A fájdalom egyik velejárója gyakran a sikítás, kiabálás. Ez az ösztönös megnyilvánulásunk valóban olyan hasztalan, amilyennek tartják? Vagy segít elviselni a fájdalmat?
Ha belerúgunk a szekrény sarkába, ráütünk az ujjunkra a kalapáccsal, vagy beverjük a könyökünket az ajtófélfába, az fáj. Lehetünk kicsik, nagyok, férfiak vagy nők, a fájdalom az fájdalom. Ami különbözik, az az, hogy ki hogyan viseli. A nyugati kultúrában nagyra értékelik, ha valaki csendben viseli a fájdalmat. Különösen a férfiak felé szinte elvárás, hogy némán tűrjék, lehetőleg rezzenéstelen arccal, vagy ha fogcsikorgatva is, de legalább férfiasan. A nőkkel szemben már elnézőbbek, ha sikoltozásról, sírásról van szó, de mindenképp a gyengeség jeleként értékelik általában az emberek. Pedig a kutatások arra engednek következtetni, hogy ha hangot adunk a fájdalmunknak, az ténylegesen segít annak elviselésében.
A sikítás segít a fájdalom elviselésében
Egy szingapúri kísérletben 56 alany segítségével vizsgálták, milyen összefüggés van a jajgatás és a fájdalomtűrés között. A résztvevők több alkalommal jéghideg vízbe merítették a kezüket, minden esetben más instrukciókat kaptak. Először jajgathattak, majd nem szólaltak meg, csak hallhatták, ahogy visszajátsszák saját jajgatásukat, harmadjára más jajongását hallgathatták, majd szintén nem szólhattak, de megnyomhattak egy gombot, és végül úgy kellett a vízben tartani a kezüket, hogy nem csináltak semmi mást. Attól függetlenül, hogy milyen előzetes várakozásaik voltak az alanyoknak, minden esetben kimutatható volt, hogy jajgatás hatására hosszabb ideig bírták a jeges víz okozta fájdalmat, mint amikor nem szólalhattak meg. A gombnyomás még valamennyire növelte a fájdalomtűrést, de ha csupán hallhatták a jajgatást, egyáltalán nem befolyásolta azt.
Néha a káromkodás sem hasztalan
Ha hirtelen fájdalmat érzünk, megütjük magunkat, nem csupán kiabálunk, de gyakran nem túl szalonképes indulatszavak hagyják el a szánkat. A káromkodás társadalmilag nem igazán elfogadott, sokan elítélik. A hétköznapok során a trágár kifejezések nem helyénvalók, de valamiért mégiscsak kialakult minden kultúrában, és nem biztos, hogy elsődleges célja a másik sértegetése. Hisz ha egyedül vagyunk otthon, és megtaláljuk a kislábujjunkkal az asztal lábát, akkor nagy valószínűséggel akkor is elküldjük szegény asztalt melegebb éghajlatra, ha neki az nem okoz lelki megrázkódtatást. Egy tanulmányban, ahol szintén jeges vízzel tesztelték a fájdalomtűrést, az alanyok káromkodhattak közben, vagy olyan kifejezéseket mondhattak, amivel az asztalt jellemezték. Talán nem meglepő, de a káromkodás hatására tovább bírták a fájdalmat, mint amikor csak azt mondogathatták például, hogy fa, hasznos, négylábú vagy stabil.
Az agyunk és a fájdalom
A legtöbb más beszédformától eltérően a sikolyok által keltett ingerületek az amygdalán, azon a mandula alakú agyterületen haladnak keresztül, amely az érzelmeinket feldolgozza. Az amygdalának is fontos szerepe van a fájdalom modulálásában. Nat Strand arizonai kórházigazgató elmondta, hogy a stressz és a szorongás felerősítheti a fájdalomérzetet.
„A koncentrálás és az ellazulás csökkentheti a fájdalom mértékét, akárcsak más megküzdési mechanizmusok” – magyarázta. „Néhány beteg hasznosnak találja, ha az eljárásokról beszél, mintegy elterelve a gondolatait. Még ha nem is tud kiabálni, a fájdalom energiájának valamiféle levezetésére vágyik.”
Kapukontroll-elmélet
Az emberi agy csodálatos, de nem tud egyszerre túl sok dolgot végrehajtani. Az egyik vezető elmélet szerint az agy azon részei, amelyeket a fájdalom megélésére használunk, és a hangképzéshez használt részek fedik egymást, és nem tud a kettő egyszerre működni. Más szóval, amíg kiabálunk, előfordulhat, hogy nem érezzük a fájdalmat. Ezt nevezik kapukontroll-elméletnek, miszerint a fájdalom érzékletéhez nem csupán a fájdalomreceptorok aktivitása járul hozzá, hanem az is, hogy a gerincvelőben lévő idegi kapuk átengedjék jeleiket az agy felé. Ez a kapurendszer leállíthatja vagy gyengítheti a jeleket, mielőtt elérnék az agyat. Számos különféle fizikai inger segíthet „bezárni” ezeket a kapukat, korlátozva, hogy mennyi fájdalom érje el agyunkat. Ilyen inger lehet a masszázs, az akupunktúra, a meleg vagy hideg alkalmazása is.
Ösztönösen használjuk
Egyes orvosok úgy vélik, hogy az agyból érkező jelek is elzárhatják ezeket a kapukat, mint például a hipnózison alapuló fájdalomkezelés esetében. Annak ellenére, hogy nem tudjuk tudatosan kinyitni és bezárni a fájdalomkapukat, az idegrendszerünknek megvannak a maga eszközei. Amikor sikoltozunk vagy káromkodunk, ez segíthet bezárni néhány kaput, megakadályozva, hogy a fájdalomimpulzusok átjussanak az agyba, ahol érzésekké alakulnak át. A sikoltozás lehet az egyik módja annak, hogy az agy jelezze a szervezetnek, hogy állítsa le a fájdalom átvitelét. A tudomány még mindig kutatja, pontosan hogyan működik ez a folyamat, de a hatása vitathatatlan.
