Ön szegedi? Gondolta volna, hogy sok magyar tervező most már az ön városában varrat? Szalon- és couture műhely megnyitón jártunk.
A legtöbb fiatal magyar tervező külföldön akar terjeszkedni, pedig lehet, hogy előbb érdemes lenne a vidéki vásárlókkal is foglalkozni egy kicsit. Ebben segíthet majd a szegedi Emmaroz szalon, ami nemcsak méretes szabóságként és varrodaként, hanem designer boltként is működik. Természetesen mi is ott voltunk a hétvégi, divatbemutatóval és koncerttel egybekötött megnyitón, amit pár méterre az üzlettől, a Régi Hungáriában tartottak. Részletek a hajtás után!
A kezdet
Minden akkor kezdődött, amikor a szalon tulajdonosa, Szénási Enikő a diploma után egy varrógépet kapott a szüleitől. "Hosszú évekig HR-igazgatóként dolgoztam, és a varrás csak hobbi maradt, de szerettem volna egy saját szalont. Majd találkoztam Madarász Ildikóval, aki úgy gondolta, szükség lenne egy couture műhelyre, így két irányba mentünk el, egyrészt egyedi méretes szabóságként működünk, másrészt több magyar tervező gyártópartnerei vagyunk. Imádom ezt a szakmát, de nem tudok tervezni, de jó iparosnak lenni, jó kiszolgálni és segíteni másoknak megvalósítani a saját álmukat" – nyilatkozta a Díványnak Szénási Enikő, aki három éve alapította meg pályázat-menedzsmenttel foglalkozó cégét, és természetesen az üzlet is pályázati forrásból jöhetett létre. A szalon formaruháira is pályázatot írtak ki, és végül Bükki Anett nyert, aki azóta gyakornokként dolgozik nálunk.
Főváros kontra vidék
De vajon mennyire jó ötlet egy vízfejű országban ilyen szalont nyitni, miközben Szegeden a régi butikok helyét átvették a használtruha boltok és a kínai üzletek? "Ez visszaüthet, Magyarországon nem lehet lokális bizniszt csinálni, hiszen a tervezők a fővárosban vannak és hozzászoktak ahhoz, hogy minden Budapesten van. Én a minőséggel próbálom meggyőzni őket és azzal, hogy én is márkát építek, akárcsak ők. A fiataloknak első lépés a külföld, ami nem jó hozzáállás, fontos, hogy nyissanak a vidéki vásárlók felé is. Ráadásul Szeged a határ mellett van, és itt is lehet számolni a környező országokkal. Szerbiából például nagyon sokan járnak át vásárolni és szeretnek is öltözködni" – tudtuk meg. Szénási Enikő hozzátette, természetesen Budapesten is jelen vannak, a Kaptár közösségi irodában is fogadnak ügyfeleket.
Minőség és márka
Szénási Enikő szerint azért is éri meg a magyar tervezőknek vidéken varratni, mert itt kisebb árréssel dolgoznak, és nem tudnak állandóan leutazni, így azzal foglalkozhatnak, ami fontos, vagyis a márkájuk építésével. Persze ehhez kell a bizalom, tudniuk kell, hogy a folyamatos ellenőrzés nélkül is gördülékenyen megy a munka. És a minőség a másik oldal szempontjából sem elhanyagolható. "A vevőknek fontos, hogy első látásra tudják, miért kerül az adott darabon 20 ezer forintba. A szalonban ezért olyan varrónők dolgoznak, akik korábban egyedi, méretes ruhákat varrtak" – nyilatkozta a szalontulajdonos, aki elmondta, főként a 35 feletti nőket célozzák meg, akik megengedhetik maguknak, hogy magasabb árszínvonalon vásároljanak és varrattassanak maguknak.
Szolgáltatások az ügyfeleknek
Miután egy divatiskolában megismerkedett a tervezők új generációjával, rájött, hogy miben kellene fejlődniük. "Nem lenne szabad lebecsülni a vásárlóközönséget. Fontos, hogy kis lépésekben haladjanak előre. Sok gond van az árazással is, mert nincsenek birtokában a kellő gazdasági ismereteknek, így azt sem tudják, hogy a mennyiséggel csökken az ár. A velünk szerződött tervezőknek segítünk a marketingben, az értékesítésben is, és a hosszútávú tervek között szerepel, hogy kialakítsunk egy ellátórendszert" - mesélt tapasztalatairól, amelyek a formaruhára kiírt pályázattal tovább gyarapodtak: "Nagy volt az érdeklődés, de kevés pályamű érkezett. A fiatalokban nincs meg a tenniakarás, inkább álmodoznak, pedig kell a precizitás, a pontosság. A legtöbben nem vették a fáradtságot, hogy olyan igényes anyagort adjanak le, mint a győztes."
Szolgáltatások a vásárlóknak
A szalonba az is betérhet, aki nem akar sem varratni, sem vásárolni, csak békésen kávézni, macaront eszegetni és olvasgatni. "Az a cél, hogy ez legyen Szegeden a divat központja, ahol az emberek a high fashionről és minden másról is tájékozódhatnak. Szeretnénk bővíteni a könyvtár részt, ahol a vendégek megtalálhatják a nagy külföldi divatmagazinok legfrissebb számait. Vetítéseket is tarthatnánk, ahol olyan filmeket mutatunk be, amiket minden nő szeret. Az üzlet klubként is működhetne, ahol mondjuk színházi dedikálásokat és egyéb rendezvényeket lehet szervezni" – nyilatkozta a Díványnak Kiss Miklós, aki az üzlet designját és márka arculatát tervezte. A rengeteg ötlet között szerepel az is, hogy havonta lehívjanak egy-egy tervezőt, akik náluk varrat egy "közönségtalálkozóra" - tudtuk meg Szénási Enikőtől.
Szövőszék, olló és intim terek
Az üzlet belsejének kialakításában a szövőszék struktúrája köszön vissza, és az arculatban sok olyan funkcionális tárgy van, ami a szabászathoz kapcsolódik, lásd például az olló a lógoban. "Az egész üzlet úgy van kialakítva, hogy bővíthető és variálható legyen, a komódot például ki lehet majd venni, ha éppen nincsenek megvásárolható kiegészítők. Fontos, hogy a nők jól érezzék benne magukat, hogy legyenek intim terek, ahol nem érzik magukat védtelennek" - nyilatkozta Kiss Miklós, aki több üzletbelsőt is tervezett már, de ez az első vidéki munkája és ez az első alkalom, ahol minden vizuális elemért ő volt a felelős.
"Olyan helyet akartam, ami használat alatt van és ami tanuláságul szolgál a budapestieknek, akik hozzászoktak az ipari, egyszerű megoldásokhoz. Meg akartam mutatni, léteznek még egyedi ötletek, hogy az ipari lámpákat úgyis fel lehet használni, hogy egyediek legyenek, hogy létre tudok hozni egy szép teret úgyis, hogy nem vagyok belsőépítész. Ők a magas művészet szempontjából elátkozzák például az ikeás berendezési tárgyakat. Itt az üzletben vannak ilyen, de nem észrevehetőek, mert másként használjuk ezeket. Hiszek abban, a mondatban, amit Picassónak tulajdonítanak és Banksy is feldolgozott, vagyis hogy a nagy művész lop, a jó művész másol. Lopás alatt én azt értem, hogy tudsz valami újat adni úgy, hogy az eredeti forrás nem észrevehető, vagyis az alapötlet nem az enyém, csak update-lem" – mesélt Kiss Miklós.
