Csontkovács lehet valaki egy-két napos képzés által is, a megfelelő szaktudás nélkül azonban súlyos sérüléseket lehet okozni.
A mozgásszervi megbetegedések népbetegségnek számítanak szerte a világon. Az érintettek életminősége jelentősen romolhat a funkciók beszűkülése és a fájdalom miatt. A betegségek a szűkebb és tágabb környezetnek, a családnak és a társadalomnak is jelentős terhet okoznak. „Mindezek alapján emberileg érthető – mondja dr. Bors Katalin rehabilitációs és reumatológus főorvos –, hogy a páciensek sokszor a minél gyorsabb megszabadulás irányába indulnak el, és előnyben részesítik azokat a megoldásokat, amelyek saját részről nem igényelnek nagy erőbedobást, ugyanakkor gyorsak és relatíve fájdalmatlanok.”
Mi itt a probléma?
Ez az igény vezetett a csontkovácsat reneszánszához, melyet Magyarországon olyan független tevékenységként is végeznek, amely nincs kötelező végzettséghez kötve.
A szakmának nincs államilag elismert, akkreditált képzéskritériuma.
A tanfolyamok lehetnek akár egy-két naposak is, így a jövendő kovácsok funkcionális és anatómiai ismeretei egyaránt hiányosak maradhatnak. A csontkovács által végzett tevekénység gyors, ízületi manipulációra épül, amely a betegek által ropogtatásnak hívott hangjelenségekkel jár együtt. A „helyretétel” után nem történik rehabilitáció, és a lágyrészekre irányuló gyógyító tevékenység is kimarad a folyamatból.
Akkor ellenjavallott csontkovácshoz fordulni?
Ugyanakkor a manuálterápia – melynek résztevékenysége lehet az ízületekre irányuló manipuláció is – olyan államilag elismert képzési háttérrel rendelkezik, mely több évnyi kurzusból áll, és a záróvizsgát követően diplomát eredményez. Ez a képzés kizárólag mozgásszervrendszerrel foglalkozó orvosok vagy a gyógytornászok számára nyitott. A teljes tanulási folyamat tesz jogosulttá a manuálterapeuta cím használatára. Egy ilyen szakember esetében már nincs akadálya annak, hogy az ízület (gerinc vagy végtagok) helyretételét szolgáló manipulációt alapos diagnosztikai felmérés előzze meg, és a terápiás terv egyénre szabott legyen, érintse a lágyrészeket, az ízületeket, az izmokat és az idegeket, valamint figyelembe vegye a limfás, artériás és vénás keringés sajátosságait.
A kérdéskör alapos megtárgyalása semmiképpen nem szakmai presztízs kérdése
– hangsúlyozza Bors Katalin –, hanem orvosi eskünk alapján a beteg kötelező védelme. A páciensek több, mint fele deréktáji fájdalommal, 20 százaléka nyaki fájdalommal jelentkezik, és nem mindegy, milyen szaktudással látjuk el őket.”
Milyen károkat okozhat a szakavatatlan kéz?
„A csontkovácsok által végzett beavatkozásoknak számos kockázata van, és bár ezeket szakcikkekben rendszeresen elemezzük, pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre” – mondja a szakember. Ennek egyszerű oka van:
a csontkovácsoknak nincs jelentési kötelezettségük az esetleges törésekről, a nyaki manipuláció során bekövetkező érsérülésekről, melyek akár agyvérzést is okozhatnak,
az izmok és ízületek sérüléseiről, vagy a legsúlyosabb esetben bénulást is eredményezhető idegi sérülésekről. „Semmikképpen nem arról akarok beszélni, hogy a kiropraktikának nincs helye a mozgásszervi terápiában, valamint a rehabilitációban, és nem javíthatja lényegesen az életminőséget – mondja Bors Katalin –, de önmagában sosem elég.” A beavatkozást megfelelő életmódváltásnak, rendszeresen végzett testmozgásnak – a komplex ellátás elején mindenképpen gyógytornának – és egyéb, a reumatológiában alkalmazott terápiának kell kísérnie, szükség esetén beleértve a gyógyszeres kezelést is.
„Van egy mondás, hogy az életben semmit sem adnak könnyen, így a mozgásszervi betegségek jelentős részénél is komplex kezelésre, holisztikus szemléletre van szükség, hogy szinten tartsuk az elért jobb állapotot, esetleg megakadályozzuk vagy csökkentsük az esélyét a panaszok kiújulásának” – hangsúlyozza a szakorvos.
Ha érdekel, milyen típusú derékfájással szükséges azonnal orvoshoz fordulni, ezt a cikket ajánljuk.
