A kültéri szabad, kötetlen játéknak rengeteg előnye van a gyerek testi fejlődése szempontjából. Az izomzat, az idegrendszer, a keringési rendszer is jelentősen profitál ebből a fajta mozgásból, ne tekintsünk hát rá hasztalan időtöltésként.
Kétségtelen, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de manapság egyre nehezebb szülőként helytállni: kész logisztikai bravúr az intézménybe leadás, majd elhozás, készségfejlesztő vagy sportfoglalkozásra rohanás, a háztartás vezetése, minőségi idő eltöltése a gyerekkel, közös játék, barát- és rokonlátogatás. A sor végtelen, és a nap még mindig 24 órából áll. Ebben a jó szándékú rohanásban gyakran az egyik legfontosabbról feledkezünk meg: hogy mindenkivel, de legfőképp a gyerekkel akkor tesszük a legjobbat, ha csak úgy „kicsapjuk” a szabadba játszani. Szabadon, egymaga vagy társaságban, de vezetett foglalkozás és irányítás nélkül.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandós torna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Sejthetően mindenki, aki maga is szülőkorú, emlékszik még a fáról lógós vagy kerítésen mászós gyerekkori emlékeire. Ez az, amiben a saját gyerekeinknek egyre kevesebb része van. És ez nem csupán sajnálatos, hanem bizony olyan hiba is, amely az utódaink életében meglehetősen hamar vissza fog ütni.
Fontos lehet ugyanis sok minden, de a kültéri szabad játék szerepe évezredek óta létfontosságú, és ezt semmilyen civilizációs éra nem tudja felülírni. Az érzelmi és mentális fejlődésben a kognitív funkciókat tekintve is óriási hozadéka van, én most mégis a fizikai előnyökre szeretnék rávilágítani.
Mozgásra termettünk
Az emberi test mozgásra termett. Ez egy olyan alapvetés, amely vitathatatlan, bár napjainkban egyre gyakrabban elfelejtjük. A kisbaba teste a mozgásfejlődés során éri el felnőtt, végleges formáját. A kezdetleges kis izmok megerősödése a baba ösztönös mozdulatainak köszönhető, a törzs emelgetése, a végtagok használatának próbálgatása vezet ahhoz, hogy a kis test tudja majd változtatni a helyzetét. Csodálni való a core izom belekódolt erősítése, amelynek révén a bébi képes lesz felülni, majd állni és járni. Sajnos a jót akaró szülők gyakran belenyúlnak a természetes ritmusú fejlődési folyamatokba például a baba ültetésével, megtámasztásával, a járást segítő bébikomppal, amikre az égvilágon semmi szükség, hogy siettessék azt, amire időt kell(ene) hagyni.
A szabadon mozgó kis energiabomba pedig megkezdi a világ felfedezését, és a totyogók, óvodások, kisiskolások szülei egyre többször igyekeznek féltésből, gondoskodásból, esetleg előre eltervezett „előnyök” szerzése végett (különórák, kiválasztott sportág) eltéríteni a gyereket attól a szabad mozgástól, ami pedig a legnagyobb előnyöket hordozza a számára. Lássuk hát, mi mindenre van hatással az, ha kint – természetben vagy akár egy parkban – hagyjuk játszani a csemeténket.
Core – izomfűző – erőközpont
A gerincünket körülvevő és azt stabilizáló izomcsoportok alkotják a törzsünk „magját”, azaz a core-t, a központot. Szemléletes kifejezéssel ezeket izomfűzőnek is nevezzük, hiszen aktívan bekapcsolva ez tartja stabilan a gerincoszlopunkat: ezáltal felel a helyes testtartásért, illetve a gerincünk többirányú és megfelelő mértékű mozgásáért egyaránt. A pilates módszere ugyanezt „erőközpontnak” nevezi, rávilágítva arra, hogy a gerincet stabilizáló izmok működése létfontosságú a teljes testünk egészséges mozgásának, erejének, teherbírásának szempontjából.
Mely izmok látják el ezt a feladatot?
A legmélyebben a gerincnél futó gerincfeszítő izmok, a hasizmok rétegei (nevezetesen a haránt hasizom, külső és belső ferde hasizom, egyenes hasizom), az ágyéki szakaszon a négyszögletű ágyékizom, sokbahasadt izmok, alulról a medencefenék izmai, felülről pedig a rekeszizom.
A gerinc és a core
Az izomfűző, amely a gerincünket tartja, akkor fejlődik és erősödik, ha stabilizációs munkára van fogva, vagyis instabil pozícióban kell helytállnia. A kinti szabad játék során a mászás, csimpaszkodás, egyensúlyozás épp ilyen szituációk, sőt az is, amikor egy kötél végére kötött kiskocsit, farönköt, szánkót húz-von keresztbe-kasul a gyerek. Az egymás talicskáztatása, a kötélhúzás vagy épp a kúszás a földön (különösen már nagyobb korban, ha a térdet sem teszi le) szuper core-erősítő gyakorlatok. Az erős stabilizáló izomzat nagyon fontos a jó testtartás kialakításához és megtartásához, a növekedésben levő fiataloknál a gerincferdülés megelőzéséhez, és úgy összességében minden padba kényszerített gyereknél az ülő életmód negatív hatásainak kiküszöböléséhez.
Izomerő, izomkontroll
A kinti játékok nagy része voltaképpen funkcionális saját testsúlyos gyakorlatok összessége, amelyek révén hatékonyan fejlődik a vázizomzat ereje. A gyereknek lehetősége nyílik nem csupán használni ezt az erőt, de kísérletezni a teherbírásával, az egyes mozdulatok újra és újra elpróbálásával. A mozgásminták kialakításával, az ideg-izom kapcsolatok építésével mesterien megismeri és kontrollálja testét. A testtudat kialakítása a későbbiekre nézve az egészséges mozgás és élet kulcsa lehet.
