Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az X-Men egy szuperhőscsapat, amit először a Marvel Comics képregényeiben láthattunk. Azóta egyre-másra jelennek meg filmes változatai, melyekben Hugh Jackman, azaz a Farkas jelentős szerepeket játszott.
Története szerint Logan egy mutáns, akinek nemcsak adamantiumból készült, visszahúzható karmai, de öngyógyító képessége, farkaséhoz hasonló szimata, vadsága és harci ereje is kivételessé tesznek. A férfit korábban kegyetlen kísérletsorozat áldozatává tették. Egy tudóscsoport különböző implantátumokkal látta el, csontjai fémmel vonták be. Farkas túlélte a folyamatot, és képes volt kitörni a rabságból. Nyers, összeférhetetlen jellem marad, de képes mély érzésekre, és a csapat értékes tagjává válik.
Logan története – ahogy az egész X-Men sorozat – természetesen kitaláció. Ügyesen felépített mese, ami mégis olyan sikeres film lett, hogy a fiatalok maguk is elképzelték, milyen lenne mutánsként élni. Egy 15 éves fiú nem állt meg a fantáziálásnál, hanem házi módszerekkel megpróbált ő maga is mutánssá válni, miután megnézte az X-Men kezdetek: Farkas című filmet. Az orvosok sem tudják pontosan megmondani, hogy Farkasra vagy valamelyik másik szereplőre szeretett volna hasonlítani, mindenesetre eltört egy lázmérőt, egy régi vérnyomásmérőt, és az ebből kinyert higanyt injekciózta be magának.
Szerencsére nem használt túl nagy mennyiséget, és csak a bőre alá jutott be a káros anyag, nem az ereibe, ám így is komoly sérüléseket szerzett a karján. Végül egy traumatológiai központban kötött ki, ugyanis a beinjektált területeken fekélyek alakultak ki, amelyek hónapok után sem múltak el. Miután a testét meggyógyították – nemcsak higanyt, de szöveteket is el kellett távolítani –, a fiút pszichiátriai vizsgálatoknak vetették alá. Így derült ki, hogy az egyébként normális mértékű intelligenciával és pszichével rendelkező kamasz korábban már pókokkal is próbálkozott. A Pókemberhez szeretett volna hasonlítani, aki a kitalált történet szerint pókcsípéstől változott át. Ez a fiú így maga is tűrte különböző ízeltlábúak marásait, de érthető módon a fájdalmon kívül más változást nem tapasztalt. Végül a fiút kiengedték, az orvosok pedig felismerték, hogy a higany, s az összes többi folyékony fém új szerepet kapott a fiatalok körében. Régebben ugyanis az fecskendezett magába higanyt, aki öngyilkosságot kísérelt meg.
Ilyen hatással van a higany az emberi testre
A higany és az ember kapcsolata meglepően régre nyúlik vissza, s ebből sokkal hosszabb az az időtartam, amikor még nem tudtuk, hogy az anyag mérgező. A folyékony fémet higany-klorid formájában szifiliszre, székrekedésre, a kolerajárvány idején megelőzésre írták fel boldog-boldogtalannak, ötvözetként fogtömésekhez (amalgám) ma is használják, illetve szürke huszárzsír elnevezésben tetvességet, egyéb bőrproblémákat gyógyítottak vele. Hogy a higany mérgező az emberi szervezet számára (lenyelve, a bőrrel érintkezve és párologva is), az csak sokkal később derült ki. Addigra olyan tévhitek terjedtek el, melyek szerint a higany erősebbé tesz vagy javítja a szexuális funkciókat. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek közül egyik sem igaz. A higany erősen mérgező vegyület, ami nagy koncentrációban fejfájást, izomrángásokat, az érzékszervek teljesítményének romlását, bénulást, kómát és halált okoz.
Több tízezer áldozata van a higanynak
A higanymérgezés sokkal alattomosabb formában is jelentkezhet. Ekkor nem tört el egy régi lázmérő és nem gyöngyözik előttünk a folyékony fém cseppekbe összeállva. A nehézfémek másképp is a szervezetbe juthatnak: a tenger szennyezése és az onnan kifogott állatok elfogyasztása révén. Ez történt 1956-ban egy japán kisvárosban, Minamatában. A lakosok nem tudták, hogy a Chisso elnevezésű vállalat mindenféle nehézfém-hulladékokat enged a vízbe, a káros anyagok pedig beépülnek a halakba és kagylókba. A háziállatok és az emberek is furcsa tüneteket produkáltak, remegtek, fáradékonnyá váltak, érzékszerveik nem működtek megfelelően, nem tudtak aludni, kihullott a hajuk, és még számos más különböző egészségügyi problémájuk alakult ki.
A betegséget a városról Minamata-kórnak nevezték el, s nagyon sok pereskedésbe került, mire a céget rá tudták venni az eltussolás helyett a beismerésre és a kártérítés megfizetésére. Így is majdnem húszezer embernél alakultak ki betegségek. A májban és a vesékben felhalmozódó nehézfém ugyanis nem ürül ki magától, elraktározódik a szervezetben, és maximum kelációs terápiával csökkenthető a szervezet higanyszintje. Manapság már szinte senkinél sincs higanyos lázmérő már, ezért maximum az elfogyasztott halak és egyéb tengeri élőlények miatt aggódhatunk.
