Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Horn Enikő azoknak a nőknek tervez ruhákat és kiegészítőket, akinek a praktikum és a külcsín is fontos. Interjú.
Nyári táskaválogatásunkba bekerült az ENIHORN tavaszi/nyári kollekciója, és a People magazin is felfigyelt a Jimmie modellre. Horn Enikő persze nemcsak kiegészítőket tervez, és el is mentünk az Izabella utcában található showroomba a márka első születésnapjára, hogy többek között erről a kettősségről is beszélgessünk.
Hogyan és mikor döntötted el, hogy tervezéssel szeretnél foglalkozni?
Gimnázium után bőrdíszművesnek tanultam. Miután befejeztem az iskolát, allergiás problémák miatt bőrrel sokáig nem tudtam foglalkozni, ezért más területeken próbálkoztam nyitogatni a szárnyaimat, de valahogy sehol, semmiben nem találtam igazán a helyem. A kreatív munka hiánya nagy űrt okozott az életemben, így szabadidőmben elkezdtem ruhákat készíteni magamnak. Ez olyan fokú szenvedély lett, hogy férjem támogatásával 1997-ben nyitottunk egy műhelyt, és teljesen autodidakta módon hozzáfogtam önmagam megvalósításához. Akkoriban még nem léteztek olyan franchise márkák, amikkel mostanság nap mint nap találkozunk, de hamar kiderült számomra, hogy van igény erre a vonalra, így elkezdtünk efelé haladni. Főleg akkor igazolódott be a gyanúm, mikor egyetlen tél alatt hatvan darab kabátot és hasonló mennyiségű kosztümöt adtunk el.
Mikor 2002-ben megszületett a kisfiam, szüneteltek az alkotói folyamatok, sőt, még a műhely is bezárt. Akkoriban inkább csak száraz papírmunkákkal foglalatoskodtam. Pár év elteltével teljesen betelt a poharam a monoton munkával, és elhatároztam, hogy ezentúl csak olyan papírra vagyok hajlandó ránézni, amin kizárólag szabásminta van. Szerencsémre, 2006-ban ráakadtam a Mod'Art divatiskola egyik hirdetésére, még aznap jelentkeztem rá, és többé nem létezett semmilyen kétely az utamat, életemet illetően.
2009-ben végeztél, de csak 2013-ban indítottad el a márkádat. Mi történt a köztes időben?
Szükségem volt egy évre az iskola után, hogy újult erővel, új lendülettel fogjak hozzá az alkotáshoz, hiszen akkoriban egyszerre voltam édesanya, diáklány és teljes állású dolgozó nő. A diploma után terveztem már egyéni megrendelésre ruhákat és táskákat különböző cégeknek, sőt, színházaknak jelmezt és díszletet is, de nagyon hiányzott, hogy a magam ura lehessek. Régi álmom volt elvégezni egy táskatervező kurzust, amit Milánóban valóra is válthattam. Ez jelentette számomra a végső lökést. Az iskola végeztével rögtön hazajöttem, majd nekiláttam az ENIHORN megalapozásához, felvirágoztatásához.
Kevés tervező foglalkozik ruhákkal és kiegészítőkkel is. Te miért döntöttél úgy, hogy mindkét vonal helyet kap a kollekciódban?
Mindkét irányt csodálatosan kreatívnak találom. Az egyik feltételezi a másikat, kiegészítik egymást. Továbbá azt éreztem, hogy ha csak a táskákkal foglalkozom, hiányzik a ruhatervezés, ha viszont csak ruhákkal, akkor pedig a bőrrel való munka, és a teljes képhez szükségem van mindkettőre.
Több helyen is olvastam, hogy kollekcióid a 30 feletti nőknek szólnak.
Abból indultam ki, hogy egy gyermek születése után hiába lesz valaki főállású édesanya, attól még ugyanúgy vérbeli nő marad, csak érvénybe lépnek különböző praktikussági szempontok a ruhavásárlásnál is. Mindenki szeret csinos lenni, azonban egy bizonyos kor és élethelyzet elértével fontossá válik a komfortérzet is. Sokkal nagyobb gonddal válogatunk az anyagminőségek, szabások, színek, minták között. További szempont volt még az is, hogy utazásaim alkalmával olyan darabokat vihessek magammal, amik stílusban Párizstól New Yorkig megállják a helyüket, viszont ne legyenek túl kényesek ahhoz, hogy a bőröndből kivéve rögtön útnak indulhassak bennük.
