Születéstől fogva hatalmas nyomásnak van kitéve minden gyermek, ám a fiúkra most nagyobb nyomás nehezedik, mint eddig bármikor. Biztos családi kapaszkodók híján és a közösségi média által sugallt talmi értékek már nemcsak a lányokat, hanem a fiúkat is a bulimiába kergeti. A kiskamasz fiúk is gyakran hánytatják magukat, mert a média felületein látott világhoz viszonyítják magukat.
A fiúk testképzavara az egyik fő következménye a közösségimédia-használatnak, még az óvintézkedések ellenére is. A gyerekek az ott látható eltorzított képeknek akarnak megfelelni, vagyis egész egyszerűen tökéletesek akarnak lenni. Ez nem csak nonszensz, de ijesztő is – véli Murányi Edina szakmai díjas kríziskezelő tréner, ESP-pszichológus, oktató.
A családi köteléket a közösségi média pótolja
Több szempontból is rendkívül nehéz helyzetben vannak a fiúk. Ennek egyik oka, hogy egyre kisebb az esély, hogy morálisan, etikailag, pszichésen és mentálisan egészséges apaminta legyen előttük és mellettük – hangsúlyozza a szakember, aki szerint a probléma súlyos transzgenerációs kérdéseket vet fel, és rendkívül összetett az oka annak, hogy már gyermekkorban kicsúszik a talaj a fiúk lába alól. Sajnos a legtöbb családban hiányzik a figyelem, a szeretet, az edukáció és az összetartás.
A média manipulációs eszközei pedig éppen arra vannak kihegyezve, hogy tökéletes világot vetítsenek a képernyőre, és hovatartozást, megértő, szerető közösséget sugalljanak egy nagyon mély üzenetben, ráadásul tudatosan és módszeresen.
Még ha idegenekből is áll ez a közösség, olyan érzést kelt a gyermekben, mintha egy nagy családhoz tartozna.
Tehát elsősorban a gyökereiket, a helyüket és a szeretetet keresik a gyermekek a médiahasználattal.
Természetesen abból, amit keresnek, semmit nem találnak, de mire ezt észreveszik, már általában késő. Addigra a megfelelési kényszer, a bulimia, a személyiségzavarok, a viselkedészavarok, idegrendszeri és a hormonális károk már régen beindulnak, és kifejtik romboló hatásukat.
A szakember szerint további problémát jelent a fiúkra nézve, hogy a közösségi háló gyengíti az ősi szerepeket, az identitástudatot, és ebből születik az elbizonytalanodás, az instabilitás, a szorongás és a félelem, már az egészen kicsiknél is. Miután a valóságtól rémisztően messze áll az a kép, amit a média mutat, így nagyon hamar téves realitás alakul ki a fejlődő elmében és pszichében a családról, a párkapcsolatokról, az egészséges moralitásról az élet fő területeivel kapcsolatban.
„Ha most a lánygyermekes szülők úgy gondolják, őket mindez a hatás nem érinti, ki kell őket ábrándítanom. Pár év, és a kislányból érett hölgy lesz, aki azokkal a fiúkkal fogja szembe találni magát, akikért most aggódunk” – teszi hozzá Murányi Edina.
A bulimia veszélyesebb, mint gondolnánk
Régen is méregették egymást és saját magukat a gyerekek. Ám néhány évtizeddel ezelőtt hús-vér emberek mustrálták egymást, közvetlen kontaktban, ma pedig már a média felületein látott világhoz viszonyítják magukat a gyermekek. Ez a torz tükör először lelkileg csapja szét a gyermeket.
A fiúk kevésnek, gyengének, elesettnek, csúnyának, semminek érzik legtöbbször magukat, ami egy idő után testileg is megnyilvánul.
Folyamatosan abuzálják önmagukat, szavakkal és tettekkel egyaránt. A testi bántalmazás legtöbbször hánytatásban, a táplálék elutasításában jelenik meg, már egy apróbb konfliktus vagy csalódottság esetén is, ha nem azt kapják, amit a médiában látnak, vagy nem azt tudják megtapasztalni, amit ott bemutatnak.
A bulimia azért is veszélyes, mert ha nem kap elegendő táplálékot a fejlődő szervezet, az akár maradandó károsodásokhoz is vezethet neurológiailag, az emésztőrendszerben, hormonálisan, zsigeri és keringési szinten egyaránt. Az izmok nem tudnak ideálisan fejlődni, megborul a szervezet egyensúlya, és ezt később már nagyon nehéz helyreállítani.
Kövér, tokás, alacsony és csúnya
A pszichológus tapasztalatai szerint a legveszélyeztetettebbek a kiskamaszok, ráadásul a probléma már egyre kisebb gyermekeket is érint. A 6-7 éves fiúknál már aktív jelenség, de akár az óvodában is előfordulhat.
A kisiskolás fiúk már adnak önmagukról olyan jellemzést, hogy kövérnek, tokásnak, puhának, csúnyának, alacsonynak látják magukat olyan családban is, ahogy viszonylag rendezett körülmények vannak mentálisan és anyagilag is.
„Megdöbbentő a torzítás, amit magukévá tesznek a kisfiúk. Ebben a korban, ezzel a kialakult énképpel már elkezdődik a stabilitás bomlása szociálisan és pszichésen is. Az énkép szeretete alapjaiban inog meg, és egymás méregetése akár halálos is lehet" – hangsúlyozza a szakember, aki szerint komoly veszélyforrás, hogy a gyermekek az interneten keresztül számukra idegen közösségekbe is folyamatos betekintést nyernek.
Hiába van adó és vevő is, ez a kommunikáció téves és torz lesz a legtöbb esetben, mert nincs kontroll, a problémákat nem beszélik meg, pedig ez egy szellemileg is növekedésben, fejlődésben lévő szervezet számára nagyon fontos lenne.
Murányi Edina úgy látja, hogy a vékony testalkat iránti túlzott sóvárgás mindig is jelen volt, azonban most egy olyan szélsőséges irányba mozdult el a testképideál, ami sok esetben az emberi életet is veszélyezteti.
A fiúk inkább rejtegetik a gondjaikat
Megdöbbentő tény, hogy sokkal több fiú elégedetlen önmagával, mint lány. Miután a fiúk kevésbé mutatják ki lelki vívódásaikat, és képesek hosszú ideig rejtegetni a problémájukat, nehezebb észrevenni az intő jeleket a családban és az iskolában.
Sokszor nem tudják bizalmasan elmondani senkinek, mi bántja őket, ha pedig mégis megteszik, akkor kinevetik és kicsúfolják őket, ezért inkább elmenekülnek a közösségi háló adta álarccsaládba, ahol részben megkapják a figyelmet, sokszor barátokra és megértésre találnak.
Csak az a baj, hogy ezek a barátok sokszor csupán virtuálisan vannak jelen a kiskamaszok életében, valódi szeretetet, figyelmet, törődést nem adnak.
A gyerek gyógyulása a szülőben kezdődik el
A szűrők beállítása, a képernyőidő korlátozása, a tiltás csak tűzoltás. Mélységeiben kell cselekedni, ha mielőbb változást szeretnénk – javasolja a pszichológus, aki szerint nincs más út, mint hogy a felnőtteknek is fel kell hagyniuk az önsorsrontó és önpusztító életmódokkal, és el kell indulniuk a mélyebb önismereti úton. Ez segíthet a leghatékonyabban abban, hogy a generációkon is átívelő romboló minták, programok, szokások megváltozzanak.
Ha a szülők és a pedagógusok azt szeretnék, hogy a gyermekek mentálisan és testileg is egészségesek legyenek, akkor azért először ők tudnak a legtöbbet tenni. Edukációra, őszinteségre, bizalomra és a változásra való hajlandóságra van szükség – ezek menthetik meg a gyermekek életét.
