Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi köze a hormonoknak a súlyingadozásunkhoz vagy a sikertelen fogyókúrákhoz? Elég sok, hiszen amellett, hogy szabályozzák az éhség- és jóllakottságérzetünket, az anyagcsere és a zsírraktározás folyamatában is döntő szerepük van.
Ha úgy érzed, minden igyekezeted ellenére sem akarnak megválni tőled a fölösleges kilók, itt az ideje közelebbről is megismerkedned néhány hormon funkciójával. Esélyes ugyanis, hogy ezek valamelyike vagy néhányuk csapatjátéka áll a sorozatos kudarcok hátterében.
#Inzulin
A vércukorszint szabályozásáért felelős inzulint a hasnyálmirigyen belül szigetszerű csoportokban elhelyezkedő bétasejtek választják ki: étkezések után nagy mennyiségben, egyébként kis adagokban folyamatosan termelődik inzulin – legalábbis az egészséges emberek szervezetében.
Amellett, hogy energiához juttatja a sejteket, az inzulin a szervezet elsődleges zsírraktározó hormonja, amely megakadályozza a felhalmozódott zsír lebontását.
A ma már népbetegségnek számító inzulinrezisztencia esetén a vércukor és az inzulin szintje is jelentősen megemelkedik, a krónikus mértékben megemelkedett inzulinszint (hiperinzulinémia) pedig számos egészségi problémához, többek között elhízáshoz, metabolikus szindrómához és 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Aki szeretné mindezt elkerülni, annak első lépésként vissza kell vennie a finomított szénhidrátok fogyasztásából, amelyek az egekbe nyomják a vércukorszintet.
#Leptin
A zsírsejtek által termelt leptin az éhségérzet csökkentésével tartja egyensúlyban az energiabevitelt. Jelzőhormonként az a szerepe, hogy a hipotalamusszal kommunikálva szabályozza az energiabevitelt és megakadályozza a túlevést. Amikor a táplálékbevitelnek köszönhetően már elegendő mennyiségű energia áll rendelkezésre a zsírraktárak feltöltéséhez, a leptin üzenetet küld erről az agynak, aminek következtében teltségérzet alakul ki.
A túlsúlyos vagy elhízott emberek vérében általában nagyon magas, egy tanulmány szerint négyszer akkora is lehet a leptin szintje, mint az átlagos testsúlyú emberek vérében. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy ha a leptin feladata az éhségérzet csökkentése, akkor nem az lenne a logikus, ha az elhízott emberek a magas leptinszint miatt kevesebbet ennének, és ennek köszönhetően fogynának? Sajnos nem, obezitás esetén ugyanis leptinrezisztencia lép fel, ami azt jelenti, hogy a hormon által küldött jelek nem jutnak el az agyba, így nem, vagy csak nagyon nehezen alakul ki náluk a jóllakottságérzet.
#Ghrelin
A ghrelinhormonnak, mely a gyomorban választódik ki, a leptinnel ellentétben az éhségérzet kiváltása és az energia zsírszövetben való raktározása a fő funkciója. Koplalás vagy étkezéskihagyás esetén a ghrelin jelentést küld az agynak a gyomor üres állapotáról, hogy ezzel táplálékbevitelre késztesse a szervezetet.
Normális esetben az „éhséghormon” szintje étkezés előtt a legmagasabb, és az evés megkezdésétől legalább 15-20 percre van szükség ahhoz, hogy az agyhoz eljusson a jóllakottságérzet. Ekkor a hormon termelődése fokozatosan csökken, és nagyjából evés után egy órával lesz a legalacsonyabb a szintje.
Ugyanakkor a kutatások kimutatták, hogy a túlsúlyos és elhízott emberek böjtölés/étkezéskihagyás alatti ghrelinszintje alacsonyabb, mint a normál testsúlyú embereké. Egy másik vizsgálat szerint étkezést követően a túlsúlyos emberek ghrelinszintje csak csekély mértékben csökken, aminek általában túlevés a vége, ugyanis a hipotalamusz ilyenkor nem kap elég erős jeleket ahhoz, hogy megálljt parancsoljon a szervezetnek.
#Kortizol
A mellékvesék által termelt kortizol fizikai vagy stresszhatás esetén szabadul fel nagy mennyiségben a szervezetben – ezért is nevezik stresszhormonnak. Ahogy a legtöbb hormon, ez is elengedhetetlen a túléléshez, a krónikusan megemelkedett kortizolszint azonban túlevéshez és súlygyarapodáshoz vezethet.
