Vajon lehet a világbéke eszköze a divat?

Olvasási idő kb. 6 perc

A művészet és politika találkozása az izraeli divatban: Steiner Kristóf nyolc neves izraeli divattervezőt csábított el egy interjúval egybekötött fotózásra.

A divatot sokan emelgetik negatívumként – az emberek gyakran dobálóznak azzal, hogy valaki „divatból” csinál valamit, mintha az illető valami főbenjáró bűnt követne el. Pedig a divatszakma – különösképpen az olyan kulturális olvasztótégelyekben, mint Izrael – komoly véleményformáló erővel bír... emellett persze rendkívül szórakoztató is. „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?” – szól a magyar hip-hop slágerben, és bár abban nem hiszek, hogy pusztán az öltözködésünk alapján jellemezhetőek lennénk, abban igen, hogy a divat igenis képes identitást formálni. Izraelben legalábbis biztosan. Ahogy Nadav Rosenberg, a Northern Star nevű divatház alapító-tervezője fogalmazott: „A világ egyik legkisebb országában, egy telített piacon, meglehetősen korlátozott számú embernek alkotunk – és bár mindezek miatt nagyon nehéz talpon maradni, éppen ez teszi olyan izgalmassá az izraeli divatot.”

Urbánus közel-kelet

Ritkán éri az embert olyan megtiszteltetés, hogy az otthonában egymást váltják a divatszakma legnagyobbjai. Magánemberként és riporterként is óriási élmény volt, hogy egy neves magyar fotós, Ritter Doron – akinek a munkái glossy magazinoktól filmeken át reklámokig rengeteg helyen jelennek meg – felkeresett, hogy dolgozzunk együtt valami izgalmas projekten, az ötletelésből pedig a következő sült ki: rendezzünk nagyszabású fotózást Izrael legjobb divattervezőivel a főszerepben. Míg én Budapesten születtem, de Tel Avivban élek, Doron Izraelben született, ám Magyarországon nőtt fel – így nem csoda, hogy szívügye volt a projekt. Míg Doron átszellemülten kattogtatta a kamerát egy ifjú magyar fotóslány, Salamon Sára segedelmével, addig a soron következő tervező az étkezőnket sminkszobává alakító Yoni Shain keze alatt szépült – a srác rengeteg izraeli divatlapnak dolgozik, és videoklipek, rövidfilmek sminkmestere is.

A dizájnerek számára meglehetősen szokatlan élmény volt a fotózás. „Általában mi a háttérből irányítjuk az eseményeket, de bevallom, jó érzés a képeken keresztül közvetlenül kommunikálni a vásárlóinkkal” – mondta az orosz származású Maria Berman. A Sister M. tervezőpáros – akiknek etnikus elemekkel tarkított kollekciói a divathetek rendszeres vendégei – azt mondta: „Az izraeli divatban az az érdekes, hogy a közel-keleti életérzést egy urbánus közegbe helyezzük – egyszerre hatnak ránk a gyökereink, és a bizonytalan jelenünk, a végeredmény pedig mindig nagyon izgalmas.” Neta Efrati – aki az arab óvárosban, Jaffában alapított üzletet és szabóságot – hasonlóképpen gondolkozik. „Nem abból indulunk ki, hogy mi a menő, hanem hogy mit viselünk szívesen ebben a forróságban, ebben a kulturális közegben. Olyan ruhákat készítünk, amelyek nem szabnak határokat a viselőknek – egyszerre kényelmesek, és vadak.”

Kikből lesz a cserebogár?

