljesen biztos voltam benne, hogy csak ideges lennék attól, hogy be kell szereznem egy halom összetevőt, meg kell tanulnom a készítést, jó eséllyel kezdetben bakizva is. Szóval, amikor ismét úgy láttam, hogy újabb készítmény jelent meg a drogériában, akkor – bár ez drágább volt, mint a szokott deóm – utánanyúltam.
A következő tanulság itt érkezik:
nem biztos, hogy olcsóbb lesz egy ilyen típusú termék, mint a megszokott dezodorod.
Jelenleg a kifejezetten tudatos vásárlók választják ezeket a termékeket, kicsi a választék, nem is versenyeznek úgy a gyártók, mint egy sima sziszegős szappan esetén.
Nagyon mellé is lehet nyúlni
Itt egy hosszabb, kísérletezős időszak jött az ismételt kudarcig. Különböző illatú és összetételű krémdeókat kentem egymás után, amelyek illata ugyan továbbra is minden esetben finom volt, viszont egyetlen esetben sem sikerült úgy működniük, hogy meggyőzzenek.
Az abszolút mélypontot az jelentette, amikor egy szódabikarbónát is tartalmazó változat úgy feldörzsölte a hónaljamat, hogy napokig borzalmasan fájdalmas volt akár csak megmosni is.
Ezt az összetevőt ki is iktattam a jövőbeli választások listájától, aztán fogtam, és ismét sutba dobtam az egész projektet. Az is tény ugyanis, hogy az ember hajlandó elhagyni a komfortzónáját, de megvannak a maga határai. Fájdalmat persze nem is kell bevállalni, mert ami irritál, az egész egyszerűen nem jó, és pont.
Az izzadás önmagában nem rossz!
Végül – miután hosszasan kokettáltam egy, a közösségi médiában hirdetett termékkel, amelyet állítólag elég pár naponta használni, ám a postaköltség megdobja az árat – egy drogériás látogatás alkalmával megpillantottam egy kristálydezodort. Furcsának tűnt elsőre a koncepció: csak bevizezed a kristálytömböt, ami teljesen illatmentes, néhány húzás a hónaljon, és kész is vagy.
Akármilyen meglepő is, a dolog nekem működik – vagyis kezdetben teljesen rossz irányban keresgéltem.
Eleinte furcsa volt, hogy illatmentes a deóm, hiányzott a diszkrét púderillat, amit addig leginkább szerettem, de idővel még ezt is megszoktam, és úgy érzem, az izzadással való kapcsolatom is normalizálódott.
A legforróbb nyári napok közül volt olyan, amelyiken nem tudott eleget teljesíteni a kristálydezodor sem – de legyünk őszinték, ez a hagyományos deókkal is előfordul. Az átlagosan meleg napokon azonban legalább olyan jó volt ez a fura dezodor is, mint a régiek.
Volt, hogy azt éreztem, izzadok? Igen, volt. Büdös voltam? Nem, egyáltalán. Arra ugyanakkor emlékeztetett ez az új dezodor, hogy izzadni az élet természetes velejárója, amit nem kell egy készítménnyel mindenképpen elnyomni, hanem érdemes elfogadni a jelenség létezését, annak hatását észszerűen enyhítve.
Nem normális az, ha 37 fokban azt várjuk el a szervezettől, hogy egy cseppnyit se izzadjon, de ettől még nem kell büdösnek lennünk, talán ennyi a lényeg.
Én pedig azóta a férjemet is kristálydezodorra csábítottam, amit akkor is használ, amikor éppen napi több tíz kilométert biciklizik, és eddig még nem panaszkodott. Ráadásul ez a megoldás a pólókon keletkező izzadságfoltok ellen is segítség!