Azt tudtad, hogy a hasi zsírral rendelkező nők szervezete a normálisnál jóval intenzívebb kortizoltermeléssel reagál a stresszre?
2011-ben Elissa Epel, a kortizolszekréció és a hasi zsír közötti kapcsolatot felfedező kutatócsoport tagja vizsgálatot végzett a meditáció jótékony hatásairól, és az eredmények alapján a meditáció csökkenti a kortizolszintet és a hasi zsír mennyiségét. Aki tehát megpróbál néha tényleg kikapcsolni, illetve tudatosabban sportol és táplálkozik, az nemcsak az anyagcseréjét gyorsítja fel, vagy több kalóriát égethet el, de az edzés vagy relaxálás során termelődő nagy mennyiségű endorfinnak köszönhetően egyszerűen boldogabb is lesz.
Ugyanakkor egy szigorú diéta is megemelheti a kortizolszintet: egy tanulmány szerint a kalóriaszegény étrenden élő nőknek alapvetően magasabb a kortizol- és stressz-szintje a normál étrenden élő társaikénál. És ha már a nőknél tartunk:
#Neuropeptid Y
A neuropeptid Y nevű hormon egyik feladata az étvágy és a szénhidrátok iránti sóvárgás növelése. A hormont az agy és az idegrendszer sejtjei termelik, legnagyobb mennyiségben ételmegvonás, valamint tartós stressz hatására – amiről már tudjuk, hogy könnyen túlevéshez és a hasi zsír felhalmozódásához vezethet.
#Glükagonszerű peptid-1 (GLP1)
Ennek a hormonnak a termelődése azután indul be, hogy táplálékfelvétel során a tápanyagok a belekbe jutottak. A glükagonszerű peptid-1 fontos szerepet játszik a vércukorszint stabilitásának fenntartásában és a jóllakottságérzet elősegítésében.
A kutatók szerint a súlycsökkentő műtéteket követő azonnali étvágycsökkenés oka részben a GLP1 hormon szintjének megemelkedése. Egy vizsgálatban azok a férfiak, akiknek a reggelije GLP1-oldatot tartalmazott, nagyobb jóllakottságérzetről számoltak be, és a következő étkezés során átlagosan 12 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztottak, mint a kontrollcsoport tagjai.
#Kolecisztokinin (CCK, jelentése: epehólyag-mozgató)
Ennek az emésztőrendszeri peptidhormonnak, mely a GLP1-hez hasonlóan a belekben termelődik, az az elsődleges funkciója, hogy elősegítse a zsírok és fehérjék emésztését, emellett csökkenti az étvágyat. Egyes vizsgálatok szerint legalábbis a CCK-szint megemelkedése sovány és túlsúlyos emberek esetében is csekélyebb mennyiségű táplálékbevitelt von maga után.
#Peptid YY (PYY)
A szintén a bélsejtekben felszabaduló peptid YY is fontos szerepet játszik az étvágy csökkentésében és ezáltal az elhízás megelőzésében.
#Ösztrogén
Az ösztrogén a legfontosabb női nemi hormon, melyet elsősorban a petefészek termel, és a női reproduktív rendszer szabályozásában vesz részt. A termékenység kialakítása és fenntartása érdekében pubertáskor alatt nagy mennyiségű ösztrogén termelődik, aminek természetes következménye többek között a fokozott zsírraktározás, ezenkívül a várandósság első felében is serkenti a tüszőhormon a zsírsejtek felhalmozódását.
Ám nemcsak a túl magas, hanem a túl alacsony ösztrogénszint is elhízáshoz vezethet – ez persze az életkortól, más hormonok működésétől és az általános egészségi állapottól is függ.
Arról, hogy az elhízott nőknek általában magasabb az ösztrogénszintje, mint a normál testsúlyúaknak, egyes kutatók szerint környezeti hatások tehetnek. Menopauza idején, amikor jelentősen csökken az ösztrogénszint, megkezdődik a zsigeri, más néven hasi zsír felhalmozódása a testben, amitől egyrészt nem könnyű megszabadulni, másrészt azért is veszélyes, mert növeli az inzulinrezisztencia és más betegségek kockázatát.
Természetesen az, hogy jobban értjük testünk működését, még korántsem elég a sikerhez, a testtudat gyakorlatba ültetésével azonban a kezünkbe vehetjük az irányítást a hormonok felett. A következő részben ehhez adunk néhány táplálkozási tippet.
