Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha te is használsz elliptikus trénert, akkor belefuthatsz olyan tipikus hibákba, melyek visszavesznek az edzés hatékonyságából, vagy akár kárt is okozhatsz magadnak velük hosszú távon. Ellenőrizd le, te mindent helyesen csinálsz-e!
Az elliptikus vagy ellipszistréner (angolosan crosstrainer) az egyik legismertebb kardiogép az edzőtermek gépparkjában, és még otthoni használatra is sokan választják. Nem mindegy azonban, hogy milyen kialakítású gépet választunk, és miként használjuk, hogy a maximumot hozzuk ki a teljesítményünkből.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Az elliptikus tréner legkiemelkedőbb előnyei
- Elsődleges céljának megfelelően remek kardiovaszkuláris állóképesség-fejlesztő eszköz.
- Nincsen impact, azaz becsapódás, mint például a futógépen, azaz kíméletesebb az ízületekkel.
- A legtöbb kardiogéppel ellentétben ezen nem csupán az alsó végtagot tudjuk megdolgoztatni, hanem a kart és a vállat is.
- Számos modell a stabilizáló izmok edzésére is jobban alkalmas; főleg, ha viszonylag nagyobb dőlésszöggel kialakított géppel van dolgunk.
- Szinte minden szinten használhatjuk: változatos intenzitásbeállításokat tud, az egészen könnyed rehabilitációs jellegű terheléstől a komoly, magas pulzustartományokig.
- Azoknak is jó választás, akiknek nem jó a testtudata, a koordinációja, vagy nincs kiforrott ritmusa: a gép felépítéséből adódóan a használat során egységes, harmonikus mozgást fogunk véghez vinni.
Miért jó a kardiovaszkuláris állóképesség szempontjából?
Az állóképesség fejlesztése alapvetően a megemelkedett pulzus révén érhető el. Az elliptikus tréneren ezt két módon is tudjuk befolyásolni. Elsősorban az állítható ellenállás segítségével – ezt erőnlétünk és céljaink mentén tudjuk szabályozni. Másrészt pedig azzal, hogy mennyire intenzíven dolgoztatjuk a karunkat: ha aktív karmunkát társítunk a láb hajtó munkájához, akkor magasabbra tudjuk tornázni a pulzust, ebben az esetben bátran használhatjuk a mozgó fogantyúkat. Ha alacsonyabban szeretnénk tartani a pulzust, akkor megtehetjük azt, hogy a stabil kapaszkodót vesszük igénybe, így a kar passzív marad.
Mire nem jó ez a gép?
Lehet számos olyan edzéscélunk, amelyre kifejezetten nem ez a gép való, vagy csak részben valósítható meg rajta. Ha például futás mellé keresztedzésnek szeretnénk, az állóképesség építését segíti ugyan, de a megfelelő technikát nem tudjuk begyakorolni ezen, illetve a rajta történő mozgás nem edzi annyira erőteljesen a futáshoz vagy gyalogláshoz használt izomzatot sem. Csontritkulásban szenvedőknek épp hogy nem előny, hogy kiiktatjuk a becsapódást, hiszen a csontsűrűség növeléséhez a csontokra ható erőre van szükség.
Hogyan válasszunk helyesen?
Bár manapság nagy divat mindent az internetről megvenni, azért vásárlás előtt a konkrét modellt érdemes személyesen kipróbálni ahhoz, hogy a későbbiekben ne spontán ruhaszárító-funkciót töltsön be lakásunkban a gép. A megfelelő szaküzletben részletes tájékoztatást nyújtanak, de néhány főbb szempontot lássunk azért:
- Nem mindegy, milyen magasságú és testalkatú a felhasználó. Hosszú végtagokkal és nagy lépéshosszal kényelmetlen lehet egy átlagosabb modell: nem tudjuk benne felvenni a megfelelő alaphelyzetet, és a túl rövid lépéshossz korlátozza az intenzitás lehetőségeit is.
- Ügyeljünk arra, hogy nagyobb testsúly esetén az annak megfelelően terhelhető modellt válasszunk.
- A dőlésszögek alapvetően különbözők lehetnek, a túlságosan döntött szerkezetű gép sokaknak kényelmetlen vagy túl nagy erőfeszítést igénylő lehet.
- Ha komolyabb pulzuskövetést végzünk, szempont az is, hogy a gép saját pulzusmérése mennyire megbízható, vagy miként lehet összekalibrálni az okosórával, használt pulzusmérővel.
