Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mozgásszegény életmód, az ülőmunka, a hanyag tartás a gerincünk egészségének első számú ellenségei. Előbb csak kellemetlen panaszok és kisebb-nagyobb múló fájdalmak jelzik, ha a testünk tartóoszlopa egyre gyengébben tudja ellátni feladatát, később azonban akár komolyabb probléma is kialakulhat, mint például a porckorongsérv.
Egész testünk tartóoszlopa a gerincoszlopunk, amelynek nemcsak a passzív tartásban, de a törzsünk aktív mozgatásában is alapvető szerepe van. A mozgásszegény életmód, az ülőmunka, a rossz tartás a gerinc egészségének első számú ellenségei. Bár ez a kijelentés már szinte közhelyszámba megy, érdemes végiggondolni, hogy miért is fontos tényezők ezek a gerincünk épsége és az egész testünk mozgékonysága szempontjából.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandós torna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
A gerinc 33-35 szabálytalan alakú csontból, úgynevezett csigolyából áll, amelyek egymásra épülve S alakú görbületek formájában alkotják a teljes gerincoszlopot. Erről részletesebben itt írtunk.
A gerinc csigolyái között úgynevezett porckorong (discus) található, amire azért van szükség, mert számos más ízülettől eltérően az egymással szomszédos csigolyák formája nem feleltethető meg egymásnak, így az egyes csigolyák között porckorong tölti ki a teret. Ennek egyrészt távtartó szerepe van: a porckorong megakadályozza, hogy a két csigolyatest csontos felületei egymást koptassák, és közben lehetővé teszi a csigolyák egymáshoz képest történő, különböző irányú elmozdulását is, ezáltal jöhetnek létre a gerincünkben a különböző mozgásirányok: előre- és hátrahajlás, oldalra hajlítás, a tengelyünk körüli csavaró mozgás.
Mivel a gerincünk S íve a két lábra állt ember járás közbeni becsapódásait hivatott tompítani, ezek a porckorongok lengéscsillapítóként is működnek.
A porckorong külseje rostos, a külső behatásoknak meglehetősen ellenálló gyűrű (anulus), a belseje pedig kocsonyás állomány (nucleus), amely diffúzió útján nedvességgel töltődik fel. Amikor a gerincünk nem áll terhelés alatt – vagyis leginkább amikor éjszaka fekszünk és pihenünk –, akkor a porckorongok feltöltődnek, ezért fordulhat elő az, hogy reggeli felkeléskor akár centiméterekkel is magasabbak lehetünk az esti állapotunknál. A napi mozgásunk, helyváltoztatásunk, munkánk, illetve sporttevékenységünk során a porckorongok folyamatosan ellátják feladataikat a csigolyáink között, ami azzal jár, hogy a terhelés következtében folyamatosan veszítenek ruganyosságukból, hogy aztán a nap végén lepihenjünk, és újra feltöltődjenek.
Természetesen ahogy az évek, évtizedek alatt a porckorong külső gyűrűjét folyamatosan érik a behatások, a porckorong kopási folyamata megkezdődik. Az életkorunk előrehaladtával a porckorong vízmegkötő képessége is csökken, így folyamatosan veszít a rugalmasságából, a gyűrű rostjai elhasználódnak, megkeményednek, mint ahogy a gumi is elöregszik. Fontos lenne hát, hogy a porckorong idővel törvényszerű elhasználódási folyamatát igyekezzünk legalább lelassítani.
Miként óvhatjuk gerincünk és porckorongjaink állapotát?
Magától értetődik az, hogy ha ügyelünk a gerincünk épségére, vagyis amennyire csak lehet, a tartóizmok ellátják funkciójukat, és a gerinc ívei egészséges mértékűek maradnak, akkor a porckorongok is könnyebben ellátják a feladatukat. A rossz tartásból, túlzott terhelésből kifolyólag a csigolyák egymáshoz képest élettanilag előnytelen helyzetet vesznek fel, a normál gerincgörbület fokozódik, a csigolyatestek ék alakba igazodnak egymáshoz képest, és ez nagyobb terhet ró a közöttük levő porckorongra is.
Az ülőmunka, a rendszeres mozgás hiánya, a tartóizomzat gyengesége már önmagában megnöveli a porckorongokra jutó nyomást. Számos esetben a választott sportunk is veszélyt jelent a porckorongra, hiszen az erős becsapódások, a hirtelen nagy erejű rántások, csavarások is előidézhetik a porckorong sérülését.
Szerencsére a versenysportban már felismerték a prevenció és a core-erősítés fontosságát, így általában a sportág technikai szakedzése mellett a keresztedzésben szerepet kap a gerinc tartóizmainak erősítése is. Ez a felismerés sajnos még sok hobbisportolónál nem történt meg: nagyon sokan űznek úgy szabadidősportokat, legyen az futás, súlyzós edzések, küzdősport, hogy nem gondoskodnak a gerincük védelmében a megfelelő keresztedzésről.