Motorikus képességek
A nagymozgások – futás, ugrás, szökellés – elsajátítása révén a kisgyerek az úgynevezett motorikus képességeit fejleszti. Ezen belül alakulnak ki aztán a kis izmokat használó finommotoros, ügyességi mozgások, amikor koszorút fűz vagy gallyakat csillag alakzatba összekötöz. A finommotorika fejlődése voltaképpen a szellemi fejlődés, tanulás záloga.
Belső fül
Bizonyos mozgások, mint például a lengés a belső fül működését stimulálják. Ennek pozitív hozadékai a jobb egyensúly, jobb térérzékelés, koordináció, jobb reflexek. A szabadban játszó gyerekek távolságészlelése is fejlettebb a bent rostokoló társaikénál.
Kardio
A kültéren történő ugrabugra, kergetőzés, táncikálás, fáradhatatlan pörgés a tüdő kapacitását javítja, hozzájárul a jobb szívműködéshez és az egészséges keringési rendszerhez. A jó kardiovaszkuláris állóképességű gyerekek nem csupán szellemileg frissebbek, de könnyebben és alaposabban ki tudják pihenni magukat.
Testalkat
A sokat mozgó gyerek energia-háztartásában jó eséllyel egyensúlyban lesz a bevitt és a felhasznált energia mennyisége, azaz normál testalkatú marad. Ezáltal számos betegség (például a cukorbetegség) kialakulásának kockázata is jelentősen csökken. Az talán köztudott, hogy a teljes népesség körében egyre nagyobb gond az elhízás és az abból eredeztethető betegségek, de vajon az is megvan, hogy Magyarországon ma minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott?
Egészséges láb
A kisbaba két kis piskótával születik, a lábfej használható formája a maga 26 csontocskájával a mozgásfejlődés során fog kialakulni, és ez a folyamat nagyjából tizenéves korban tekinthető befejezettnek. A mezítláb járás, sétálás, futás segíti a lábboltozat izmainak és szalagjainak erősítését, fejleszti a propriocepciót, azaz a térérzékelést. Az egészséges lábboltozat és ennek köszönhetően a megfelelő járástechnika pedig lentről indítva kihatással van minden teherviselő ízületünkre: bokánk, térdünk, csípőnk terhelése, a medencénk helyzete, ebből adódóan pedig gerincünk megfelelő természetes tartása is a lábfejünk állapotától függhet. Ezért is fontos tehát, hogy már egészen kicsi korban legyen a gyerek minél többet mezítláb, ahelyett, hogy különböző (esetleg kifejezetten káros ergonómiájú) lábbelikbe kényszerítjük huzamosabb időre.
Kifejezetten érdekes, hogy a cipőben közlekedő gyerek sokkal többször néz lefelé, maga elé, mivel nem kap annyi információt a terep milyenségéről, mint mezítláb. Így elmondható, hogy a mezítlábas játékban még a testtartás is előnyösebb.
Mégis miért odakint?
Bizonyára sokakban felmerülhet, hogy a fent elmondottak mind szépek és jók, de miért kellene ehhez zöldterületet keresni odakint, amikor egy játszóház, játszótér, tornaterem is megteszi? A rövid válasz: azért, mert az a környezet nem ugyanaz. Az általános trend az, hogy a gyerekek amúgy sem teszik eléggé próbára a testüket, és kisebb mértékű balansz és erő szükségeltetik egy benti rohangáláshoz, mint egy terepen történő (ráadásul mezítlábas) futkározáshoz. Kint minden érzékük stimulálva van, és használják is őket. Továbbá a természetben sokkal jobban eloszlik a zaj, a tömeg, csillapodnak az ingerek, csökken a stressz szintje, megvalósul az önálló játék, hisz kevésbé avatkoznak be a játékba a felnőttek.
A kinti terepen sokkal erőteljesebben használják a képzelőerejüket, mint a kész játékokon. Amikor a kinti környezetről beszélünk, nem kell fantasztikusan felszerelt kertekre és szépen kialakított parkokra gondolni: egy kidőlt fatörzs, néhány farönk és némi gizgaz teljesen megfelel a gyerekeknek. Természetesen minél inkább a kész, színes-szagos játékokhoz vannak szokva, annál kevésbé fogják feltalálni magukat ebben a környezetben, de ha a gyerekek nem szoknak el a fantáziájuk kamatoztatásától, akkor a világ legjobb buliját képesek megteremteni maguknak a képzelet segítségével.
Nem csupán a testnek jó, hanem a léleknek is
A kinti szabad játék jelentősége tehát felmérhetetlen. Ettől még nyilvánvalóan a megfelelő életkorban és mértékben szükséges a strukturált játék, a vezetett elfoglaltság is a gyerek életében, de mindenképpen érdemes a legjobbat akaró szülőként is szem előtt tartani az arányokat. Manapság, a mérhető, teljesítményelvű nyomás mellett könnyű megfeledkezni a fentiekről, pedig minél kevesebb időt tölt el így a gyerek, annál inkább elmarad nem csupán a testi, de a pszichés és érzelmi fejlődésben is.
A veszélyérzet megtapasztalása, a saját kompetenciák felfedezése (ő a főnök, a játékban ő alakítja a szabályokat), a szociális dinamika alakulása (csapatjátékok, szerepjáték, társasági interakció) mind esszenciálisak a testileg és lelkileg is érett egészséges felnőtté váláshoz. Voltaképpen minden szülőnek ez a végső célja és vágya a gyerekével kapcsolatban – ideje hát a nagy rohanás közepette is megfelelő prioritást adni a szabad játéknak.
