Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nők 90%-a totálisan zavarban van edzés közben, főleg a testhezálló ruhák miatt. Egy idő után ezért nem mennek edzeni.
Brit tudósok felmérték, miért nem edzenek a nők: az egyik legfontosabb érv az, hogy az edzőcuccaikban hülyén érzik magukat. Persze a motivációhiány is hátráltatja az egészségesebb életmód bevezetését, meg az önbizalomhiány miatti féktelen nassolás. Ismertetjük a felmérés eredményeit (a százalékok összeadva sosem adnak ki pont 100%-ot, nyilván azért, mert egy kérdésen belül több választ is meg lehetett jelölni a kérdőíven), aztán bemutatunk pár magánvéleményt itthonról: szégyenérzet itt is van, de attól még eljárunk sportolni.
A 30 fölötti nők 90 százalékát zavarja, hogy az edzéshez kapható lycra cuccokban minden felesleges kiló kiválóan látszik, ezért aztán sokan inkább el se kezdenek edzeni – derült ki egy brit felmérésből. Persze a motivációhiány is otthon tartja a túlsúlyos asszonyokat, nem csak a többet takaró edzőruhák hiánya, de azért elég meggyőző az, hogy 10-ből 9 nő zavarban van edzés közben a teste miatt.
Edzés helyett inkább esznek
A felmérés egy másik eredménye szerint 3-ból 2 nő tart attól, hogy beég sport közben, mert nem tudja követni a csoportos edzést. 10-ből 6 nő azért érzi kínosan magát edzés közben, mert izzad, rezeg a hája és vörös lesz az arca az erőfeszítéstől, ráadásul a nők 2/3-a úgy érzi, hogy a többiek ellenségesen viselkednek vele.
A nők fele bevallotta, hogy épp ezek miatt jár hajnalban vagy késő este edzeni, a megkérdezettek másik fele pedig csak otthon hajlandó tornázni az önbizalomhiány miatt. És ha már az önbizalomhiánytól olyan rosszul vannak, akkor mivel dobják fel magukat? 71 százalékuk nassolással, 57%-uk közösségi oldalakon tespedve, kétharmaduk pedig (nyilván egy jó kis nassolás és/vagy Facebookozás után) elmegy aludni.
A felmérést vezető intézet, a Mind vezetője, Beth Murphy szerint már azzal sokat segít a felmérés, hogy megtudják a nők, nincsenek egyedül problémájukkal, és valószínűleg azok is kisebbségi komplexussal küzdenek, akik szerintük ferdén néznek rájuk az edzőteremben. Murphy szerint ebben is sokat segíthet, ha bevonunk egy barátot, és együtt kezdünk el edzeni: idővel csökken a súlyfelesleg, nő az önbizalom, és nem lesz ciki lycra cuccokban gyúrni.
Minket nem a ruha zavar
És ha már a briteknek ilyen problémái vannak, megkérdeztük ismerőseinket, ők hogyan érzik magukat sportolás közben. A ruhakérdés furcsamód senkit nem zavart –főleg nem 30 fölött–, nem úgy, mint az ismeretlen edzőtermi gépek, vagy a vörösödő fej.
„Zavar, ha megbámulnak (az erőgépekhez ezért nem merek odamerészkedni), vagy ha nem tudom, hogy kell használni ezeket a nagy, mindentudó kondigépeket, akkor nem szeretek odamenni, hogy nyilvánosan szerencsétlenkedjek” – írja Andrea. Nóra fehér bőre miatt érzi kínban magát, de az önbizalomproblémák nem tartják vissza attól, hogy rendszeresen biciklizzen.
„Egy spéci szettet kellett összeraknom bringázáshoz, mert a bőröm vékony és hóka, ami azzal jár, hogy egy kilométeres tekerés után lilásvörös az arcom. Szóval az én edzőcuccom a légáteresztős, vékony, rétegzett izé, de még így is nagyon kipirulok, ami eléggé zavar.
Amíg jártam ilyen-olyan edzésre, engem is zavartak a lábamra, seggemre tapadó ruhák, így jobb híján a feszes nadrághoz apám nekem combközépig érő pólóit nyúltam le. Eleve frusztrál, ha mások látják, ahogy testmozgok, ha szóban nem is, fejben mindenki geci” – mondja a lány, akivel a brit nők 60%-a együttérez.
