Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szakemberek szerint a csalókba előbb csap bele a villám, minthogy börtönbe csuknák őket hamisításért.
Nem először számolunk be arról, hogy mennyire védtelen a divatipar a hamisítókkal szemben. A businessinsider.com legutóbbi cikke szerint nyolc luxusmárka is perben áll egy 45 éves kínai nővel, akit hamisítással vádol többek között a Gucci, a Louis Vuitton és a Chanel is. A márkák több mint 6.900.000 dollárt követelnek a San Diegó-i Rancho Penasquitosban élő Xu Tingtől, aki a kamu luxuscuccok eladásából teremtett kényelmes elővárosi életet családjának.
Nem Kína az egyetlen olyan ország, ahol problémát jelent a hamisítás – bár a legtöbb hamisítvány valóban Kínában készül, ezen termékeknek nagy részét Amerikában passzolják el. A hamisítás nem élvez olyan prioritást a büntetőügyek közt, mint a kábítószercsempészet vagy a pénzmosás, ezért ritkán kerülnek ilyen ügyek a bíróság elé. Kínával ráadásul nem létezik semmilyen jogi együttműködés, ami értelemszerűen megkönnyíti a hamisítók helyzetét, akik a hiányzó jogi szabályoknak köszönhetően könnyen mozgatják a pénzüket a nyugati országokban, mely lehetővé teszi számukra, hogy nehezen felszámolhatóak legyenek. Tehát amíg a hamisítók nem kerülnek rács mögé, addig zsíros nyereségre tesznek szert és a fogyasztók is tovább vásárolják majd ezeket a termékeket. Amíg minden a régi kerékvágásban megy tovább, addig a hamisítványokra épülő kereskedelem is virágozni fog.
Annak ellenére, hogy a vállalatok milliókat költenek márkavédelemre, úgy tűnik, hogy védtelenek az ügyeskedő hamisítókkal szemben, akik újra és újra piacra dobják „újragondolt” termékeiket. A fent említett Xu Ting például annyira nem vette komolyan az ellene felhozott vádakat, hogy egyszerűen nem volt hajlandó megjelenni a bíróságon az elmúlt években. Ehelyett elvégzett egy posztgraduális képzést a San Diegó-i állami egyetemen, átutalt a kínai bankszámlájukra körülbelül 890.000 dollárt és férjével közösen 585.000 dollárért megvette a Rancho Penasquitosi családi házat. Férje egyébként szintén kivette a részét a luxuscikkek eladásából, tehát neki is vannak bírósági ügyei az Egyesült Államokban és Kínában. „Legalább egymillióképpen ki lehet játszani a rendszert. Talán az egyetlen, ami működhet, ha megállítják a határátkelésnél” – mondja Dan Plane hongkongi Simone IP Services szellemi tulajdonokra szakosodott ügyvédje.
Xu Ting nyomában
Xu Ting jogi kálváriája 2008-ban kezdődött, amikor egy kaliforniai szövetségi bíró elrendelte, hogy a nőnek 6.900.000 dollár kártérítést kell fizetnie a Chanelnek azért, mert az az Interneten árulta a luxusmárka hamisítványait. A Chanel szóvivője, Kathrin Schurrer szerint Xu Ting még mindig nem fizette ki a rá kiszabott összeget. „A lényeg az volt, hogy tényleg leálljon a Chanel hamisítások eladásával és ez úgy tűnik, hogy sikerült is” – nyilatkozta a szóvivő. Az interneten csencselő Xu Ting egyébként a bankszámlájára érkező magas összeggel buktatta le saját magát, ami állítólag végzetes hiba a hamisítvány-árusok körében.
De a per után Xu Ting üzlete ahelyett, hogy becsukott volna, inkább tovább gyarapodott. 2009-ben egy floridai bíró is kiállt Xu Ting ellen és úgy döntött, hogy annak mind a hét weboldalát le kell állítani. Akkor éppen hamis Louis Vuitton, Marc Jacobs és Céline termékek eladásával vádolták meg. Ő azonban ezúttal sem jelent meg a bíróságon. Sőt, ez az ítélet sem akadályozta meg a további csalásokban. A következő évben a francia Kering csoport alá tartozó márkákat (Gucci, Balenciaga, Bottega Veneta és az Yves Saint Laurent) koppintották le, ami miatt a Kering pert indított Xu Ting, leendő férje, az öccse, az anyja és hat másik gyanúsított ellen a New York-i szövetségi bíróságon.