Bár sokan azt hiszik, hogy itt egyenruhában, ortodox köntösben, vagy épp dzselabiában járnak az emberek, Tel Aviv valójában a Közel-Kelet egyik legfontosabb stílusfővárosa: csak néhány példa a helyi divatikonokra a színésznő, Natalie Portman, és a szupermodell, Bar Refaeli. A helyi művészeti iskolák pedig – a Shankar és a Bezalel – ontják magukból a zseniket, nem csoda, hogy Donna Karan és Diane Von Furstenberg rendszeresen járnak a végzősök vizsgabemutatójára, hogy lecsapjanak a friss tehetségekre. Persze olyanok is akadnak, mint a Tel Aviv-i divat legújabb „it girl”-je, a fotózásunk legifjabb modellje, Ella Levi, aki azt vallja: az intézményesített tanulás megöli a kreativitást. Ő egy néhány hónapon át tartó varrónői kurzus után lett a Fehér Város egyik ünnepelt, fiatal tervezője. A másik, leglazább tervezőből lett modell Gal Angel volt, aki az Ugly Duckling – azaz „Rút kiskacsa” nevű fürdőruha-márkájával alternatívát kínál az átlagos alkatú nőknek. „Nagy seggem van, és nincs mellem – így sosem találtam magamnak bikinit. Azon merengtem, hány nő lehet, aki hasonló cipőben jár, így gondoltam egy nagyot, és elkezdtem fürdőruhákat tervezni.” Gal retro-hatású fürdőruhái mára a Tel Aviv-i tengerpart védjegyévé váltak: ha megkezdődik az új szezon, a lányok rohannak az Ugly Duckling stúdióba, hogy begyűjtsék a legfrissebb fazonokat, amelyek az ígéret szerint szó szerint minden alkatra passzolnak, és minden testformából a legszebbet emelik ki.

Itt mindenki magyar?!

A londoni divathétről többször tudósítottam már, a Tel Aviv-i divatszcénába pedig a blogomnak, a WhiteCityBoy-nak köszönhetően csöppentem bele. Két évvel ezelőtt, amikor Roberto Cavalli volt a Tel Aviv Divathét díszvendége, részt vehettem az ígéretes, fiatal tehetségeket felvonultató bemutatón. Ott ismerkedtem össze Tamar Primakkal – a kedvenc izraeli tervezőmmel, aki tudatosan arab országokból érkező kelmékkel dolgozik, mert ahogy ő mondja: „A békét a művészet hozhatja el, és a divat valódi művészet.” Tamar elképesztő természetességgel pózolt a fényképezőgép előtt – mint elmondta, valaha színésznőnek készült, és számára ez az alkalmi modellkedés afféle jutalomjáték.

A fotózás egyébként legalább annyira volt magyar, mint izraeli: a projektben a "mindenesem" Mojzes Dóra hazai divattervező egykori asszisztense, Zimre Júlia volt, aki néhány hónappal ezelőtt "aliyázott", azaz telepedett le Izraelben. Megdöbbentő, milyen sok kreatív szakmában dolgozó magyar köt ki itt: az idei divathéten a mai Vogue első címlaplányával, a legendás modellel, Michaela Bercuval is összefutottam, és legnagyobb meglepetésemre folyékonyan beszélt magyarul, édes akcentussal. Mint kiderült: a szülei Magyarországról költöztek Izraelbe a második világháború után. Hasonlóan a szintén magyar származású, már megboldogult, mégis halhatatlan izraeli tervezőhöz, Lea Gottliebhez, azaz Róth Lenkéhez. Az asszony a náci megszállás után menekülni kényszerült, és miután az egész családját lemészárolták, Izraelbe szökött. Útközben – hogy ne ismerjék fel – hatalmas virágcsokrokat szedett a réteken, és azzal takargatta az arcát.

Ez a nő egy évtizeddel később a világ egyik legelismertebb fürdőruha-tervezőjévé nőtte ki magát – a Gottex a mai napig a legnagyobb sztárok kedvenc luxusfürdőruha-márkája, még Diana hercegnő is odavolt a „Lenke néni” kollekcióiért. És a csavar a történetben: Lea Gottlieb épp a fürdőruhákon megjelenő virágmintákról lett ismert. „Fogtam a legfélelmetesebb emlékem szimbólumát, és elhatároztam: kabalámmá fogadom” – nyilatkozta egyszer.

Nyissuk ki az ajtót az izraeli divat előtt!