Ha a porckorong a külső erőkkel szemben sérülékenyebbé válik, a külső rostos gyűrű meggyengül, és a belső kocsonyás mag elkezd kitüremkedni belőle valamilyen irányba, amit általában az adott terhelés iránya határoz meg. Ha ez a kiboltosulás a gerinccsatorna irányába történik – amit a gerinccsigolyákon található lyukak alkotnak –, akkor elég hamar nyomhatja az ideggyököket, így általában jellegzetes idegi, végtagba kisugárzó fájdalom jelzi a porckorong degenerációját. Ingerelheti a kisízületek szalagjainak vagy ízfelszíneknek a fájdalomérzékelő receptorait, ekkor inkább lokális fájdalomról beszélhetünk.
Számos esetben viszont, főleg ha a mag nem az ideggyökök vagy a receptorok irányába kezd el kiboltosulni, a folyamat akár egészen sokáig tünetmentes is lehet. Ha a rossz terhelés továbbra is fennáll vagy fokozódik, vagy az egyébként is meggyengült gyűrűt hirtelen behatás éri, akkor akár részben vagy egészben ki is szakadhat, és ettől kezdve a porckorong megszűnik ellátni eredeti funkcióját. Ekkor beszélünk porckorongsérvről (discus hernia), amelyet a köznyelvben gerincsérvként is emlegetnek.
Ez a folyamat leggyakrabban a gerinc legmozgékonyabb részein megy végbe, azaz az ágyéki, illetve a nyaki szakaszon. Leggyakrabban az adott szakaszon az alsó két porckorong érintett, vagyis a nyaki 5-6-os, illetve 6-7-es csigolya között, valamint az ágyéki 4-5-ös, ill. ágyéki 5-ös keresztcsonti 1-es csigolya között.
Az észlelt porckorongsérv leggyakoribb tünete az éles fájdalom. Előfordulhat még zsibbadás, érzéketlenség, az izomfunkció gyengülése is: nyaki porckorongsérv esetén a felső végtag és váll, ágyéki porckorongsérv esetén a farizom, medence, alsó végtagok területén.
A porckorongsérv kezelését nagyon alapos orvosi diagnózist követően lehet megkezdeni. Általában a műtétek aránya kevesebb mint 10 százalék, a leggyakrabban alkalmazott protokoll a gyulladás, valamint a fájdalom gyógyszeres (esetleg ha szükséges, kórházi) kezelését követően a szakszerű gyógytorna. Ez utóbbi célja lesz az adott strukturálisan sérült gerincszakasz egyensúlyának helyreállítása és a környező tartóizmok megerősítése. Ebből is következik, hogy ez a „gyógyulás” nem végleges megoldást jelent, hiszen annak, aki porckorongsérvvel él, attól kezdve a jó életminőség fenntartásához folyamatosan szüksége lesz a gerincstabilizáló izmok karbantartására, rendszeres mozgásra, gyógytornára.
Mit tudunk tenni a porckorongsérv elkerülése érdekében?
Egyrészt legyünk tisztában a kockázati tényezőkkel: a túlsúly, a helytelen tartás, a nehéz fizikai munka, az egysíkú mozgásokkal végzett napi feladatok, a sok statikus testhelyzet mind fokozott terhelést jelent a gerincük számára. Ha ezeket felismerjük magunkon, mindenképpen érdemes valamilyen gerinctornát rendszeresen beiktatni az életünkbe.
Ha rendszeresen sportolunk, akkor a mozgásformánk mellé gondosan válasszunk megfelelő keresztedzést! Érthető, ha a rendelkezésre álló szabadidőnkben igyekszünk maximalizálni a szeretett sportunkkal való foglalatosságot, de ez nagyon sokszor visszaüt: érdemes inkább a mozgásformáinkban is csökkenteni a kockázatot. Ha önállóan űzünk valamilyen sportot, akkor figyeljünk a megfelelő bemelegítésre, az optimális intenzitásra, hallgassunk testünk jelzéseire. Időről időre kérjünk tanácsot egy szakedzőtől, hogy vajon a fizikai állapotunknak megfelelő terheléssel és technikával helyesen csinálunk-e mindent, hogy ne okozzunk hosszú távon nagyobb kárt magunknak.
Mint látjuk, a porckorongsérv rendszerint hosszabb folyamat eredménye, de az optimális az, ha minden élethelyzetben és fizikai állapotban odafigyelünk az intő jelekre. Az izomtónus változásai, a merev izmok, ízületeink mozgástartományának változása, bármilyen korlátozott mozgásterjedelem, a fájdalmak megjelenése, kényszertartás felvétele azt jelzi, hogy valamilyen szinten megbomlott a szimmetria a mozgatórendszerünkben. Minden probléma kigyűrűző hatással csak újabb problémát szül, nem érdemes hát szőnyeg alá seperni a panaszokat, időben lépjünk közbe, és tegyünk az egészségünkért.
