Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kutatások szerint a testmozgás önmagában alig befolyásolja a testsúlyt. A szervezet alkalmazkodik a terheléshez, ezért nem tudnak sokan fogyni az étrendjük megváltoztatása nélkül.
A fogyás egyik alapvető összefüggése magától értetődőnek tűnik: minél többet mozgunk, annál több kalóriát égetünk el, és annál többet fogyunk. Nos, ez nem feltétlenül igaz.
A vadászó őslakosok annyi kalóriát égetnek el, mint egy irodista
Egyre több tudományos bizonyíték van arra, hogy a testmozgás sokkal kisebb hatással van a testsúlyra, mint gondolnánk. A mozgás és a fogyás közötti kapcsolatra vonatkozó elképzelések körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kezdtek megváltozni, miután Herman Pontzer evolúciós antropológus meglepő eredményeket publikált. Az amerikai Duke Egyetem professzora együtt élt a tanzániai hadza törzzsel, amely az egyik utolsó hagyományos vadászó-gyűjtögető közösség a világon.
A hadzák elektromosság, vezetékes víz, mezőgazdaság és gépek nélkül rendkívül kemény, fizikailag aktív életet élnek: mindennap órákat töltenek vadászattal, favágással, bogyók és méz gyűjtésével, vízhordással, gyökérzöldségek kiásásával. Ez azt jelenti, hogy a hadza férfiak és nők átlagosan napi 4–6 órát aktívak. Mindenki, beleértve Pontzert is, azt feltételezte, hogy ezek a vadászó-gyűjtögető emberek sokkal több energiát használnak fel, mint mi, akik modern, ülő életmódot folytatunk. Az eredmények azonban mást mutattak:
testsúlyukhoz viszonyítva a hadzák nagyjából ugyanannyi energiát használtak fel egy átlagos napon,
mint az összes többi vizsgált népcsoport, beleértve az autóval közlekedő, irodában dolgozó, megpakolt hűtőszekrénnyel rendelkező amerikaikat is.
Testünk alkalmazkodik a fizikai terheléshez
Pontzer mindezt az úgynevezett korlátozott energiafelhasználás hipotézissel magyarázta. Az elmélet szerint az emberek és sok állat is egy meghatározott tartományon belül tartják a napi energiafelhasználásukat, függetlenül a fizikai aktivitás mértékétől. Ha sok kalóriát használunk el az edzésre, akkor szervezetünk más területeken kevesebbet fog felhasználni.
Evolúciós szempontból ez érthető, hiszen egyik élőlény sem akar több energiát elégetni, mint amennyit fel tud venni, hiszen ha ez rendszeres, akkor előbb-utóbb kimerülnek a tartalékok, és éhhalál lesz a vége.
A kutató elméletét nem csak a hadza nép támasztotta alá. Pontzer hasonló eredményekre jutott más, hasonlóan aktív, dél-amerikai és afrikai őslakos közösségeknél. Sőt, a teszteket elvégezte extrém fizikai terhelésnek kitett sportolókon is, például egy 5000 kilométeres kerékpárverseny résztvevőin és ultramaratont teljesítő futókon.
De ismét arra jutott, hogy még a rendkívüli teljesítményre képes sportolók sem égetnek el annyi energiát, mint amennyit a mozgásmennyiségük alapján várnánk.
Bár kezdetben mindannyiuknál magas volt a napi energiafelhasználás, a hosszabb versenyeken ez fokozatosan csökkent, és napi 4000 kalória környékén stabilizálódott – valahol itt lehet a határ, hogy hosszú távon mennyi energiát képes naponta elégetni az emberi test.
Más tanulmányok is hasonló következtetésekre jutottak. Az egyik kutatásban több száz túlsúlyos vagy elhízott ember vett részt egy kalóriaégető edzésprogramban, amely 10 hónapon át heti 5 edzést tartalmazott, viszont mindenki a megszokott étrendjét követte.
Kiderült, hogy a férfiak valóban fogytak – de az átlagos súlycsökkenés csupán 4 kilogramm volt –, míg a nők testtömegére gyakorlatilag nem volt hatással a fizikai aktivitás, néhányan még híztak is. Ez arra utal, hogy az étrend megváltoztatása nélkül a testmozgás nem hozza a remélt hatást, vagyis a kilók leadását.
Túlbecsüljük az edzéssel elégetett kalóriákat
Nem minden szakember ért egyet Pontzer elméletével, úgy vélik, más magyarázatok is elképzelhetők. Például a hadzák rendkívül jól alkalmazkodtak sajátos életmódjukhoz, más népekhez képest testük hatékonyabban végzi a szokásos tevékenységeiket, ezért használnak fel kevesebb kalóriát a vártnál.
Másrészt hajlamosak vagyunk túlbecsülni, hogy egy hosszú futás vagy egy kemény edzés mennyi kalóriát éget el; valójában ezek a mozgások a teljes energiafelhasználásunknak csak kis hányadát teszik ki.
Testünk energiaigényének túlnyomó többségét a háttérben zajló folyamatok emésztik fel, amelyek életben tartják a szerveinket és több billió sejtünket.
A máj és az agy különösen energiaéhes, sőt, a szervezet által alvás közben elégetett kalóriamennyiség a 24 órás időszak felét is kiteheti.
A jelentéktelennek tűnő, de állandó izommozgások – felállás, sétálás, pakolás vagy az egyenes testtartás – szintén sok energiát, összesen akár ezer kalóriát is igényelhetnek napi szinten, ami jóval több, mint egy tipikus, félórás edzés, ami pár száz kalóriát égethet el. Az is árnyalja a képet, hogy sokan testmozgás után hajlamosak többet pihenni, vagy extra kalóriákkal jutalmazzák magukat.
A mozgás létfontosságú, de fogyásnál az étrend lehet a kulcs
Mindez természetesen nem azt üzeni, hogy fölösleges sportolni, a tudósok szerint az a legrosszabb következtetés, hogy értelmetlen az edzés. A testmozgás továbbra is létfontosságú az általános egészségünk szempontjából. Pozitív hatással van szinte mindenre, ami a testünkkel kapcsolatos, a csontsűrűségtől a mentális jóllétig. Csökkentheti számos egészségügyi probléma, például a cukorbetegség, a szívbetegségek, a rák és a demencia kialakulásának kockázatát.
De nagyon úgy tűnik, hogy ha fogyásról van szó, akkor az étrend segítségével kialakított energiahiány sokkal hatékonyabb, mint a testmozgás. Ráadásul jóval egyszerűbb néhány száz kalóriával kevesebbet elfogyasztani, mint később az edzőteremben ledolgozni.
Jó hír, hogy már meglepően kevés mozgás is meghosszabbíthatja az életedet.
