Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mutatjuk, miért érdemes rendszeresen saját testsúlyos gyakorlatokat végezni – és azt is, hogy mit ne várj ettől a mozgásformától.
Otthon, az udvarban, egy parkban, ebédszünetben a munkahelyen, egyedül vagy csapatban – egyre többen választják a saját testsúlyos edzést. Azon túl, hogy ez a leghatékonyabb módja az erősödésnek és a test formálásának, térben és időben is kötetlenül lehet végezni a gyakorlatokat, és speciális eszközökre sincs feltétlenül szükség. Ha mégis – amikor az alapok már stabilan mennek –, egy kis kreativitással a konyhában vagy a nappaliban is simán kialakíthatjuk ideiglenes edzőtermünket.
A görög kallos (szépség) és sztenosz (erő) szavak összetételéből született calisthenics a saját testsúly, illetve a tehetetlenség alkalmazásának művészetét jelenti a test fejlesztésében. Az ókori világban a katonaságra való felkészítés legfőbb eszköze a saját testsúlyos edzés volt, mivel könnyen hozzáférhető, egyszerű megtanulni, és ennek volt a legnagyobb transzferhatása azokra a készségekre és mozgásformákra, amelyekre egy harcosnak igazán szüksége van.
A calisthenics lényege: pusztán a test mozgatásával olyan mozdulatok kivitelezése, amelyeket más sportágakban nem is nagyon látni. A calisthenics-mozgásformák esetében a csúcsot ma a tornászok képviselik, akik heti 30-40 órát töltenek edzéssel, és náluk az erő tulajdonképpen a szokásos edzésmunka mellékterméke. Természetesen a gyakorlatok más sportágakban is felhasználhatók, mert olyan alapvető erőt biztosítanak művelőiknek, ami máshogyan nem nagyon sajátítható el.
Ashley Kalym, a saját testsúlyos edzés ma elérhető legrészletesebb és legátfogóbb írott útmutatójának szerzője a brit királyi tengerészgyalogságnál győződhetett meg a saját testsúlyos edzés kimagasló hatékonyságáról, és arról, hogy az ember számára a calisthenics a legtermészetesebb és legkényelmesebb mozgásforma.
Nemrég a saját testsúlyos edzéssel kapcsolatban felmerülő tévhiteket tisztáztuk, most pedig Kalym könyve alapján e népszerű mozgásforma előnyeit és hátrányait nézzük meg.
Bárki végezheti
Születésünk óta magunk mozgatjuk a testünket, így hát saját testsúlyos gyakorlatokat mindenki tud csinálni, ráadásul az ellenállás mértéke a calisthenics esetében mindig személyre szabott, hiszen a saját testsúlyunktól függ. Kalym szerint a legtöbb kezdő könnyebben boldogul a saját testsúlyával, mint kézi súlyzókkal vagy rúddal, ami azért különösen jó, mert növeli a magabiztosságot és a motivációt. És ha most azt gondolod, hogy a fekvőtámasz neked soha nem ment, és soha nem is fog menni, akkor van egy jó hírünk: mint mindenből, fekvőtámaszból is létezik egyszerűsített változat, így még ha kezdő szinten is, de te is tökéletesen alkalmas vagy a saját testsúlyos gyakorlatok végzésére.
Biztonságos végrehajtás
Sok más mozgásformától eltérően ebben nehéz megsérülni azon egyszerű oknál fogva, hogy az ellenállás növeléséhez elég az erőkar vagy a mozgástartomány módosítása. Ez nem igaz a kézi súlyzós és a súlyzórudas gyakorlatokra, ahol már kezdőknek is elég nagy súlyokat kell mozgatniuk, és ez jelentősen fokozza a sérülésveszélyt. „A nehezebb calisthenicsgyakorlatokba viszont bele se vágjunk anélkül, hogy előtte hónapokat vagy éveket ne töltenénk azzal, hogy fokozatosan felkészülünk az elvégzésükre” – figyelmeztet a szakember.
A gyakorlatok nehézségi foka személyre szabható
Minden calisthenicsgyakorlat nehezebbé tehető az erőkar változtatásával. Az ellenállás növelése szinte minden más gyakorlatnál azt jelenti, hogy több súlyt teszünk a rúdra, ám a saját testsúlyos gyakorlatoknál nem tudunk saját súlyból többet használni. Ilyenkor az ellenállás növelése azt jelenti, hogy meg kell nehezítenünk az izmok számára az erőkifejtést. Hogy történhet ez?
Amikor egy kézi súlyzót vagy más nehéz tárgyat tartunk a kezünkben a testünk mellett leengedve, a súly közvetlenül a vállizomzat alatt helyezkedik el, ami az izmok számára könnyebbé teszi az erőkifejtést.
Most képzeld el, hogy nyújtott könyökkel oldalra emeled a karodat. Ezt a pózt annál nehezebb megtartani, minél magasabbra emeljük a kart, vízszintes helyzetben pedig a legnehezebb. Ennél a pontnál a vállizmok már kevésbé képesek erőt kifejteni a súlyzóra, aminek következtében egyre nagyobb erőre van szükség a megtartásához. Ettől az izmok egyre erősödnek még akkor is, ha maga a megemelt súly nem változik.