A luxustermékeket forgalmazó vállalat szerint a csalók kétmillió dollár értékben adtak el táskákat és pénztárcákat az interneten vásárló amerikaiaknak. A Gucci szerint a csapat Kínából szállítja be az árut egy San Diego-i házba, ahol azt újracsomagolják és úgy adják tovább, mintha az eredeti lenne. A pert négy nappal azután nyújtották be, hogy Xu Ting feleségül ment egy Kaliforniában legálisan tartózkodó kínai építőmérnökhöz, Xu Lijunhoz, aki hat évvel fiatalabb nála és akinek San Diego egyik kisvárosában, El Cajonban adták meg a házassági engedélyét.
A Gucci nem törődött bele a csalásba és kikérte Xu Ting banki nyilvántartását, miután a JP Morgan Chase rengeteg hasznos információval szolgált a márkának: címek, születési idő, jogosítvány, társadalombiztosítási és útlevél szám valamint a hallgatói azonosítója. Ennek hatására a vádlottként beidézett Xu Lijun 2010 novemberében megegyezett a Guccival. Bár tettét tagadta, de beleegyezett, hogy a Gucci lefoglaljon a Kínán kívül fenntartott számlájáról 400.000 dollárt, ami feltételezhetően a hamis áruk bevételéből folyt be. Lijunnak emellett még 7500 (kb.2.1 millió forint) dollár bírságot is be kellett fizetnie a bíróságon. Xu Lijun New York-i ügyvédje, Eric Siegle szerint, azonban ismét csak a „kis halat” sikerült kifogni, amiből számára az derül ki, hogy egyáltalán nem foglalkoznak az egész mögött rejlő valós hatalmakkal. „Ez olyan, mint a kábítószer-háború. Miért mindig az utcasarkon álló gyerekeket tartóztatják le?” – tette fel a kérdést az ügyvéd.
Tehát az olasz divatház nem éri be ennyivel, 12 millió dolláros kártérítést követel, de sajnos a kínai bankok, köztük az állami kézben lévő Bank of China nem hajlandó nyilvánosságra hozni a hamisítók kínai számláin lévő tranzakciók részleteit. „A BOC nem tud eleget tenni az ilyen jellegű megkereséseknek a kínai törvények megsértése nélkül” – adta ki nyilatkozatát a Bank of China. Charlotte Judet, a Kering szóvivője szerint a Gucci határozottan szeretne fellépni azokkal az egyénekkel szemben, akik függetlenül attól, hogy hol vannak, igyekeznek minél jobban befeketíteni az ő hírnevüket. Az Associated Press riportere felkereste a Rancho Penasquitos-i címen található házat, ahol Xu Lijun nyitott neki ajtót és közölte vele, hogy nem kíván vele beszélni. A riporterek hasonlóképpen jártak a család pekingi családi apartmanjában is, ahol senki nem nyitott nekik ajtót. ”A munkatársuk látogatása után az ügyfelem közölte, hogy továbbra sem szeretne interjút adni. Az ügyfelem úgy gondolja, hogy a hamisítványok gyártása illegális, de ők nem is foglalkoznak ilyen termékkel. Az ügyfelem csak a jogait gyakorolja azzal, amikor úgy dönt, hogy nem jelenik meg a bíróságon, ami miatt semmilyen erkölcsi vagy jogi megítélésben nem részesíthetik” – adta ki nyilatkozatát a család pekingi ügyvédje, Chen Peng, aki szerint nem az általa védett család az elsődleges bűnös.
Zöldkártya? Nem Probléma!