A fentiek a leglényegesebb sarokpontok, de természetesen a felhozatal végtelen. Minőség, stabilitás és tartósság tekintetében eleve találunk számtalan modellt a palettán. A beállítási lehetőségeket is meg kell fizetni (például ha a gép tud állítható lépéshosszt vagy dőlésszöget). Számos kényelmi funkciót is kínálnak már bizonyos modellek, a programozhatóságtól az interaktivitáson keresztül a filmnézésre alkalmas képernyőig. Érdemes reálisan felmérni a valódi igényeinket és a pénztárcánk terhelhetőségét.
Mindezekkel akkor sem árt tisztában lennünk, ha csupán az edzőteremben vennénk igénybe az elliptikus trénert, de nem érezzük tökéletes választásnak az adott modellt. Az edzőtermi gépek természetesen komolyabb kategóriába esnek, mint az otthoniak, de a fenti kritériumok nagy része azért azokra is érvényes. Bizony előfordulhat, hogy egy adott edzőterem gépei nekünk, a mi testalkatunkra vagy fizikai terhelhetőségünkre nem ideálisak.
Hogyan használjuk helyesen?
Az elliptikus tréner nagyszerű eszköz, de ha nem figyelünk oda néhány sarkalatos pontra, könnyen ronthatjuk edzésünk hatékonyságát, vagy épp a rossz terhelésből, hanyag tartásból adódóan mozgásszervi problémákat is okozhat.
A megfelelő alaphelyzet mindig a core, azaz az erőközpont beállításával kezdődik. Tartsuk tónusban a hasizmokat, nyújtózzunk felfelé a fejtetővel, tartsuk egyenesen a hátunkat. Igyekezzünk a lapockáinkat a gerinc mellett tartani, távolítani a vállat a fülünktől. Ezt az alapállást akkor is tartsuk, ha nagy erőkifejtéssel dolgozunk: ha ez nem sikerül, akkor vegyünk lejjebb a terhelésből.
Jó pár árulkodó jele van annak, ha az intenzitást túl erősre vettük az alaphelyzet rovására: görnyed a vállunk, behúzzuk a nyakunkat, kiengedjük hátra a fenekünket, miközben a derekunk homorít. Ezek mind arra figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálunk. Különösen figyeljünk ezekre akkor, ha jelentősen megdöntött gépen dolgozunk, hiszen ilyenkor a gerincünk stabilizálóit is nagyobb erőhatás éri.
Ügyeljünk a lábak helyzetére! A lábfejek legyenek szimmetrikusak, a térdízületet semmi esetre se feszítsük ki egyenesre, mindig egy kicsit tartsuk lazán, hogy combunk és lábszárunk izmai dolgozzanak. Igyekezzünk a pedálok taposásakor a sarkakat lenyomni vissza a talptartóra, hogy elkerüljük a lábfej elejének, illetve a lábujjaknak a túlterhelését.
Figyeljünk a megfelelő súlyeloszlásra! A testsúlyunk középpontja a gerincünk vonala legyen, ne nehezedjünk rá a karunkra, a testünk súlyát ne a fogantyúk tartsák. Különösen előfordulhat ez akkor, ha a mozgó karokat használjuk a felső végtag edzésére: ilyenkor próbáljunk arra figyelni, hogy törzsünket hátrébb húzzuk, eltávolodva a fogantyúktól. És természetesen az előbb leírtaknak megfelelően ne is görnyedjünk előre.
Használjuk okosan az ellenállást! Gyakori hiba, hogy az ellenállást alacsonyan tartjuk, ettől szinte repülünk a gépben, a pulzus pedig megugrik. Azonban nem helyes, ha a lendület visz bennünket – sőt, kifejezetten balesetveszélyes is lehet –, ráadásul az izmaink sem erősödnek ilyenkor. Bátran emeljünk az ellenálláson, fokozzuk az izommunkát, és minden esetben igyekezzünk kontrolláltan mozogni, minden lendület nélkül.
A változatosság kívánatos! Ha hetente több alkalommal használjuk az elliptikus trénert, igyekezzünk variálni: a beépített programok nyújtotta változatossággal, vagy – ha állítható – a dőlésszöggel, vagy legalábbis váltakozó intenzitással. Néha tegyük át a fókuszt, hogy alsó végtagokra vagy felsőtestre edzünk-e jobban. Ha nincs térdproblémánk, kipróbálhatjuk a hátrafelé taposást is.
Mindezeken felül minden esetben igyekezzünk a gép használati utasításában megtalálható előírásokat betartani a biztonságos és szabályos testmozgás érdekében, vagy kérjük az edzőteremben dolgozó szakemberek segítségét! Az elliptikus tréner kapcsán is vegyük figyelembe a bemelegítés fontosságát, és ne felejtsünk el lenyújtani utána, például az ebben az összeállításban található gyakorlatokkal:
