Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kapcsolatnak nagyon jót tesz, a sportteljesítménynek már kevésbé.
Vannak, akik egyedül, a saját tempójukban szeretnek edzeni, és vannak, akiket inkább az motivál, ha barátokkal együtt járhatnak futni, úszni vagy súlyokat emelni. De mi van akkor, ha a másik felünket választjuk edzőtársnak? A párterápiát ugyan nem helyettesíti, a pszichológusok szerint mégis tökéletes kiindulópont például ahhoz, ha szeretnénk megmenteni egy válságban lévő kapcsolatot, de lehet egyszerűen közös hobbi is a sportolás. A Women's Health magazin és a Prevention.com segítségével összegyűjtöttük, hogy miért tesz jót a kapcsolatnak, és miért árthat a sportteljesítménynek, ha együtt izzadunk és hajtjuk egymást a partnerünkkel.
Pro
Bajtársiasság
Azok, akik elkezdenek a partnerükkel edzeni, számíthatnak arra, hogy a párjuk hozzájuk fog fordulni a sporthoz hasonlóan izgalmas tervekkel és tevékenységekkel. „Amikor együtt sportolnak és izzadnak, a férfi és a nő erősnek, eltökéltnek és fittnek látják egymást, ezért ha valamelyikük kitalálja, hogy kipróbálná a sziklamászást vagy a siklóernyőzést, ösztönösen a partnerének fogja felvetni az ötletet. Így egy csomó közös élménnyel gazdagodhatnak, aminek köszönhetően csekély az esélye annak, hogy ellaposodik a kapcsolat” – nyilatkozta a Women's Health magazinnak Rhonda Milrad párkapcsolati tanácsadó.
Szorosabb lesz a kötődés
„Az egymásnak való labdaadogatás, a súlyok egyszerre történő emelgetése vagy a másik futótempójához való igazodás mind a nonverbális idomulás folyamatának elemei, ami segít az érzelmi kötődés erősítésében. Ennek a kölcsönös odafigyelésnek és kötődésnek köszönhetően pedig sokkal jobban elmélyülhet egy kapcsolat” – magyarázza Crystal Bradshaw tanácsadó szakpszichológus.
A szexuális életnek is jót tesz
„Talán nem meglepő, hogy felkelti az ember szexuális vágyát, amikor azt látja, hogy partnere megerőltető testedzést végez. Erre az az egyszerű magyarázat, hogy a biztonság iránti primitív szükségletünk nagy mértékben fokozódik, amikor az alfa hím/nőstény kimutatja erejét és állóképességét. Az az érzés tehát, hogy a párunk képes minket megvédeni a veszélyektől, erősíti az iránta érzett szexuális vonzalmunkat, és az ilyenkor tapasztalható szapora szívverés, tenyérizzadás, vagy az enyhe légszomj nem feltétlenül csak a fizikai aktivitás jelei, hanem a szexuális izgalomé"– mondja Milrad.
Kölcsönös támogatás
Nemcsak az a jó a páros sportolásban, hogy sokkal nagyobb eséllyel tartjuk be az edzéstervet, ha van, aki közvetlen közelről motivál, de Jonathan Alpert pszichoterapeuta szerint segít abban is, hogy könnyebben, hamarabb és szinte szórakozva érjük el céljainkat.
Önbizalomtuning
Az izommunka hatására olyan hormonok termelődnek szervezetünkben, amelyek hatására nemcsak felfrissülünk, de sokkal magabiztosabbak leszünk, sőt talán vonzóbbnak is érezzük magunkat. Az agyban termelődő endorfinok mozgás során szabadulnak fel, a fizikai munka ráadásul a dopamintermelést is stimulálja, ami az elégedettség érzéséért és a jó hangulat kialakulásáért felel. Mindez pedig segít elkerülni az önbizalomhiány és az abból adódó féltékenység okozta konfliktusokat. Aki pedig jól érzi magát a bőrében, az nem fogja másokhoz hasonlítgatni magát, vagy azt érezni, hogy képtelen valamit véghez vinni” – tette hozzá Alpert.
A közös sportolás tehát valóban javíthatja a párkapcsolat minőségét, de mi van akkor, ha teljesen mások az igények, vagyis ha az egyéni edzésterv és a saját célok nem tudnak érvényesülni, mert a felek annyira egymáshoz akarnak igazodni? Érdemes néhány szempontot figyelembe venni, amikor másokkal tervezünk együtt edzeni, főleg, ha az a valaki a párunk.
Kontra
A versenyzés veszélyes lehet
„Nem egyszer láttam lesérülni valakit nehéz súlyok emelgetése közben, hiszen rengetegen erőltetik meg magukat csak azért, hogy lépést tartsanak az edzőpartnerükkel. Természetes, emberi tulajdonság a versengés, de miatta könnyen balesettel végződhet egy-egy próbálkozás” – nyilatkozta Samantha Clayton fitneszedző (egykori olimpiai bajnok futó) a Preventionnek.
Más szintek és igények
„A párok mindig nagyon pozitívan és motiváltan fognak bele a közös edzésbe, és csak menet közben tudatosul bennük, hogy másként teljesítenek, mert esetleg más erőnléti szinten vannak, és ilyenkor esélyes, hogy a kezdeti öröm hamar nézeteltérésekhez vezet. Egy kevésbé fitt partner a saját fizikai korlátai miatt arra késztethet egy tapasztaltabb sportolót, hogy vegyen vissza az intenzitásból, így fejlődés csak az egyik oldalon történik” - figyelmeztet Hannah Williams edző. „Akik úgy érzik, hogy otthon csak egymást szekálnák vagy kritizálnák, lehetőleg járjanak edzőterembe. Ha ugyanis különböző edzettségi szinten vannak, könnyen megeshet, hogy egyikük elveszíti a türelmét, vagy a reményt a fejlődésre” – teszi hozzá a szakértő.
Nincs több személyre szabott edzésterv
A magányos edzések legnagyobb előnye, hogy egy komplett, egyéni képességeken és igényeken alapuló tervet állíthatunk össze magunknak, illetve a saját tempónkban, mások hátráltatása vagy siettetése nélkül dolgozhatunk, miközben végig szem előtt tarthatjuk célunkat – legyen az a súlyvesztés, az erőnlét, a rugalmasság növelése, vagy az első 5 km-es futótáv elérése. Aki egyedül edz, annak lehetősége van a számára legfontosabb területekre összpontosítani anélkül, hogy mások egyéni céljaival kelljen foglalkoznia – még, ha a saját párjáról is van szó.
Sértődés is lehet a vége
Nincs is annál rosszabb, mint amikor keményen megdolgozik a sikerért, mégsem éri el az áhított eredményt – különösen akkor, amikor másvalaki ugyanazt az edzésprogramot csinálja és nála be is válik. „Nem újdonság, hogy a férfiakon általában több az izom, a nőknél pedig a testzsír aránya magasabb, ami azt jelenti, hogy a férfiak több kalóriát is égetnek edzés - vagy csak ücsörgés - közben, mint a nők. Az azonos nemű pároknál valamivel kiegyenlítettebb a helyzet, de mivel különbözőek vagyunk, testünk is másként reagál a fizikai aktivitásra, ezért az egyik fél sikerei haragot is kiválthatnak a kevésbé eredményes másik félből” – jegyezte meg Jackie Warner személyi edző.
