Ez a gond a magas intenzitású intervallum edzésekkel

Olvasási idő kb. 2 perc

Hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő, ha minden egyes edzés során kicsinálod magad.

A mozgással és annak összes vonatkozásával foglalkozó egyetemi tanár, Dr. Panteleimon Ekkekakis a népszerű edzésforma több aspektusát is problémásnak látja. Szerinte a magas intenzitású intervallum edzések (HIIT), amelyek rövid, a pulzust drasztikusan megemelő, robbanékony gyakorlatok és jóval alacsonyabb intenzitású periódusok gyors ismétléséből tevődnek össze, hosszú távon nem igazán fenntarthatók.

Ha csak 20 perced van

Ennek több oka is van az Iowai Állami Egyetemen tanító Ekkekakis szerint - írja az Independent. Az egyik probléma szerinte az, hogy ezek a gyakorlatok nem éppen az élvezhetőségükről híresek, a hatékony, de megerőltető és szerfölött kellemetlen mozgásformák pedig előbb-utóbb kedvét szegik a kezdetben lelkes önkínzóknak. Emellett azt is problémásnak találja a szakértő, hogy az ilyen, csak félóra vagy még kevesebb szabadidő feláldozásával járó edzéseket gyakran azzal reklámozzák, hogy kiváló megoldást jelentenek azoknak, akik elfoglaltak, és nincs idejük a hosszabb edzésekre. Mindez azt eredményezi, hogy az edzeni vágyók akarva-akaratlanul kötelességként, egyfajta kötelezően teljesítendő, házimunka jellegű feladatként kezdik majd el kezelni a HIIT edzéseket.

Lassan járj, tovább érsz

Egy idő után ez a két dolog oda vezethet, hogy az emberek megutálják, egyfajta büntetésként kezdik kezelni az edzést. Ekkekakis szerint fontos lenne, hogy ne egy épp hogy tolerálható tortúraként, hanem egy kellemes, hosszú távon is fenntartható aktivitásként kezeljük a testmozgást. Ő éppen ezért azt ajánlja, válasszon mindenki olyan mozgásformát, amit kellemesnek talál és minden gond nélkül be tud illeszteni a mindennapjaiba, még akkor is, ha csak egy egyszerű kutyasétáltatásról vagy munkába biciklizésről van szó. 

Consuela
Consuela
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Kiderült, miért haltak ki a neandervölgyiek: erre korábban senki nem gondolt

A legújabb kutatások szerint a neandervölgyiek negyvenezer évvel ezelőtti kihalását Eurázsiában nem az alacsony intelligenciájuk, hanem a társadalmi elszigeteltségük okozta. A Quaternary Science Reviews szaklapban megjelent modellezés alapján a faj végzetét az okozta, hogy képtelen volt a túléléshez elengedhetetlen szövetségek kiépítésére.

Testem

Sokan kerülik markáns íze miatt – pedig ez a zöldség a vérnyomásodra is hatással lehet

Vannak ételek, amik megosztják az embereket: a zeller pontosan ilyen. Markáns, földes íze miatt sokan csak a húsleves kötelező (majd tányér szélére tolt) tartozékaként tekintenek rá, pedig a tudomány szerint a kamránk egyik leginkább alul értékelt zöldségéről van szó. Kiderült ugyanis, hogy olyan bioaktív vegyületeket tartalmaz, amelyek közvetlenül segíthetik a szívünk és az érrendszerünk védelmét.

Offline

Marie-Antoinette kedvenc festőnője a guillotine elől menekült: 12 évet töltött száműzetésben

Míg a legtöbb 18. századi nőnek az ecset helyett a hímzőtű jutott, Élisabeth Louise Vigée Le Brun Európa legkeresettebb portréfestőjévé vált. Sikerének titka a báj és a természetesség volt, ám éppen az az asszony juttatta majdnem vérpadra, akinek a karrierjét köszönhette: Marie-Antoinette. Egy kalandos életút krónikája, amely a versailles-i tükörtermektől az orosz cári udvarig vezetett.

Világom

Titokban építették a nácik ezt a bunkert: még a helyieket is kitiltották a Villa Winterből

A Kanári-szigetek egyik legelhagyatottabb vidékén, Fuerteventura déli részén, a vad és kopár Jandía-félsziget széltépte hegyei közt, mindentől elszigetelten áll egy különös épület. A Villa Winter és Casa Winter néven egyaránt ismert épület évtizedek óta legendák, összeesküvés-elméletek és történelmi rejtélyek övezik: egyesek úgy vélik, hogy csupán egy különc, német mérnök egykori nyaralója, mások szerint viszont a második világháború alatt titkos náci bázisként szolgált. De vajon mi lehet a valóság?

Offline

Ilyen volt Jókai kertje a Svábhegyen: mesebeli búvóhelyet teremtett

Jókai Mór a Svábhegyen 1853-ban vásárolt meg egy elhagyatott telket, amelyből az évek során szívós munkával valódi tündérkertet teremtett. Az író nemcsak a rózsákat metszette és a szőlőt gondozta nagy türelemmel, de különleges növényeket is termesztett, valamint tekintélyes állatseregletet tartott.