Xu Tinget semmilyen jogi akadály nem gátolta meg a zöld kártya megszerzésében. 2014 februárjától ugyanis jogilag is állandó lakosa lett az Egyesült Államokban, annak köszönhetően, hogy feleségül ment egy állampolgárhoz. Az USA Állampolgársági és Bevándorlási osztályának szóvivője, Christopher Bentley az adatvédelmi aggályokra hivatkozva nem kívánta kommentálni az esetet. Dan Kowalski bevándorlási ügyekre szakosodott ügyvéd, valamint a Bender's Immigration Bulletin szerkesztője szerint a bevándorlási hivatalban egyszerűen nem tudtak Xu Ting jogi problémáiról, de még valószínűbb, hogy nem is vették azt figyelembe, mint kizáró tényezőt. Kowalski szerint ugyanis a súlyos bűncselekmény elkövetése ugyanolyan kizáró ok a zöld kártya megadásához, mint például a fertőző betegségek.
„Az embert nagyobb valószínűséggel éri villámcsapás, minthogy börtönbe csukják hamisításért” – állítja a New York-i Patterson Belknap Webb & Tyler szellemi tulajdonra specializálódott ügyvédje, Geoffrey Potter, aki szerint az Egyesült Államokban a legtöbb hamisítással kapcsolatos büntetőeljárással csupán annyi a vállalatok célja, hogy leállítsák a honlapokon történő hamisítványok árusítását, majd a károkért pénzügyi kompenzációt kapjanak. Az ilyen büntetőügyekben jártas ügyvédek szerint igencsak ritkák az elrettentő példák ezekben az esetekben.
A Department of Homeland Security a tavalyi évben 12 milliárd dollár értékben foglalt le hamisítványokat az Egyesült Államok határain belül, de az Igazságügyi Minisztériumhoz csak 91 büntetőügy futott be a hamisítványok árusítása miatt a 2014-es évben. Összehasonlításképpen az Igazságügyi Minisztérium 22.530 bevándorlási szabálysértéssel, 12.184 kábítószerrel kapcsolatos bűncselekménnyel, valamint 12.509 erőszakos bűncselekménnyel foglalkozott ugyanezen időszak alatt. A szellemi tulajdonjogokkal foglakozó nemzeti koordinációs központ (NIPRCC) már valamivel több hamisítással kapcsolatos végrehajtásról számol be, az ő adataik szerint hamisítás vagy az ezzel való kereskedelem miatt 683 ember tartóztattak le, 454 ellen emeltek vádat és 461 embert ítéltek el a 2014-es évben.
Mindenesetre mindenhol tényként kezelik, hogy a legtöbb hamis áru, ruházati cikk és egyéb kiegészítő Kínából érkezik. A több szervezetet is irányító Bruce Foucart (aki állítólag nem tudott Xu Ting ügyéről) szerint a luxuscikkek jellemzően Guangzhouban (Kantonban) készülnek és konténeren vagy futárszolgálattal – például az Egyesült Államokban a FedEx-szel – érkezik be az országba. Ezek a termékek boltokban és bolhapiacokon is kaphatóak, de általában interneten árulják őket. „Sajnos ha egyszer végre sikerül leállítani egy honlapot, akkor van helyette tíz másik, különböző neveken futó oldal. A felelősség a márkatulajdonosokat terheli, a kormányzati szervek gyakran támaszkodnak rájuk, hogy segítsék a nyomozati eljárást” – mondja Foucart.
„A kifizetetlen ítéletek kamatoznak és még egy csődeljárás sem törli el az adósságot. A hamisítók nem tudnak saját vállalkozásba kezdeni, de vehetnek házat, lehet bankszámlájuk vagy bankkölcsönük. Csak abban az esetben kötelezhetik őket a bírság kifizetésére, ha van bejelentett állásuk” – mondja a szellemi tulajdonjoggal foglalkozó ügyvéd. A Chanel szóvivője elmondta, hogy a divatház hiába indított polgári pert Xu Ting ellen, a kaliforniai törvények értelmében nem foglalhatják le a hamisítók által bejelentett ingatlant. A pekingi amerikai nagykövetségen dolgozó Marc Cohen szerint bár szorul a hurok a hamisítók nyaka körül, azért figyelembe kell venni azt is, hogy ez rengeteg cég számára hatalmas üzlet, amit csak agresszív módszerekkel és hozzáállással lehet megállítani.