Erőtranszfer
A saját testsúlyos gyakorlatokkal megszerzett erő egy sor sporttevékenységben szerepet játszik. „Szinte minden saját testsúlyos mozgás, különösen a haladóbbak, arra tanítják a testet, hogyan dolgozzon egyetlen egységként – magyarázza Kalym. – Vegyük példaként a támaszmérleget: ahhoz, hogy ez a mozdulat létrejöhessen, a test minden izmának össze kell dolgoznia, teljes igénybevétellel. Ez azért is hasznos, mert a kézi súlyzóval vagy rúddal végzett mozdulatok nem mindenki számára alkalmasak, különösen a fiatalok és edzetlenek számára nem. A saját testsúlyos gyakorlatok révén bárki elérhet egy megbízható erőszintet, ahonnan aztán tovább lehet fejlődni.”
Különleges erő
A saját testsúlyos edzések során széles körben alkalmazzák az izometrikus gyakorlatokat, amelyek kivitelezése közben a feszülő izmok nem rövidülnek és nem nyúlnak meg. Mindennapi példa erre, ha egy bezárt ajtót vagy falat próbálunk „eltolni”. Koncentrikus izomösszehúzódáskor a feszülő izmok megrövidülnek, excentrikusnál pedig megnyúlnak.
„Az izometrikus gyakorlatok abban is különböznek más gyakorlatoktól, hogy nem tudunk ismétléseket számolni, csak időtartamot. Az izometrikus saját testsúlyos gyakorlatokat nem lehet súlyzókkal kiváltani, ugyanis az ilyen kinyújtott ízületekkel, statikus pózokban megszerzett erő egyedi, mert a test minden izmát egy időben kell a lehető legerősebben megfeszíteni. Ez azt jelenti, hogy több izom vesz részt a kivitelezésben, így nagyobb erő építhető” – írja Kalym.
A szakembert már fiatalkorában beszippantotta a testmozgás világa, sokféle sportágat és edzéstípust kipróbált, így viszonyítási alapja is bőven van. Nézzük, mik a tapasztalatai a saját testsúlyos edzés hátrányaival kapcsolatban.
Hátrányok
1. Mivel nem használunk külső súlyt, az alsótesten nehezebb masszív izomtömeget építeni pusztán saját testsúllyal. Ha a legnagyobb és legerősebb izmokat – melyek a test alsó részén helyezkednek el – fejleszteni akarjuk, sokkal nagyobb ellenállással szemben kell összehúzódniuk.
„Sajnos nincs túl sok olyan saját testsúlyos gyakorlat, amely elég ellenállást jelenthetne az alsótest erejének jelentősebb növeléséhez. Ilyenek a saját testsúlyos guggolások, egylábas guggolások, kitörések és a far-lábbicepsz extenzió, melyeknek köszönhetően nagyon szépen meg lehet erősödni, de a személyes tapasztalatom mégis az, hogy a lábam érezhetően le volt maradva a testem többi részéhez képest, amikor elkezdtem az olimpiai súlyemelésekkel foglalkozni. Ez természetesen csak akkor jelent problémát, ha az alsótest erejére, illetve a nagy terhekkel való guggolásra különös hangsúlyt szeretnénk fektetni” – magyarázza Kalym.
2. Mivel az ellenállás növelésére nem használható súly – kivéve a súlyzós húzódzkodásnál –, saját testsúlyos edzésnél azokra a módszerekre kell támaszkodni, amelyek az erőkar módosításával nehezítik a gyakorlatot. „Ez rendkívül hatékony módja annak, hogy növeljük a kihívást, de mégsem ugyanaz, mint pár hetente néhány kilóval többet feltenni a rúdra. Ha például fekvenyomásokkal dolgozunk, teljesen pontosan követni tudjuk, hogy mekkora súlyokat emeltünk, és ez mennyit növekedett hetente vagy havonta. Saját testsúlyos gyakorlatoknál nem tudunk így eljárni. Regisztrálni természetesen tudjuk az ismétlések számát, a mozgástartomány változását és a pozíció megtartásának hosszát, de a fejlődés nyomon követése sokkal kevésbé pontos.”
3. Az alsótest felépítése miatt nehéz olyan feladatokat kitalálni, amelyekre alkalmazható az erőkar módosításának elve. „A felsőtestnél rengeteg olyan technikát ismerünk, amelyek ezen az elven működnek, például a támaszmérleg, a mellső és hátsó függőmérleg és a többi. Ezzel nehéz mit kezdeni, nem véletlenül néz ki a legtöbb calisthenicsvideón szereplő ember úgy, mintha nem edzené a lábát, vagy nem végezne alsótestgyakorlatokat. Szerintem ez nagy kár, mert az alsótest edzése hatalmas segítséget jelent a test többi részének is az izomépítésben és általában az erősödésben” – véli a sportoló.
„Tizenöt éve végzek saját testsúlyos gyakorlatokat, de már egy jó ideje dolgozom súlyzóval is. Az edzéseimen sem kizárólag saját testsúllyal gyakorlunk, különböző eszközöket és külső súlyokat is használunk. Tapasztalataim szerint sokszor jobban skálázható, vagyis könnyíthető és nehezíthető a súlyzós edzés, míg a saját testsúlyos edzésnél egy kicsit kreatívabbnak kell lenni, emellett nagyobb figyelmet, összpontosítást is igényel, hogy az ember összerakja a testét egy mozgásban. Éppen ezért érdekesebb, szórakoztatóbb számomra ez a műfaj, de nem vagyok híve annak, hogy leragadjunk egyetlen eszköznél, és ezalatt a saját testsúlyt is értem” – fűzi hozzá mindehhez Szarka Ákos világbajnoki bronzérmes, világkupagyőztes, magyar bajnok „street workout”-versenyző.