Gabi is erősítené a brit felmérés eredményét, csak őt épp 30 fölött kezdte nem érdekelni, hogy öltözik edzésre: „Kövér vagyok, mindig az leszek, ez azzal jár, hogy az ember hülyére parázza magát, miben hogy néz ki. A gimiben a kötelező testicuccban mindig iszonyúan éreztem magam és körülbelül az óra felére oldódtam fel, de ehhez kell ám az önirónia. Később jógára és callaneticsre jártam, általában egyszerű nadrágban, atlétában és pólóban, rétegesen felöltözve és igyekeztem színben harmonizáló cuccokat felvenni, mert attól nekem belül kicsit jobb, hogy még ha van is rajtam 10 kiló felesleg, akkor is kinézek valahogy. 30-nak lenni azért is jó, mert ezek a parák elmúlnak, és ma már nem érdekel, hogy áll rajtam, amiben futni járok, a lényeg, hogy ne fázzak meg, ha izzadok és kényelmes legyen” – mondja Gabi.
Büdös vagyok? És a körömlakkom?
„Engem az zavar, hogy mindig úgy érzem, büdös vagyok. Ezért aztán még az öltözőben befújom magam rengeteg izzadásgátlóval, de még így is büdösnek érzem magam, nagyon szar, ezért aztán inkább futni járok a szabadba, nem megyek aerobik órára” – mondja Reni. Éva nem ilyen szégyellős szagok terén, sokkal jobban kezeli a helyzetet:
„Pár éve jógázom, mezítláb vagyunk, szóval a lábkörömlakkra is figyelni kell, és ez elég "intim", mivel a tanár sokszor úgy segít, hogy ránk fekszik vagy áll. Általában 27-28 fokos teremben nyomjuk, szóval mindenkiről folyik víz, és engem eleinte zavart, hogy szegény tanárnak így kell fogdosnia meg rámfeküdnie, de aztán beszéltünk erről, és nekik ez oké. Mondjuk, arra mindenki nagyon figyel, hogy büdös soha senki ne legyen”.
Mégis, akkor mit vegyünk fel edzésre?
„Fontos, hogy minden kényelmes legyen, ne feszüljön jobban a kelleténél, és ne lógjon ki semmink, hiszen így a sportolásra tudunk összpontosítani. Sokan megkérdezik, hogy miben jöjjenek edzésre, mert attól félnek, hogy a többi lány csinosabb, divatosabb lesz, pedig ez nem erről szól, hanem önmagunkról” – nyugtatott meg mindenkit Béres Alexandra egy korábbi cikkünkben, melyben alaposan megnéztük, hol, milyen sportruha kapható. Béresnek igazán hihetünk, szóval tényleg nem kéne ráparázni az edzőruha kérdésre: az a fontos egyedül, hogy kényelmes legyen.
Annában egyébként felmerült a kérdés, ami valószínűleg mindannyiunkban: Miért nem vesznek a britek olyan ruhát, ami nem feszül a testükre, ha ez ekkora problémát okoz nekik? Mert valóban, elég egyszer kimenni a Margit szigetre futni, boldog-boldogtalan lycra nadrágban és szűk felsőben nyomul.
Ennek egyik oka az lehet, hogy a legmenőbb sportruházat-gyártók szinte csak testhezálló cuccokat árulnak. Megnéztük a Nike és Adidas honlapját, kevés olyan tréning vagy futónadrág volt, ami nem direkt szűk, testresimuló fazonban készült. Jó megoldás lehet, ha nem márkás cuccok közt keresgélünk, hanem beérjük egy mezei tréninggatyával. Egy jó sportmelltartó fölé pedig nem kell szoros pólót húzni, tehát a deréktáji hurkáinkat sem kell feltétlenül közszemlére tennünk.
„A szűk cucc parát én úgy oldom meg, hogy gatyából nem veszek szűket. Amíg jártam konditerembe, addig sem a többiek zavartak, csak az, hogy utáltam minden ott töltött percet” – mondja Éva. „Én a feszes ruhák miatt nem aggódom, általában olyan mozgásformákat űztem, amelyekhez egy bő póló és egy hétköznapi tréningnadrág (hosszú vagy térdközépig érő) is megfelelt” – teszi hozzá Kati. Galériánkban megnézheti a márkás edzőcucc kínálatot, kommentben pedig elmondhatja, önt mi zavarja edzés közben?
