Az olasz divatház meseszerű táskakampányának főszereplője ezúttal egy álmodozó postás.
Elkényeztetett minket a Prada, aki elragadó reklámfilmeket rendelt Wes Andersontól az utóbbi pár szezonban, legalábbis mi nagy rajongói voltunk a Léa Seydoux főszereplésével készült Candynek és a hasonlóan abszurd jelenetekben gazdag Castello Cavalcantinak is. Az olasz divatház az idei kampányához az ismert reklám- és zenészfotósra, Autumn de Wildera cserélte az amerikai filmrendezőt, akit öt rövidfilm elkészítésével bíztak meg, melyből három, a The Postman, a The Make Out illetve a The Battlefield már el is készült.
A legendás „Galleria bag” táskát promotáló rövidfilmek a Los Angeles-i fotós és filmes jóvoltából szellemesre, szürreálisra és komikusra sikerültek. A sorozatban minden az álomszuszék postás karaktere körül forog és várhatóan a postás köré épül fel majd a többi munka is. Bár a divatház oldalán többen hasonlóságot véltek felfedezni a Grand Budapest Hotel kifutó fiújának figurájával, mi semmi egyezést nem vettünk észre a két karakter között. A videóra kattintva ön is meggyőződhet róla, hogy az unatkozó, álmában egy képzeletbeli Prada táskát simogató postásfiút nem Andersontól nyúlta le az 1970-es születésű fotós.
„Szabad kezet kaptam a Pradától, akik engedélyt adtak arra, hogy szakítsak azokkal a hagyományos kereskedelmi formátumokkal, amikkel a legtöbb márka reklámozza a táskáit. Fontos volt, hogy ne olyan színben tüntessük fel a Prada táskát, mint egy privát klubot, ahova lehetetlenség bejutni. Ez az első alkalom, hogy a Prada felkért, hogy készítsek egy filmsorozatot az ikonikus táska népszerűsítésére, lenyűgöző kihívás ez számomra” – mondta a style.comnak Autumn de Wilde, aki a postás koncepciójának ötletét kedvenc klasszikusaitól, Jacques Tatitól, a Marx fivérektől, Charlie Chaplintől és Buster Keatontől vette.
„Beugrott, hogy a postás fantasztikus lenne arra, hogy felépítsek egy klasszikus karaktert. A postás csupán tíz másodpercig van jelen az emberek életében, akkor, amikor kikézbesíti a levelet. Imádtam ezt az elképzelést, hogy hősünk annyi emberrel találkozik nap mint nap és azoknak a fantasztikus életéről álmodozik, akikkel találkozik. Azt a feladatot kaptam,hogy írjak öt rövidfilmet, de én tízet írtam, mert annyira inspirált a téma. Bár a Prada szerette mindet, mégis leszűkítette arra az ötre, amelyek a legjobban kiegészítik egymást. A divatháznak a kezdetekről fogva tetszett az ötlet, hogy Olaszországból a szülővárosomba, Los Angelesbe tegyük át a történetet. Szeretem ezt a várost, ami egy bizarr olvasztótégelye a megszállottságnak és a rögeszméknek. Nincs benne semmi logikus, egyszerre megtalálható benne Olaszország, Japán, New York, a Mars, a sivatag, az erdők, a régi és az új világ, és a giccs és a klasszikus dolgok” – mondta a Wes Andersont váltó De Wilde, aki apjától, a híres fotóstól, Jerry De Wilde-tól tanulta ki a mesterséget.
