A depresszió nem játék, hiszen tünetei sokfélék lehetnek. Éppen ezért fontos a felismerése és a kezelése.
A WHO adatai szerint világszerte az emberek csaknem 4 százaléka tapasztal depressziót élete során, ami az Európai Unióban több mint negyvenmillió embert jelent. Magyarországon a felnőtt lakosság tizenöt 15 százaléka élt már át depressziós időszakot az életében. Dr. Belső Nóra pszichiáterrel a Feminakészített interjút a depresszióról, annak okairól, megjelenési formáról és kezelési módjairól. Az is szóba került, hogy hogyan könnyítheti meg a környezet a beteg dolgát.
Depresszió vagy rosszkedv?
Mint az interjúból kiderül, a szomorúság vagy a lehangoltság nem keverendő össze a depresszióval, hiszen a rosszkedv egészséges válasz egy negatív eseményre, ám csak bizonyos pontig. A depresszió egyfajta tartós, legalább két hétig tartó lehangoltság, ami anélkül jelentkezik, hogy bármi rossz történt volna az illetővel.
A szakember tapasztalata szerint akár hónapok, vagy rosszabb esetben évek is eltelhetnek, míg valaki segítséget kér. Nehezíti a helyzetet, hogy az állapot gyakorta nem hangulatingadozásban mutatkozik meg, hanem egyéb testi tünetekben, mint a gasztroenterológiai, kardiológiai, reumatológiai vagy éppen neurológiai panaszok.
Mivel azonban a depresszió sokféle, így a kezelése is különböző, így előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelés szükséges, míg más esetekben a terápia is eredményt hozhat. A szakember segítsége mellett jótékony hatással van a depresszióra a testmozgás, amely bizonyítottan javítja az életminőséget és a hangulatot, ám nem helyettesíti a szakorvosi segítséget.
A beszélgetésből kiderül továbbá, hogy
- miért van nagyobb esélye manapság a depresszió kialakulásának, mint egykor
- milyen típusú depressziók léteznek
- mi az általános vélekedés az antidepresszánsokról
A szakember nem javasolja, hogy fórumokról vagy különböző csoportokból tájékozódjunk, hiszen ahány ember, annyiféle állapot, így ami valakinek működött, nem feltétlenül működik nekünk is.
Nem egyszer előfordul, hogy a depressziós ember bár érzi, hogy valami nincs rendben, nincs tudatában az állapotának. Ilyenkor nekünk kell figyelmeztetünk rá:
Érdemes a konkrét, megélt és látható tüneteivel szembesíteni, akár egy olvasmányt a kezébe adni - vagy átbeszélni vele és segítséget kínálni.
Sok esetben csupán egy kis biztatás kell ahhoz, hogy a depressziós ember a kezébe vegye a sorsát és segítséget kérjen. Külső szemlélőkent nem bagatellizálhatjuk el, azt amit látunk, és el kell ismerünk ha ismerősünk – vagy akár mi magunk - pszichiáter segítségére szorul.
