Fogyni, életmódot váltani ésszel is lehet. Azaz nem dőlünk be valami rövid idő alatt nagy sikerrel kecsegtető, pár hetes vagy hónapos csodamódszernek, hanem tervezünk, figyelembe vesszük a tényeket és tartós eredményt érünk el.
Kata vagyok, egy kétgyermekes, átlagos életet élő nő. Az átlagos, mint jelző, életem számos területét jellemzi tökéletesen. Ugyanannyi szabadidőm van, mint más, egyszerre dolgozó és gyermekeket nevelő édesanyának. Nem élünk kimagasló életszínvonalon, de nem is nélkülözünk. Igaz, nem járunk luxuséttermekbe a férjemmel, de igényeinket mindig a lehetőségeinkhez igazítjuk, így teremtjük meg azt az egyensúlyt, amelyben négytagú családunk, kutyánkkal kiegészülve, éli többé-kevésbé vidáman mindennapjait.
A gyerekek születése előtt a férjem is és én is vékony testalkatúak voltunk. Nem az edzőteremben töltött óráknak volt ez köszönhető, ilyennek teremtettünk. Akkoriban az idő volt az, amellyel talán jobban tudtunk gazdálkodni, amely bősége megengedte, hogy többet foglalkozzunk azzal, mit és mikor eszünk. Mivel egyikünk sem volt a futópályák rendszeres látogatója, nem voltunk izmosak, de elhízottak sem. Amit azonban 5 évvel a gyerekek érkezése után már nem mondhattunk el magunkról.
A fogyás első lépése – a felismerés
Emlékszem a pillanatra, az érzésre, amikor a tükörben egy reggel megláttam magam. Nyúzott voltam, leharcolt. És a számok, amelyekkel a mérleg többet mutatott, annak a plusz 6 kilónak a súlya akkor először nehezedett a lelkemre mázsás teherként. Még ebben a letaglózott állapotban megszületett a döntés, az igény a változásra és a változtatásra.
Tájékozódás és türelem – a biztos út a fogyáshoz
A férjem szerencsére partner volt az életmódváltás gondolata hallatán. Az ő javaslata az volt, nézzünk szét a piacon, mely kapszulák, fogyasztóteák, zsírbontó csodaszerek azok, amelyekkel a lehető legkönnyebben tudunk megszabadulni a súlyfeleslegünktől úgy, hogy a komfortzónánkat a legkevésbé kelljen átlépni. Tetszett az ötlet. De a kutakodás nem hozott áttörést, nem volt egyértelmű, hogy az a sok pénz, amit ki kellene adni az adott termékekért, cserébe mit biztosít számunkra. Főleg úgy, hogy mindenhol lábjegyzetben, csillagozva, vagy kisbetűvel fel volt tüntetve, hogy az étkezés drasztikus megváltoztatása nélkül ne várjunk lényeges és tartós eredményt.
A döntés – tanulás, rendszerezés, kreativitás
Végül úgy döntöttünk, a legjobb befektetés rövid és hosszú távon is, ha egy táplálkozási szakember segítségét kérjük egy konzultáció erejéig, illetve hogy nem a különböző diétatípusok tanulmányozásába, hanem inkább biológiai alapismeretek megszerzésébe ugrunk fejest. Megtanultuk, illetve én megtanultam, mire van szüksége a testnek ahhoz, hogy kiszolgáljam a szükségleteit, ehhez milyen alapanyagokat tartsak otthon, melyikhez mikor és milyen mennyiségben nyúljak.
Az étkezés elsősorban létfenntartás, és csak másodsorban élvezet
Tudatosítottam magamban és a férjemben is, hogy az étel az élethez az üzemanyag. Természetesen az egy nagyszerű dolog, hogy ha amit eszünk, az finom is, és szeretjük is. Kényszerből enni, olyat, amit nem is szeretünk, rövid távon vezet kudarchoz. De ez nem is szükséges, mert ha betartjuk az alapokat, fagyizni is tudunk a gyerekekkel úgy, hogy nem kell tartani az elhízástól.
6 hét alatt 6 kiló mínusz
Nem fogyókúrába kezdtünk, talán inkább tudatos étkezésnek és étkeztetésnek hívnám én ezt. Megtanultunk reggelizni. Persze nem úgy, mint ahogyan azt a királyok szokták. Egyszerűbben, sokszor állva, két öltöztetés és pelenkázás közben, de tény, a reggeli rutin első új lépése az otthoni reggelizés lett. Egy szelet jó minőségű gabonából készült kenyér, vajjal, libazsírral, jobb napokon házi ajvárral. És sok zöldséggel. 5 perc az egész, de az biztos, ebben mérhető a nap sikeressége.
3 óránkénti evés – így biztosan nem eszed túl magad
A következő olyan dolog, amelyet mindig betartottunk ebben a hát hétben. Néha az autóban, dobozból. De minden körülmények között. Ez az időtartam ideális ahhoz, hogy soha nem voltunk éhesek a következő étkezésig, és így, hogy tudtuk, mikor és főleg hogy mit fogunk enni a következő étkezéskor, sikerült is elkerülni az olyan rossz döntéseket, amelyeket két éhségtől kopogó szempár képes diktálni az agynak. Ehhez persze azt is fontos volt megtanulni, hogy a gyerekek tányérjára is sokkal kevesebb ételt tegyek egyszerre. Inkább szedek nekik kétszer levest vagy másodikat, mintsem hogy az ő maradékukat is még nekem kelljen megenni. Mert ételt természetesen nem dobunk ki.
Lefekvés előtti utolsó étkezés
Ami majdnem olyan fontos, mint az első. Nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy este is szüksége van a szervezetemnek a szénhidrátra, hiszen évek óta a csapból is a boszorkányüldözés folyik, miszerint a szénhidrát bűnös és az ördögtől való. Az egyszerű cukrok persze nem valók a vacsoraasztalra. De ha az esti salátámba reszelek egy répát, akkor már meg is vagyok.
Nekem így sikerült leadnom hat kilót hat hét alatt. Elkezdtem enni és jól enni. Nem mondom, hogy valami szuperdiétával ugyanez nem sikerült volna, viszont én nagyon örülök a tudásnak, amit szereztem ezen az úton, annak, hogy nem kellet sem nekem, sem a családomnak sanyargatnia magát, és hogy ezt az utat az időszakos diétákkal ellentétbenéletem végéig folytathatom.
