Messze földön híresek kifinomult művészetükről és zenéjükről, mégis furcsa koponyahosszabbítási szokásaikról ismertek leginkább a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő mangbetuk.
Nincs még egy olyan nép, mint az afrikai ország északkeleti részének legtávolabbi részein élő, különös fejformájáról ismert mangbetu. Noha egyesek e fizikai tulajdonságukat súlyos deformitásnak tekintik,
a kongói közösség számára ez a szépséget, a tekintélyt és a hatalmat szimbolizálja.
Ősi hagyomány a fej formálása a Szudánból érkezett nép körében
Az uralkodóosztályok nőtagjai a hosszúra nyúlt fejformájukat a szüleiknek köszönhetik, akik már a baba születése után egy hónappal kötözni kezdik csecsemőjük még rugalmas koponyáját. A Lipombo nevű ősi hagyomány szerint e „művelet” általában a gyerekek nagyjából kétéves koráig tart, pontosabban addig, ameddig a kicsik feje el nem éri a kívánt fejformát. E mesterséges koponyadeformációs gyakorlat eredetét az ókori Egyiptomba, Franciaországba és a mexikói maják törzséhez vezetik vissza, arra azonban nincs bizonyíték, hogy a mangbetukat bármely ország hagyományai befolyásolták volna.
A mangbetuk csoportját a mangbetu, a meegye, a makere, a malele, a popoi és az abelu népcsoportok alkotják, akik nyelve a kingbetu. Az Ituri és az Uele folyók között, Poko, Isiro és Rungu városok közelében található erdők mélyén élő nép állattenyésztéssel, vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkozik. Azt tartják róluk, hogy
eredetileg a mai Szudánból vándoroltak mostani helyükre, ahol Nabiembali vezér vezetésével megalapították királyságukat.
Kifinomult és intelligens nép
A mangbetuk kifinomultságának és intelligenciájának komoly bizonyítékai vannak. Egyfelől azok a királyságban talált szerszámok, köztük vasdárdák, faragott edények, kések és rézlándzsák, amelyek mind-mind az egykori technológiai fejlődés ékes példái. Emellett fejlett művészetükről és zenéjükről árulkodik a hozzájuk kapcsolódó és róluk elnevezett mangbetu hárfa vagy gitár is, no és azok a zenetudósok is, akik
videó- és hangfelvételeket készítettek a mangbetuk dallamairól.
Betiltották a fejformálás hagyományát, mégis továbbél
De térjünk vissza a mangbetu törzs különös fejformáját alakító hagyományához, amelyet állítólag a törzs egyes tagjai még ma is gyakorolnak, dacára annak, hogy az országot az 1950-es években megszálló európai gyarmatosítók betiltották.
Bár Afrikában a koponya megnyújtása csak a mangbetuknál jellemző, a mesterséges koponyadeformáció más formái még Ghánában és Nigériában is fellelhetők. Ők például a baba fejét forró vízbe mártott törülközővel óvatosan megnyomják, majd a kezükkel a kívánt formára formálják, általában hosszabb időn keresztül. A szülők és a gondozók ezt azért teszik, hogy
elkerüljék a szabálytalan fejformájú gyermekek későbbi esetleges problémáit.
Bár egyesek ellenzik ezt a gyakorlatot is attól tartva, hogy mindez hatással lehet a gyermek agyának fejlődésére, a szakértők jobbára kizárják ezt a lehetőséget, azt a magyarázatot adva, hogy az agy képes alkalmazkodni és fejlődni a koponya bármilyen alakjához. Sokak szerint ugyanis az agy, miután rugalmas szerv, képes a kívánt formára nőni vagy kitágulni anélkül, hogy bármilyen sérülés vagy deformáció keletkezne.
Frizurájuk is alkalmazkodott a fejformához
Egy szó mint száz, a koponyán végzett kozmetikai változtatások maradandóak, amit a mangbetuk mindig nagyon is jól tudtak. Mi több, frizurájukat is megváltozott fejformájukhoz igazították, így még jellegzetesebbé téve egyedi tulajdonságukat.
Ha szívesen megismernél egy olyan törzset is, amely az élete több mint felét víz alatt tölti, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
