„Idősebbek is elkezdhetik” – szólt hosszú éveken keresztül a tévétorna szlogenje, melynek igazságtartalmát most egy friss amerikai kutatás is alátámasztja.
Az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutatási Intézet szakemberei által végzett kutatás, mely a Jama Network Open folyóiratban látott napvilágot, és melyet a The Guardian cikke szemléz, különböző életkorban vizsgálta egyes személyek sportolási szokásait, és arra a megállapításra jutott, hogy az aktív életmód még akkor is jócskán gyarapítja éveink számát, ha csak 40-50 éves kor felett kezdünk el rendszeresen mozogni.
Nem csak a húszéveseké a világ
A megjelent tanulmány vezető szerzője, dr. Pedro Saint-Maurice, az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet szakembere és munkatársai egyértelműen úgy vélik, hogy akkor is élvezhetjük az aktív életmóddal járó mentális és fizikai előnyöket, ha fiatalon egyáltalán nem voltunk topon testmozgás terén. A kutatók vizsgálatuk során mintegy háromszázezer amerikai férfitól és nőtől nyert adatokat elemeztek. A kérdéses alanyok – kiknek életkora a felmérés idején 51 és 70 év között volt – az 1990-es években számoltak be kérdőíves formában arról, mennyi és milyen testedzést végeznek, illetve miként változott ez a szokás életük különböző szakaiban. A tudósok ezután 2011-es egészségügyi adatok alapján megnézték, mennyien haláloztak el a válaszadók közül a felmérés óta eltelt két évtized alatt.
Az olyan különböző tényezőket is figyelembe véve, mint az adott személy neme, életkora, táplálkozási és életmódbeli szokásai (például dohányzik-e vagy sem), a kutatók egyértelműen úgy találták, hogy azok a válaszadók, akik 40-50 éves korukban aktívan sportoltak, jóval túlélték azon társaikat, akik sohasem végeztek rendszeres testmozgást. Még érdekesebb összefüggésre bukkantak a szakemberek, mikor az egyes alanyoknál összevetették a különböző életkorokban végzett testedzés mennyiségét. Ebből az derült ki, hogy azok, akik 40-61 éves koruk között legalább heti hét órában mozogtak aktívan, de korábban nem sportoltak, 35 százalékkal valószínűbben értek meg idősebb kort, mint kevésbé aktív társaik. Ez az arány megfelelt az azon személyek esetében tapasztalhatókkal, akik 20-30 éves koruktól kezdve aktív életmódot folytattak.
A statisztikák tanúsága alapján különösen két vezető halálozási ok, a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve a rák kockázatát csökkentette az időben elkezdett gyakori testmozgás. Ellenben a kutatás arra is rávilágított, hogy a „csoda” nem tart örökké: azok a személyek, akik fiatalon rendszeresen mozogtak, de idősebb korukban felhagytak vele, ugyanolyan arányban voltak veszélyeztetve, mint azok, akik sohasem sportoltak. Habár a kutatásban szerzett információk csupán becsléseken alapultak, mégis kimutatható volt általuk egy jól körülhatárolható minta.
Saint-Maurice és kollégái elismerik természetesen, hogy vizsgálataiknak számos hátulütője akadt. Amellett, hogy – mint említettük – leginkább csak becslésekre, illetve személyes beszámolók és statisztikák összevetésére épült a kutatás, a tudósok kizárólag az elhalálozások számát és ezek okait vették figyelembe, a különböző nem halálos, de egészségi állapotunkat jócskán befolyásoló betegségek esetleges meglétére például már nem terjedt ki a figyelmük. Mindettől eltekintve többen fejezték ki elismerésüket a kutatás szerzői felé. Dylan Thompson, a Bath-i Egyetem humánfiziológiával foglalkozó professzora például kiemelte a tanulmány által sürgetett mondanivaló fontosságát, vagyis azt, hogy mennyire alapvetően befolyásolja a boldog időskor elérésének esélyeit az, mennyire egészségtudatosak vagyunk, azaz mozgunk-e eleget.
