Veled is megtörtént gyerekkorodban, amikor alma- vagy körteevéskor fintorogtál, hogy inkább megpucolva ennéd, a család idősebb és bölcsebb tagjai viszont rád szóltak: „de hisz a héjában van a vitamin”? Erre a gyümölcsre ez biztosan igaz, mégis alig hiszem, eddig valaha bármelyikünk is jóízűt harapott volna bele héjastul. Hátha majd most!
A paradicsom héja ugyan vékonyka, a szervezet mégis csak nehezen képes megemészteni, ezért fogyasztás előtt inkább tanácsos a gyümölcs (igen, a paradicsom gyümölcs) héját eltávolítani. A dinnye (ami pedig elvileg zöldség) viszont olyan kemény héjjal lett megáldva, hogy eszünkbe se jut beleharapni. A barackhéj szintén vékony, felületét azonban a málnáéhoz hasonlóan apró szőröcskék teszik sokak számára kifejezetten visszataszítóvá. A kiviről már nem is beszélve.
Sokat emlegetett tézis, hogy a zöldségek és gyümölcsök esetében a szín árulkodó tényező az élelmiszer egészségre gyakorolt hatásáról is. Minél élénkebb színű egy ehető növény, a szakértők szerint annál jobb antioxidáns- és vitaminforrás lehet. A zöld színű termések, levelek, zöldségek és gyümölcsök jótékony élettani hatásairól is gyakran hallani.
A melonette
A kis szőrös, kézigránát formájú egzotikus kivi eredetileg Dél-Kína nemzeti gyümölcse volt. Az egész glóbuszt meghódító karrierjét nem is olyan régen kezdte meg. Ekkoriban, valamikor a 20. század elején, úgy ítélték meg, a dinnyére hajazva, a melonette, azaz dinnyécske elnevezés viszi majd sikerre a kis szőrgombócot világszerte. A melonette név elterjedéséhez fűzött vérmes reményeket az az amerikai importvám hiúsította meg, amelyet Új-Zélandon a dinnyefélékre akartak kivetni. Az új-zélandi termelők megijedtek, hogy a kis barna, tojásszerű gyümölcsöket is összemossák a vámmal sújtott nagy testvér dinnyékkel a névazonosság miatt, ezért szabadulni igyekeztek a megnevezéstől.
A kivi
És hát mivel amúgy éppen volt is nekik ott Új-Zélandon egy kicsi, barna, bozontosan szőrös nemzeti madaruk, a kivi, a hasonlóság tehát tálcán kínálta az új nevet a gyümölcsnek is. Innen az összefüggés az egzotikus állat és az egzotikus gyümölcs között, az egyébként semmilyen rokonságban nem álló termés és szárnyas között.
A kivi héja
Ahogyan ezt is talán kevesen tudták a kiviről, úgy általában azzal sem szoktunk e gyümölcs kapcsán tisztában lenni, hogy héját, még ha bizarrul is hangzik, ajánlatos lenne kidobás helyett inkább bedobni. Ha jó alaposan megmossuk és a kis szőrszálacskáktól is mentesítjük a gyümölcsöt, de
héjával együtt fogyasztjuk el azt, kétszer annyi rostot juttatunk be vele szervezetünkbe.
A kivi gyümölcshúsa bővelkedik E-vitaminban, magas a réztartalma, gazdag K-vitaminban, kolinban és magnéziumban, valamint foszfort és C-vitamint is tekintélyes mennyiségben tartogat.
Azonban a gyümölcs héja is szépen hozzájárulna C-vitamin-bevitelünkhöz, ugyancsak jelentős folsav- (B9-vitamin-), E-vitamin- és antioxidáns-forrás lenne, ha vennénk a fáradságot meg a bátorságot, és lenyelnénk az epilált kivihéjat is.
A pucolt gyümölcs értékeivel összevetve nemcsak dupla mennyiségű rostot juttatnánk a szervezetünkbe, de foszfor- és E-vitamin-ellátásunkat is harmadával növelhetnénk.
Ha tudni szeretnéd azt is, honnan tudhatod, hogy ehető-e a citrom héja, olvasd el az erről szóló írásunkat is!
