A felnőttkorban fenntartott jó életminőség nem jelent biztos védelmet a rákkal szemben. Akit gyerekkorában ért trauma, sokkal nagyobb kockázatnak van kitéve.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy mennyire jelentős szerepet játszik a stressz a daganatos megbetegedések kialakulásában. Kónya Ilona klinikai szakpszichológus, az AVON mellrák elleni projektjének kiemelt munkatársa szerint nem elsődleges kiváltó ok, viszont nem is lehet elvonatkoztatni a stressztől.
A stressz mindenkit érint, de nem elsődleges tényező
„Maga a rák nem lélektani betegség. Az életkor előrehaladtával minden ember esetében megnő a kór kialakulásának a kockázata, hiszen folyamatosan gyengül az immunrendszer, romlanak a testi, fiziológiai funkciók. Vagyis a stressz nem specifikus faktor, ugyanakkor onkopszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy a daganatos megbetegedések hátterében 60-70%-ban életmódbeli tényezők állnak. Ezek az életmódbeli rizikófaktorok a dohányzás, az alkohol és droghasználat, a túlsúly és a mozgásszegény életmód” – kezdi a beszélgetést a klinikai szakpszichológus, majd hozzáteszi, hogy ezek mellett gyakran előfordulnak a daganatos betegek életében traumatikus események, melyek a gyakoriságukból fakadóan arra engednek következtetni, hogy összefüggésben állhatnak a betegség kialakulásával. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy nincs egyenes összefüggés, és egy kedvezőtlen élethelyzetben nem fog azonnal jelentkezni a daganatos megbetegedés. Tehát, ha például valakinek rossz a házassága, nem fog fellépni heteken belül valamilyen daganat, hiszen a kiváltó ok általában sokkal távolabbi időre nyúlik vissza.
A rák egy soktényezős betegség: a gyermekkor szerepe óriási
Érdemes tudni, hogy csecsemőkorban alakulnak ki a felnőtt idegrendszer alapjai, köztük a stresszel való megküzdéshez szükséges agyi struktúrák. „Kora csecsemőkorban biztonságos gondozói figyelem befolyásolja az agy struktúrájának kialakulását. Egyszerűsítve: azok a kisbabák, akik az első naptól kezdve biztonságos szülői támogatást kapnak, felnőttkorukban ellenállóbbak lesznek a krízisekkel szemben. Míg azok a kisbabák,
akikre nem figyeltek csecsemőkorban, vagy valamilyen trauma érte őket gyermekkorukban, a későbbiekben nehezebben küzdenek meg az elakadásokkal”
– magyarázza a klinikai szakpszichológus, majd egy érdekes kutatásról beszél. „Akik kisgyermekkorban traumatizálódtak, esetükben a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese tengely eltérő fejlődése tapasztalható. Tehát egy csecsemőkori trauma vagy elhanyagolás hatására a későbbiekben elhúzódóbb vagy indokolatlan stresszreakció alakulhat ki, mely számos élettani változással, köztük az immunrendszer gyengülésével jár.” A szakember szerint ezért olyan fontos, hogy a kicsik kellő figyelmet kapjanak. Ellenkező esetben érdemes gyermek- vagy felnőttkorban pszichoterápiás segítséget kérni a korai traumák feldolgozásában.
Megoldás felnőttkorban
Az onkológiai team tagjai között mindig van speciálisan képzett pszichológus is, aki segíti az érintett betegeket a megküzdésben.
„A lelki jóllét fenntartásával részben megelőzhetők a betegségek, vagy könnyebbé válik a betegséggel való megküzdés, hiszen a társas kapcsolatok, a jó családi légkör hozzájárulnak a stabilitáshoz.
Amennyiben kialakult a betegség, még van lehetőség arra, hogy a páciens a betegség orvosi kezelése mellett pszichoterápiás segítséget is igénybe véve megküzdjön a betegség okozta krízissel. A szakpszichológus azt javasolja, hogy a betegek kérjenek lelki segítséget az onkológiai team pszichológusától vagy egyházi csoportoktól, hiszen utóbbi is hatékony megoldást kínál. „A mélyről jövő imádságnak óriási ereje van! Bizonyított tény, hogy azok a betegek, akik átérzéssel imádkoznak, a relaxációs gyakorlatok során tapasztaltakhoz hasonló testi reakciókat élnek meg, melyek sikeresen segítik a megküzdést a betegséggel” – zárja a beszélgetést Kónya Ilona.
