Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1863 nem csak a híres gettysburgi csata, az amerikai polgárháború véres összecsapása miatt nevezetes év, de nem is csupán II. Izabella spanyol királynő trónfosztása okán, vagy mert ekkor avatták fel a Sió-zsilipet a Balaton vízszintjének szabályozására. Ebben az évben készült az első kerékpár, piacra dobták a margarint is, de történt még valami: az első írásos feljegyzések ebből az évből számolnak be halpedikűr-terápiáról a törököknél. Vajon egészséges ez a fura, de mára elterjedt kezelés?
A halpedikűrként elterjedt lábápolási kezelés során a páciens egy akvárium jellegű „lavórba” teszi lábfejeit, amelyben kicsinyke halacskák lelkes tömege várja, hogy ellephesse azokat. Mindez abból a célból történik, hogy a kis édesvízi doktorhalak (erre szakosodott halfaj) bajuszukkal lesepregessék az elhalt bőrrészeket, leváló hámréteget, és puhára varázsolják a kényes alsó végtagi bőrfelületeket. További célja a bőrregeneráló, -frissítő és -kényeztető terápiának a lábak akupunktúrás pontjainak stimulálása is a halak bökdösése által.
A kényszer vitte rá őket
A halfaj, bár a jelek szerint jól érzi magát elhalt emberi hámot habzsolva, azért mégsem kifejezetten erre teremtődött. Az alapvetően algával és planktonokkal táplálkozó „biopedikűrösök” ínségesebb időkben ugyan már eredeti élőhelyükön ráfanyalodhattak humán fürdőtársaik levált sejtjeire. Amikor aztán később a terápiás és anyagi lehetőséget is meglátták az élelmes törökök és ázsiaiak a levált bőrdarabkák megevésében, pedikűrszolgáltatást varázsoltak a különös jelenség köré.
Lehet veszélyes is ez az alapvetően egészséges terápia
Egészségügyi szervek arra figyelmeztetnek, hogy nem megfelelő körülmények között veszélyt is hordozhat magában a művelet.
A halak nem meglepő módon nem nagyon bírják a klórt, sem a hagyományos fertőtlenítőszereket,
pedig tanácsos lenne nemcsak a vizet cserélni két vendég között, de a tartályt is fertőtleníteni, és tulajdonképpen másik halakat is használni. Ez elég utópisztikus vízió, főleg olyan országokban, ahol a higiénia egyébként is mást jelent, mint nálunk. Ott bizony aggályos lehet az eljárás: Thaiföldön például hepatitis C-vel fertőződtek kliensek, ahol, szemben az Európában mára kialakult tenyésztési hálózattal, a helyi vizekből kölcsönzött halakat alkalmazták.
A víz vírussal szennyezett volt, s így az állatokon keresztül a vendégekbe is átkerült.
Kellő óvintézkedések hiányában fennálló veszélyként még a HIV-vírus terjedését is meg szokták említeni az óvatosságra intő szervek, főként olyan megkérdőjelezhető biztonsági fokozatú helyeken, ahol amin csak lehet, spórolnak.
Például az alkalmazottakon, azaz a külföldi munkavállalókon, vagyis a halakon. Az Eurázsiában honos édesvízi doktorhalat ugyanis itt-ott az olcsóbb, tilápia nevű halfajjal váltják ki, amely ellentétben a távoli rokonnal, már nem egy fogatlan ártatlanság. Munkamódszere ugyanis sepregetés és szívás helyett a harapdálás, vagyis ha aprócska is, de sebet, azaz bemeneti utat üt a bőrfelületen, s ezáltal kiszolgáltatottá teszi azt a fertőzések előtt.
Ezért nem érdemes kockáztatni
Függetlenül a szolgáltatást nyújtó szalon higiéniai fokozatától, vannak olyan betegségek, amelyek megléte kizárja a halpedikűr szolgáltatásának élvezetét. Ilyen a cukorbetegség, a legyengült immunrendszer, a vérző vagy friss seb, a pikkelysömör és a HIV-fertőzés.
Az esetleges veszélyekkel, valamint pozitív hozadékokkal kapcsolatban szakembereknél próbáltunk utánajárni a halpedikűr szakmai megítélésének. A Dívány több pedikűrös szakembert, gyógypedikűröst, gyógyszerészt és bőrgyógyászt is felkeresett a témában, de
a halpedikűrről hiteles tájékoztatást senkitől nem kaptunk.
A legtöbben, akik elviekben a téma felkent szakértői lennének, elzárkóztak a halpedikűr jellemzésétől és értékelésétől, főleg a téma beható ismeretnek hiányára hivatkozva. Azon a felületes hozzászóláson kívül, hogy
- komolyabb kezelésre a legfelső elhalt bőrréteg eltávolításán kívül nem alkalmas,
- illetve hogy a vonatkozó higiéniás elvárások betartása döntő fontosságú,
érdemi hozzászólást senkitől nem kaptunk. Ez viszont önmagában beszédes.
Ahogy a „nagykönyvben” meg van írva
Egy tökéletes világban a téma szűkös szakirodalma értelmében a legajánlatosabb az lenne, ha az akváriumot és magukat a halakat is cserélnék két vendég között. Jelenleg azonban már az is a jó gyakorlatok legjobbjai közé tartozik, ha merülés előtt magát a lábat fertőtlenítik, a vizet pedig gyakori cseréi között ózonnal tisztítják.
Bármennyire is ellentmondásos a halpedikűr megítélése, a terápia kontinensünkön is egyre elterjedtebb, és nemcsak a turisták kimerítő városlátogatásának lábregeneráló luxushóbortjaként, hanem rendszeres lábápolási rutinként. Csak az Egyesült Királyság területén már sok száz halpedikűrszalon halacskája várja visszatérő pácienseiket, s nálunk is egyre több a kopoltyús munkavállaló.
