Az alvás nagyban segíti a kreatív gondolkodásunkat és az érzelmeink feldolgozását. Azonban ha azt mondjuk, alvás, a nagy többségnek a mélyalvás és az éber alvás jut eszébe. Pedig az alvás sokkal összetettebb szakaszokból áll, és nem véletlen épülnek rá tudományos megfigyelések.
Napjaink rohanó világában egyre inkább hajlamosak vagyunk megfeledkezni az olyan létfontosságú tevékenységekről, mint az evés vagy az alvás. Pedig ha bármelyik is hiányzik az életünkből tartósan, akkor a testünk sem fog úgy funkcionálni, és agyunk sem lesz a megszokott gyorsaságú segítőnk. Az alváskutatás egy önálló tudományág, aminek nagyon is érdekes eredményei lehetnek.
A biofeedback és neurofeedback alapján mérőeszközökkel vizsgálhatóak az emberi test reakciói, önkéntelen visszajelzései a külvilág felé, és az alvó állapot során megfigyelhető szervezetünkben végbemenő változások, vagy éppen a kreativitás hatványozódása.
Edison és a vasgolyó
Az egyszerű példa kedvéért említsük meg Thomas Edisont, aki állítólag vasgolyókkal a kezében aludt, és amikor az alvás közben ellazuló kezeiből kiestek a golyók, ő arra felriadva felírta azokat a kreatív gondolatokat, amik abban a pillanatban az eszébe jutottak. Az, hogy ez a legenda igaz-e, nem bizonyított, de Salvador Dalí is hasonló technikát alkalmazott a kreatív ötleteihez, csak ő vaskulcsot ejtett le. Figyelembe véve, hogy két ilyen nagy kaliberű névről van szó, akiknek kreatív alkotásaik és ötleteik is legendásak voltak, ez a kreativitásról való elmélet megér pár szót.
Szakmailag ezt a szakaszt théta állapotnak nevezik, és az ellazult alfából való EEG első stádiumú alvásba való esést jelenti, amelyet különösen kreatív időszak jellemez.
Az ébrenlétből az alvásba való átmeneti időszak tanulmányozása
Ezt az átmeneti alvási állapotot gyakran pasztellfoltok és stilizált képek alkotják. amelyek fokozatosan elhalványulnak, ahogy egyre inkább álomba szenderülünk. Egy francia tudósokat is bevonó kutatás kimutatta, hogy az Edison által alkalmazott technika működik. A kísérletben
részt vevőknek ugyanis javultak a matematikai megoldási képességei.
Ehhez azonban fel kellett őket ébreszteni az ébrenlétből az alvás felé süllyedési szakaszukból.
A kísérletben részt vevők nyolc számjegyű karakterláncokat kaptak, és utasították őket, hogy a lehető leggyorsabban érjék el a végső számjegyű megoldást. Ennek érdekében arról tájékoztatták őket, hogy két egyszerű szabály alkalmazása vezet a megoldáshoz. Tudtuk nélkül ez a rejtett szabály lehetővé tette számukra, hogy lerövidítsék a műveletsorokat, és sokkal gyorsabban megkapják a helyes megoldást. A résztvevők közül 16-an gyorsan kitalálták a megoldást, és őket nem is kérték további elemzésre. A megmaradt résztvevők 20 perces szünetet kaptak, és utasították őket, hogy félig dőlt testhelyzetben lazuljanak el csukott szemmel. Egy tárgyat tartottak a jobb kezükben, és ha az leesett, azt az utasítást kapták, hogy szóban számoljanak be gondolataikról, mielőtt a tárgy leesett. A résztvevőket standard poliszomnográfiás mérésekkel, például EEG-vel figyelték.
Van összefüggés?
A relaxációs időszakban háromféle válasz volt. Néhány résztvevő ébren maradt, néhányan csak N1 alvást mutattak, és néhányan N2 alvásba léptek. Érdekes módon azok a résztvevők, akik elérték az N1 alvási szintet de nem érték el az N2 alvást, 2,7-szer gyakrabban találták meg a rejtett szabályt, mint az ébren maradó csoport tagjai és 5,8-szor gyakrabban, mint az a csoport, amelyik aludt. A százalékos arányok hasonlóak voltak az éber és az N2 csoportban. A 16 résztvevő közül, akik kitalálták a speciális szabályt az alvási lehetőség előtt, csak 3 fő érte el az N1 szakaszt a szunyókálás ideje alatt, ami azt jelzi, hogy
nincs kapcsolat a szunyókálás élménye és az általános belátási képességek között.
