Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Állítja egy blogger, aki szerint van élet a ruhavásárláson túl. Stephanie beéri egy hátizsáknyi ruhával is, amióta kiselejtezte gardróbját.
Egyre több olyan oldalt találni az interneten, melynek szerzői azt állítják, hogy sokkal jobban érzik magukat azóta, amióta elszakadtak a fogyasztói társadalom értelmetlen elvárásaitól és saját maguk döntik el, hogy mire, mikor és mennyit költenek. A mozgalom egyik lelkes tagja a keeprofthehome.org szerzője, Stephanie is, aki arról kívánja meggyőzni követőit, hogy egyszerűsítsék le ruhatárukat, mert igenis lehet teljes életet élni akkor is, ha csak két pár nadrágunk van a szekrényben.
„Van egy fekete és egy sötétkék nadrágom. Amikor az egyik koszos lesz, akkor azt beteszem a mosásba és felveszem a másikat. Ha esetleg mindkettő piszkos lesz, akkor felveszem a két szoknyám közül az egyiket vagy pizsamában vagyok a ház körül addig, amíg valamelyik meg nem szárad. Néhány évvel ezelőtt ez számomra is teljesen elképzelhetetlen volt. Mégis ki az, akinek csak két nadrágra van szüksége? És miért akarna ilyet bárki is?" – kezdi a szerző.
"Fiatalabb koromban sok ruhát felhalmoztam. Azt hittem, hogy nagyobb választási lehetőségem van, ha több ruha sorakozik a szekrényben. Így a ruhatáram, bár soha nem volt óriásinak mondható, mégis nagyobb volt, mint amekkorának lennie kellett volna. Halomban álltak a pólók, de főleg a nadrágok és a szoknyák, mindegyik színek szerint elrendezve.
A vásárlási szokásaimat az árak határozták meg, de mindig ott volt az az izgalom, hogy valami újat veszek. Ahelyett, hogy valami stílusosat és hozzám illőt vettem volna (még ha ez azt is jelentette, hogy végül azt a ruhát is elnyeli a gardrób) csak azért vettem meg dolgokat, mert az „jó üzletnek” tűnt. Persze a legtöbb esetben sosem volt az. Tavaly egy hátizsákos túra miatt kénytelen voltam annyira leszűkíteni a ruhatáramat, mint még soha azelőtt. A szekrényem persze még úgy is túlzsúfolt volt, hogy két évente megpróbálkoztam a kiürítésével. Ez persze valamelyest javított a helyzeten, de őszintén szólva soha nem lett látványos a különbség" – írja Stephanie.
"Végül megelégeltem a helyzetet és eldöntöttem, hogy drasztikusabban szelektálok. Így a lecsupaszított gardróbomban csak ezek a darabok maradtak: 1 farmer, 1 lecipzározható ( hosszú nadrágból rövid nadrággá alakítható) kirándulós nadrág, 1 capri nadrág, 1 szoknya, 1 ruha, 2 atléta, 4 rövid ujjú ing, 1 darab 3/4-es ujjú ing, 1 melegítőfelső, 1 esőkabát, 1 pár flip-flop papucs, 1 strapabíró sportszandál, egy sál, 4 váltás fehérnemű, 2 pár zokni, 1 fürdőruha és egy hálóing.
Az első reggel még gyerekjáték volt kiválasztani azt a ruhát, ami passzol az időjáráshoz és tiszta is. Nem volt sok választási lehetőségem. Pár nap elteltével felvettem bármit, akár tetszett akár nem. Ami meglehetősen rosszul hangzik. Pedig nem volt benne semmi rossz.
Valójában már betegesen ragaszkodtam a ruhásszekrényemhez, alig vártam, hogy valami menő, csinos darabbal gazdagítsam. Különösen akkor jött rám ez a kényszer, amikor olyan városokban jártunk, mint Párizs vagy Buenos Aires, ahol mindig vágyakozva néztem a körülöttem lévő szép nőket, akik mindig ízlésesen és nőiesen voltak felöltözve, látszott rajtuk, hogy bíznak a saját stílusukban. Ez igencsak nehéz volt, mert én csak egy szegényes turistakollekcióval rendelkeztem. Egy jó tanács, ha többször kell viselned ugyanazt a ruhát, akkor az legalább legyen csinos!" – folytatja a szerző.
"Bár ezzel egyidőben felszabadító érzéssel töltött el az egész. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy melyik pulóverhez melyik nadrág passzol jobban. A listán szereplő darabok közül alapvetően mindegyik kombinálható, így az öltözködés egyszerűen a reggeli rutin részévé vált. Egy hátizsákkal a hátamon képtelenség kincseket felhalmozni. Ha valami bóvlinak tűnt és semmi hasznát nem láttuk, akkor könnyűszerrel lemondtam róla. (Kivéve ha az nem egy jó minőségű, értékes darab volt).
Miután hazatértünk, a férjem és én alkut kötöttünk egymással. Megfogadtam, hogy ezentúl kevesebb és jobb minőségű ruhákat vásárolok. Az első számú szabály, hogy ami nem tetszik, azt nem veszem meg. Azt mondják, hogy a legtöbb ember a ruhatárának csupán a húsz százalékát használja, a maradék 80 százalék teljesen felesleges. És ez így is van, ezért döntöttem én is úgy, hogy azzal a szükséges 20 százalékkal töltöm fel a szekrényemet.
Amikor visszatértünk a házunkba, akkor már minden korábbi ruhám el volt pakolva. Nem volt más választásom, mint elmenni és beszerezni néhány cuccot, amit felvehetek, míg ki nem csomagolok és ki nem mosok mindent ami a hátizsákban volt. Még ezek között is volt olyan holmi, amit pár hónappal később már megbántam, hogy megvettem. Kivéve a nadrágot. Azt hiszem, hogy maradok a két nadrágnál.
Viszont a pólók és pulóverek esetében már más a helyzet. Úgy érzem, hogy kétszer annyi van, mint amennyire valóban szükségem van. (A nyári és téli darabokat is beleértve talán 30 darab összesen). Úgyhogy adok nekik még egy esélyt, aztán eldöntöm, hogy tényleg szükség van-e rájuk. Egyre inkább boldoggá tesz, hogy van egy könnyen kezelhető, minimalista ruhás szekrényem. Szeretnék reggelente úgy felkelni, hogy egyszerű döntések alapján egy maroknyi ruhából is kiválaszthassam a kedvencemet. " – osztotta meg tapasztalatait a blogján Stephanie.
