Annak érdekében, hogy karjainkat bármilyen irányba mozgathassuk, a vállízület nagyfokú mobilitást, ám cserébe csekély stabilitást kapott. Nem csoda hát, hogy a vállfájdalmak előbb-utóbb megkeseríthetik az életünket. Elmondjuk, mik lehetnek a kiváltó okok, és mit tehetünk ellene.
A leggyakoribb mozgásszervi problémák közé tartoznak a vállízülettel kapcsolatos panaszok. Ennek az oka meglehetősen egyszerű: a nagyfokú mobilitás a váll egyik legfontosabb ismérve, és ennek oltárán bizony a természet feláldozott szinte mindent, ami a stabilitást biztosította volna.
A váll felépítése
A vállunkat egyébként alapvetően három csont alkotja: a felkarcsont, a lapocka és a kulcscsont. A teljes mozgás nem jöhetne létre ezek ízesülései nélkül, a vállövünkön így összesen öt ízület található (ebből kettő valódi anatómiai ízület).
A felkarcsont (humerus) feje és a lapocka (scapula) ízületi árka alkotja a tényleges vállízületet (articulatio humeri). Az ízületi árok (vápa), amelybe illeszkedik a felkarcsont feje, igen sekély, maga az ízületi tok pedig bő – ez azt a célt szolgálja, hogy az ízület számos irányba mozgatható legyen. Hogy mégis egyben marad, az az ízületet körülvevő izmoknak és szalagoknak köszönhető, valamint a vápában egy porcos gyűrűnek (labrum), amely mélyíti az árkot.
A lapockáról négy olyan izom ered, amelyek a felkarcsont fejét köpenyszerűen körbevéve stabilizálják az ízületet és lehetővé teszik a váll rotációs mozgását. Ez a rotátorköpeny, ennek a felkar oldalirányú emelése és előre-hátra forgatása a feladata, valamint jelentős szerepet játszik az ízület stabilizálásában. Ha valamilyen behatásra az ízületi fej ki akarna mozdulni az ízületi árokból, a ficam megakadályozása is a rotátorköpeny feladata.
A vállízület gömbízület, ami három tengely mentén képes mozgásokat létrehozni: hajlítást és feszítést, távolítást-közelítést, az imént említett forgatást (rotáció), illetve körzést.
A másik ízület, amely a váll mozgásaiban szerepet játszik, a kulcscsont és a szegycsont között található, ez a váll emelését-süllyesztését, előre-hátra mozgatását, forgatását, körzését teszi lehetővé.
Ezeknek a mozgásoknak a létrejöttében számos izom vesz részt: a mellkas, a hát, a vállöv, a törzs izmai különböző kombinációkban kapcsolódnak be, ennek köszönhető a karunk nagyfokú mozgékonysága.
Talán mondani sem kell, hogy minél összetettebb egy rendszer annak érdekében, hogy sokoldalú funkcionalitásra legyen képes, annál nagyobb a hibalehetőség is. Akár az izmok túlterheléséből, akár a mozgástér túllépéséből adódnak a problémák, a hosszabb-rövidebb időre fellépő vállfájdalmak sokak életét megkeserítik. Íme néhány ok, amelyek a fájdalmak kiváltói lehetnek.
Az ín gyulladása vagy szakadása
Az ín az a lágyrész, amelynek révén az izom rögzül a csonthoz. Az ín gyulladásos állapota lehet akut vagy krónikus, előbbi általában a gyakori megemelt, fej fölötti karhasználatból adódik, és lehet sporteredetű vagy foglalkozási ártalom. A krónikus gyulladás általában a korral, rendszeres túlerőltetéssel vagy porckopással áll összefüggésben.
Az ízületi tömlő gyulladása
A vállízület nyáktömlője kipárnázza az ízületet, csökkentvén a súrlódást az izmok és az inak között. Ha a rotátorköpeny és a vállcsúcs közötti tömlő túlzott súrlódásnak van kitéve, akkor megvastagszik, és ez gyulladáshoz vezet, ami fájdalmat és duzzanatot okoz. Túlerőltetés, trauma, vagy akár rendszeres mikrosérülések is vezethetnek ehhez az állapothoz.
Becsípődés
Becsípődésről akkor beszélünk, ha a vállcsúcs a kar emelésekor nyomást gyakorol az alatta elhelyezkedő lágyrészekre, beakad a tömlőbe vagy az inakba, és fájdalmat, gyulladást vagy hosszú távon akár mozgáskorlátozottságot okoz. Ahhoz, hogy ez a vállízület feletti tér beszűküljön, számos ok vezethet: csontosodási zavar, meszesedés, korábbi sérülések, instabilitás. Mivel az ízület igen sérülékeny, és az izomegyensúly könnyen felborul, ez az állapot egészen gyakran kialakulhat.
Ficam
Mint láthattuk, a vállízület nagyfokú mozgathatóságának az ára a viszonylag csekély stabilitás. Az ízületi vápában a felkarcsont fejét a lágyrészek tartják, és ha ez egy ütközéstől, váratlan behatástól, vagy akár folyamatos túlterheléstől részlegesen vagy teljesen kiugrik a vápából, akkor félficamról vagy teljes ficamról beszélünk. Mivel minden ilyen eset gyengíti a szalagokat, inakat, izmokat, így sajnos a ficam már előrevetíti a következő ficam lehetőségét. Akár váratlan, mindennapi mozdulatokra is könnyebben előfordulhat újra és újra, ahogy fokozódik az instabilitás. Ennek a lavinaeffektusnak az izmok megerősítése, a megfelelő mozgásterápia vethet gátat.
Ízületi porckopások
A kopásoknak (arthritis) számos fajtája létezik, a leggyakoribb az osteoarthritis. Ez kialakulhat sérülések nyomán, túlterhelésből adódóan, sportigénybevétel miatt, vagy egyszerűen csak a kor előrehaladtával. Az előzőekben említett íngyulladások, tömlőgyulladások, ficamok más típusú arthritist is kiválthatnak. Sajnos a fokozatosan kialakuló fájdalmak nyomán sokan inkább a vállízület kímélését, a mozgatás elhagyását választják a különböző terápiák helyett, ám ez hosszú távon még nagyobb problémákhoz vezet majd.
A váll komplexitásából adódóan a fentieken túl még számos probléma léphet fel – és akkor még nem említettük a konkrét sérüléseket –, alapvetően azonban érdemes szem előtt tartani azt, hogy ha bármilyen tünetet fedezünk fel magunkon – ismeretlen eredetű fájdalmat, mozgástér-beszűkülést, duzzanatot, bizonyos szögekben vagy bizonyos mozgatásokra diszkomfortérzetet –, nem érdemes a problémát a szőnyeg alá söpörni, hanem mihamarabb keressünk fel szakembert, hogy a nagyobb bajoknak elejét vegyük. A diagnózist orvos állítja fel, de ezt követően számos mozgásterápia, kezelés létezik, hogy testünknek ezt a kiemelten mobilis területét továbbra is mozgásban tudjuk tartani.
