Számos egészségügyi probléma kockázati tényezője többek között a krónikus stressz, ám bizonyos kórképek esetében a vezető okok között lehet.
A stressz önmagában nem rossz – az élet természetes része. Létezik úgynevezett pozitív stressz (eustressz) is, amely mérsékelt dózisban energiát, fókuszt és motivációt ad (ilyen lehet például egy szereplés vagy prezentáció előtti izgalom, egy ésszerű határidő keltette drukk, egy versenyhelyzet sportoláskor, új készség tanulásával járó érzés, kreatív folyamatok velejárója, első randi, stb.). A probléma a hosszan fennálló, negatív stressz (krónikus distressz), amely észrevétlenül aláássa a mindennapi jóllétet: felborítja az alvást, ingerlékenységet okoz és testi tüneteket tart fenn, miközben gyakran nem is tudatosul bennünk, milyen mértékben hat ránk. Olyan élettani változásokat indíthat be, amelyek konkrét betegségek kockázatát növelik. Ezek közül a három legismertebb a szívinfarktus, a gyomorfekély és az irritábilis bélszindróma.
Szívinfarktus/koszorúér-betegség
A világ leghíresebb kardiológiai vizsgálatai közé tartozó INTERHEART egyértelműen igazolta, hogy a pszichoszociális stressz (munkahelyi nyomás, tartós aggodalom, negatív életesemények) az akut szívinfarktus független rizikófaktora, és hatása sokszor akkora, mint a klasszikus kockázatoké (dohányzás, koleszterin). Ez az összefüggés stressz és betegség között ráadásul világszerte, kultúrákon át megfigyelhető.
Ha tartósan, magas stressz-szinttel élünk, azt érrendszerünk és szívünk is megsínyli.
Gyomorfekély
A fekélyek többségéért a Helicobacter pylori és a rendszeres fájdalomcsillapító-használat felel, de többek között egy dán vizsgálat szerint a pszichés stressz önmagában is növeli a fekélykockázatot – függetlenül a H. pylori-fertőzéstől és a nonszteroidok nem megfelelő alkalmazásától. Eszerint a „gyomorideg” nemcsak metafora, a krónikus feszültség tényleg sebezhetőbbé teszi a gyomornyálkahártyát, és előkészíti a talajt a fekélyhez.
Irritábilis bél szindróma (IBS)
Az IBS-t ma már a „stressz-érzékeny” betegségek mintapéldájának tartják. A bél–agy tengely kétirányú kommunikációt folytat: a tartós stressz átállíthatja a bélidegrendszer működését, a bélflórát és a gyulladásos jelátvitelt, ami hasfájást, puffadást, székelési zavarokat tart fenn. A kezelési irányelvek ezért az étrendi és orvosi lépések mellé stresszkezelést (relaxáció, kognitív viselkedésterápia, alvásrendezés) is javasolnak.
Ezeket érdemes tenned, ha tartós stresszben élsz
Először is ismerd fel. Figyeld magad minden nap – vedd észre, mit érzel, hogyan tartod-feszíted a tested, kérdőjelezd meg a belső mondatokat, amelyek űznek, hajtanak, szorongást keltenek benned. Tanuld meg tudatosan, egészséges alternatívák segítségével csökkenteni a rád nehezedő nyomást. Ilyen eszköz lehet a légzőgyakorlat, a relaxáció vagy a séta. Nem a mennyiségen, inkább a rendszerességen múlik, hogy mennyire lesznek hatásosak ezek az eszközök számodra. Érdemes minél több rendszert vinni napjaidba (ha csak nem attól vagy stresszes, hogy túl vagy kontrollálva), mert az idegrendszerünk szereti a ritmust. A napirend legfontosabb eleme lehet, hogy mindig ugyanabban az időben feküdj le aludni és kezdd el a napot. Ha pedig az életed olyan, hogy nem tudod csökkenteni a stresszt, vagy egyéb okokból mégis észleled a fenti betegségek tüneteit (mellkasi nyomás, terhelésre fulladás, fekete széklet, vagy „IBS” okozta tartós hasmenés, esetleg fogyás), fordulj időben orvoshoz. A stressz felismerhető és kezelhető – és nem csak jobb életminőséget, de több egészségben eltöltött évet is nyerhetsz magadnak, ha te uralkodsz rajta, és nem fordítva.
Ha érdekel, hogyan hat egészségedre az álmodozás, ezt a cikket ajánljuk.