A fotózás kulisszái mögé bárki benézhet az izraeli DreedTea magazinnak köszönhetően, a végeredmény pedig hétről hétre érkezik a blogomra és a Facebook oldalamra – egyetlen célt szolgált: megérteti az emberekkel, hogy szülessünk bármely országba, bármilyen vallást gyakoroljunk is, mindannyian ugyanazt akarjuk: kifejezni önmagunkat, megtalálni a helyünket a világban, és amíg ezen a földön időzünk, adni valamit az embertársainknak. A neves tervezőket Tel Aviv arab óvárosában, Jaffában fotóztuk, mindüket egy-egy kapu, vagy ajtó előtt – szimbolikusan azt üzentünk: „Nyissuk ki az ajtót az izraeli divat előtt!” Szomorú azt tapasztalni, hogy egyesek az egész világot Izrael bojkottálására szólítják fel, miközben mind tudjuk: egy ország lakói soha nem azonosak a kormány döntéseivel, és a világon mindenhol akadnak szélsőséges emberek – de nem szabad velük azonosítanunk egy egész nemzetet. Izrael egy nagyon fiatal ország – nincs régre visszanyúló popkulturális történelme, és a fiatal tervezők nagy részének komoly befektetnivaló pénze sincsen. Ebből kell kihozniuk a legtöbbet – a sikerhez semmi más nem adott, csakis a saját kreativitásuk, és a hitük abban, hogy sikerülni fog.

Azt szoktam mondani, hogy Izraelben a „divat” és a „szépség”szavak nem csupán egy külcsínyre építő iparágat jelölnek, hanem lehetőséget teremtenek arra, hogy az álláspontunk vizuális kommunikációján keresztül párbeszédet kezdjünk – bárkivel. Ha pedig ennek köszönhetően kicsit jobban odafigyelünk egymásra, tanulunk egymástól, és elfogadjunk egymást, nem csak stílusosabb, de jobb emberek is lehetünk.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Dogz fesztivál

Jön a DOGZ Fesztivál: te ott leszel?

Május elsején minden eddiginél nagyobb területen várja a kutyásokat és a leendő kutyásokat a DOGZ Fesztivál a Városligetben: közösségi élményt, szórakoztató és szakmai programokat egyaránt kínál az esemény. Falkaséták, kutyás futás és vándor vurstli is várnak a fesztiválon, amelyre a helyszínen levásárolható, 1000 forintos belépő megváltása mellett léphetsz be. Emellé még ajándék is jár! Ugye találkozunk?

A regisztrációt és a programot ezen a linken találod.

hirdetés

Steiner Kristóf
Steiner Kristóf
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

Ezért nem tudod soha kipihenni magad a szabadságod alatt

Ismerős lehet az érzés, hogy hiába vagy végre szabadságon, mégsem tudsz igazán kikapcsolni. Hiába nincs meeting, határidő vagy e-mail, a fejedben valahogy mégis tovább pörög a munka. Ennek oka az, hogy tartós stressz után az idegrendszer nem áll vissza azonnal nyugalmi állapotba.

Életem

Ha nem akarsz sokat porszívózni, ilyen kutyákat válassz

Egyre többen keresnek olyan kutyafajtát, amelyik nem vedlik, akár egy allergiás családtag, akár a tisztább környezet iránti vágy miatt. Bár teljesen vedlésmentes kutyus nem létezik, ezzel a 7 fajtával megkímélheted magad a napi takarítástól.

Mindennapi

Bármikor megismétlődhet a solymári eset: ezekre a fegyverekre nem kell engedély

Kedden egy 71 éves férfi engedély nélkül tartható légpisztolyával véletlenül belőtt a solymári Kék Óvoda ablakán galambvadászat közben, a lövedék az alvó kisgyerekek között csapódott a falba. A rendőrség a férfit pár órán belül elfogta, és súlyos testi sértés kísérlete miatt indított ellene eljárást, mivel a leadott lövés akár szemkilövésre is alkalmas lett volna. Az eset kapcsán megnéztük, milyen fegyverek tarthatók engedély nélkül Magyaroszágon.

Életem

Lehet, hogy a te családodról is jelentettek: ez derülhet ki az ügynökaktákból

Az „ügynökakták” szó úgy él a közbeszédben, mintha valahol létezne egyetlen nagy, titkos lista, amelyből egyszer majd kiderül, kik működtek együtt a kommunista rendszerrel, ki volt besúgó és ki nem. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerint nem egyszerűen listákról van szó, hanem az egykori állambiztonság teljesebb iratvilágáról, hálózati, operatív, megfigyelési, nyilvántartási és más iratokról.