A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy függetlenül attól, hogy mennyire harmonikus egy párkapcsolat, a házasság képes szabályozni a vércukorszintet, így megvéd a cukorbetegségtől.
Korábbi tanulmányok is bizonyították már, hogy a házasság, illetve az élettársi kapcsolat számos egészségügyi előnnyel jár, különösen idősebb korban. A 2-es típusú cukorbetegség kockázatát vizsgálva a kutatók azt is megállapították, hogy a krónikus betegség kapcsolódhat a társadalmi élethez, az elszigeteltséghez, a magányhoz, az életkörülményekhez, de akár a szociális támogatáshoz is.
Ötven fölötti házasságban élőket vizsgáltak
Miután az egyes szociális és egészségügyi dimenziók hatásai igen összetettek, ezért luxemburgi és kanadai kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy van-e összefüggés a családi állapot, azon belül is a házasság minősége és az idős emberek glikémiás szintje között.
A vizsgálathoz az angol Longitudinal Study of Aging (ELSA) biomarkeradatait használták fel, melyek 50 éves és az annál idősebb, Angliában élő felnőttektől származtak. A mintát kétévente szolgáltatták a kutatásban részt vevők. A vizsgálathoz felhasznált adatok több mint háromezer 50 és 89 év közötti, korábban diagnosztizált cukorbetegségben nem szenvedő felnőttől származtak, a 2004 és 2013 közötti időszakból.
Nem számít a kapcsolat milyensége
A résztvevőktől három időintervallumban, 2004–2005, 2008–2009 és 2012–2013 között vettek vérmintát, hogy ellenőrizzék az átlagos glikémiás szintjüket, vagy hogy megmérjék a vércukorszintjüket. Mindemellett rögzítették az olyan személyes adataikat is, hogy van-e férjük, feleségük vagy élettársuk, valamint kérdéseket tettek fel a társas kapcsolatuk minőségével kapcsolatban is. Továbbá számos más tényezőről is gyűjtöttek információt, például az életkorukról, a jövedelmükről, a foglalkozásukról, arról, hogy dohányoznak-e, a fizikai aktivitásukról, van-e hajlamuk a depresszióra, a testtömegindexről, valamint arról, hogy van-e gyerekük, más közvetlen családtagjuk, illetve barátjuk. Az adatok azt mutatták, hogy 2004–2005 között a válaszadók mintegy háromnegyede (76%) házasságban vagy élettársi kapcsolatban élt.
Akiknél volt házassági válság, például elváltak, azoknál jelentős változásokat tapasztaltak a vércukorszintjükben, illetve náluk nőtt a prediabétesz kockázata is.
A kapcsolat minősége azonban nem változtatott szignifikánsan az átlagos vércukorszinthez képest, ami arra utal, hogy kevésbé fontos a kapcsolat milyensége, minősége, hogy támogató-e vagy inkább feszültségekkel teli. Ennél lényegesebb, hogy maga a kapcsolat létezik, amely védőhatást fejt ki a cukorbetegséggel szemben.