Mik azok az alapdarabok, amire egy 30 feletti nőnek mindenképpen szüksége van?
Véleményem szerint nélkülözhetetlen egy nagy „pakolós” táska, amiben egész nap velünk lehetnek a számunkra szükséges dolgok, de lényeges kritérium, hogy pont akkora legyen, amit még kényelmes viselni. Persze elengedhetetlen darab az elegáns, klasszikusabb kistáska, ami napközben, de akár egy esti vagy hivatalosabb jellegű eseményen is megállja a helyét. Jól jöhet egy nagyzsebes kabát is, amiben elrejthetjük azt, amit nincs kedvünk a kezünkben vagy táskánkban cipelni. Emellett természetesen meg kell említenem a farmernadrágokat, a könnyű anyagból készült blúzokat, a kis egyszerű ruhákat, amiket a nap bármely szakaszán magunkra ölthetünk. Ne feledkezzünk el a megkötős kardigánokról sem, amiket érdemes különböző színekben beszereznünk, hogy ezzel is variálhassuk öltözékünket. Bár sokan félnek tőle, egy jól szabott, minőségi anyagból készült overál sem hiányozhat a gardróbunkból. Számomra egy alapdarab fő tulajdonságai a következők: legyen puha, kényelmes, jól kombinálható, és legyenek rajta zsebek.
Gondolkoztál azon, hogy magad is tervezz mintákat?
Igen, ezzel kapcsolatban számtalan dolog kavarog a fejemben, de jelenleg az energiáimat inkább a ruha- és táskatervezésre szeretném fordítani, mivel ezekben érzem magam teljesnek.
Mennyire változnak a fazonok szezonról szezonra?
A táskák esetében szezononként jönnek be új darabok, viszont a kedvenc, jól bevált formák újra megjelennek más-más bőrből elkészítve. A ruháknál intenzívebben érzékelhető a változás, azonban az új sziluettek, fazonok mellett visszatér egy-két favorizált darab – igaz, itt is más anyagokból elkészítve. Nálam legtöbbször az anyag választja meg a szabást. Amikor kinn vagyok Milánóban a textilvásáron, és rátalálok azokra az anyagokra, amikről úgy érzem, hogy inspiráló hatással vannak rám, egyetlen érintés után kirajzolódnak a fejemben a szabásminták. Így nagyon nehéz visszahozni egy fazont, mert egyáltalán nem biztos, hogy beleillik az elképzelésembe.
Mennyire nehéz összeegyeztetni, hogy itthoni és külföldi piacra is dolgozol?
Nem könnyű, mert sok esetben mások az igények, mások az elvárások. Míg a friss, új dolgok külföldön egyből, vagy sokkal hamarabb teret kapnak, addig nálunk még nem olyan nyitottak az emberek, meg kell szokniuk az újdonságokat. Az a tapasztalatom, hogy itthon is szeretik a színeket, mintákat, mégis inkább a táskákkal bevállalósak. A ruhákat pedig többször felpróbálják, majd hosszabb mérlegelés, és egy közeli hozzátartozó „jóváhagyása” után veszik meg.
A táskákra vagy a ruhákra költenek szívesebben a nők?
Szerencsére táskáinkat és ruháinkat is egyaránt szeretik az itthoni és külföldi vásárlók. Arra törekszünk, hogy az ENIHORN darabok jól kombinálhatóak, ne csak egy szezonra való vagy egyszer hordhatóak legyenek. Arra nem számítottam, hogy itthon főként a táskák lesznek reflektorfényben, de ennek szívből örülök. Számomra és az emberek számára is nagyon sokat számít a minőség, hogy egy adott darab – mint egy tökéletes műalkotás – hosszú élettartamú, stílusban kortalan legyen, ezért egy jó táska akár életre szóló befektetés, társ is lehet.
