Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Manapság egyre gyakrabban hallunk a hisztaminérzékenységről, vagy más néven hisztaminintoleranciáról. Ez nem egy konkrét betegség, hanem egy bonyolult, különböző szervrendszereket érintő állapot, színes, egyénileg nagyon eltérő tünetekkel. Megmutatjuk, hogy milyen jelek esetén érdemes hisztaminérzékenységre gyanakodnod, hogyan derítheted ki és mit tehetsz ellene.
A hisztaminérzékenység vagy -intolerancia nem egy gyógyíthatatlan diagnózis, hanem tulajdonképpen a tünetek összefoglalására szolgáló magyarázat, melyen odafigyeléssel és megfelelő nyersanyag-válogatással nagyon hamar változtatni lehet.
Mi is az a hisztamin?
A hisztamin egy olyan vegyület, amely folyamatosan jelen van a szervezetünkben. Egyrészt a testünk saját maga termeli, másrészt a hisztamintartalmú élelmiszerek elfogyasztásával rendszeresen magunkhoz vesszük. A hisztamin legfontosabb feladata a megfelelően működő immunrendszer kialakítása, legfőképpen azáltal, hogy részt vesz a gyulladásos folyamatokban. Nyugalmi állapotban az őt termelő sejtekben raktározódik, amikor azonban valamilyen veszély vagy fenyegetettség éri a szervezetünket, ezek a sejtek rögtön „kinyílnak” és a hisztamin felszabadul, hogy ellássa a védelmező feladatát, azaz gyulladást indítson a betolakodók ellen.
A hisztamin felszabadulását nemcsak a kórokozók, hanem számos különböző, a test által potenciálisan veszélyesnek vagy károsnak érzékelt inger, többek között például fizikai vagy pszichés stressz, gyógyszerek, alkohol, allergének, bizonyos élelmiszerek és ételek idézhetik elő.
Hogyan alakul ki a hisztaminintolerancia?
Ha a szervezetünk az előállított és a bevitt hisztamint nem tudja megfelelően lebontani, kialakul a hisztaminérzékenység vagy -intolerancia.
A hisztamin lebontásáért a bélfalunkban található, úgynevezett DAO (diamino-oxidáz) enzimek felelnek. Ha a bélfalban található enzim működése valamilyen oknál fogva károsodik (például belek gyulladásával járó megbetegedések; gyógyszerek okozta bélproblémák, irritábilisbél-szindróma/IBS; hormonális zavarok; stressz stb.), nem lesz kielégítő és teljes a hisztamin lebontása, minek következtében a hisztamin egy része továbbra is a testünkben kering majd, és különböző problémákat fog okozni.
Azonban nem csak a bélfali károsodás okozhat hisztaminintoleranciát. Tapasztalhatjuk akkor is, ha nem figyelünk oda kellőképpen a táplálkozásunkra, és huzamosabb ideig magas hisztamintartalmú nyersanyagokat és ételeket fogyasztunk, melyek hatására olyan nagymértékű tartós hisztaminemelkedést érhetünk el, amit a lebontó enzimek már képtelenek kezelni, és az előzőekhez hasonlóan, ilyenkor is lebontatlan hisztamin marad a szervezetünkben.
A hisztaminérzékenység tünetei
A hisztaminérzékenységnek szerencsére jellegzetes, „allergiás” tünetei vannak, így célzott vizsgálattal viszonylag hamar kideríthetjük a problémát.
Szív- és érrendszeri tünetek:
- migrénes jellegű fejfájás
- hosszan tartó szédülés
- gyorsabb szívverés érzése, szívritmusszavar
Emésztőrendszeri tünetek:
- hasfájás, görcsök
- hasmenés, hányinger
- puffadás
Légzőszervi tünetek:
- orrdugulás, orrfolyás
- légzési nehézség, „asztma”
- torokviszketés és torokfájás
Bőrtünetek:
- bőrelváltozások, bőrpír, viszketés
- csalánkiütés, ekcéma
Idegrendszeri tünetek:
- alvászavar, kimerültség
- szorongás, stressz, idegesség
- hőhullámok
Egyéb tünetek:
- ízületi fájdalmak
- hólyaggyulladás, felfázás
- fájdalmas menstruáció
FONTOS: nagyon súlyos hisztaminintolerancia esetén akár anafilaxiás reakció is felléphet
Diagnózis
A hisztaminérzékenység kiderítése egyszerű vérvétellel történik, melynek során célzottan, a hisztamint lebontó DAO enzim mennyiségét és jelenlétét vizsgálják. A vérvétel során kiderül, hogy az enzim megfelelően működik-e, így az eredmény fényében azonnal megkezdhető a kezelés, és hamar normalizálódhat a helyzet.
Kezelés
A hisztaminintolerancia kezelése többféle oldalról történik:
- Amennyiben beigazolódott, hogy a hisztamint lebontó DAO enzimek nem működnek megfelelően, antihisztamin külső pótlására lesz szükség.
- A kezelés fő pillére, az egyénileg kialakított, szigorú és következetes hisztamincsökkentett vagy hisztaminmentes diéta. A diéta viszonylag kötött. Minden nyersanyagnak más és más a hisztamintartalma. Vannak olyan táplálékok, amelyek sok hisztamint tartalmaznak, mások inkább a lebontásuk során fokozzák a szervezet hisztamintermelését. A csokoládé, a kakaó, az alkoholos italok (elsősorban a vörösbor és a pezsgők), a tartósított és füstölt élelmiszerek mindegyike (így a sonka, a kolbászok és a füstölt/szárított húsok is), az érlelt sajtok, a citrusfélék, az eper, mustár, ecet, stb. olyan élelmiszerek, melyek lebontása/emésztése során jelentős hisztaminfelszabadulás következik be a testünkben. A felsorolás jól mutatja, hogy a leggyakrabban a valamilyen eljárással tartósított vagy érlelt élelmiszerek okoznak gondot. Ezért a hisztaminérzékenységben szenvedők a lehető legkevésbé feldolgozott formában és a lehető legfrissebben fogyasszák az alapanyagokat, így kímélve szervezetüket. Az étrend igen összetett, és nem biztos, hogy a magas hisztamintartalmú élelmiszerek, ételek kizárásával megszüntethetők a tünetek. Nem minden hisztaminintoleráns reagál ugyanúgy, és a tünetek súlyossága sem mindig ugyanolyan. A panaszokat rendkívül sok minden befolyásolhatja (például a stressz, a hormonális állapot, a kialvatlanság, a menstruációs ciklus, de még az időjárás is), ezért az étrend szigorúsága, sikeressége és a kezelés hosszúsága nagymértékben függ az egyéni toleranciától és tapasztalatoktól.
- A kezelés harmadik pontja a bélrendszer regenerálódását segítő probiotikumok pótlása, bevitele, melyekkel elősegíthetjük a károsodott bélnyálkahártya gyógyulását, továbbá az immunrendszert támogató antioxidánsok és C-vitamin szedése is nagymértékben támogathatja és kiegészítheti a sikeres kezelést.
