Rég vége a New York-i divathétnek, de kicsit nosztalgiázunk: milyen volt az utcai divat a fashion weeken? Extrém. Nézze csak meg!
A New York-i divathéten íratlan aranyszabály, hogy a lehető legfeltűnőbb göncöket aggassa magára az ember. Hogy miért? Mert akkor garantáltan a fotósok kereszttűzében köt ki. Saját meglepetésemre is, de bebizonyosodott, hogy a legjobb képeket nem a divathét pavilonjaiban, hanem a Lincoln Center főterén lehet lőni, ahova hobbifotósok, bloggerek és divatszeretők hada telepszik ki, hogy megörökítse az általa igazán szemrevalónak talált embereket.
Szadomazó nagypapát, metálezüst fóliába csomagolt, túlsúlyos férfit, de vagányan és az aktuális trendeknek megfelelően öltözött vendégeket is sikerült megörökítenem a pár nap alatt. Egy valami mindegyikőjükben közös volt: imádtak pózolni.
A lehetőséget megragadva igyekeztem minden szélsőségből elkapni egy darabot: a jelenlévők alkotta színes kavalkád pont olyan volt, mint a város, ahol magát az eseményt tartották: mindenki képes volt valami újat, valami szokatlant, valami nagyon egyedit hozzáadni ehhez a sűrű, New York-i divathétnek nevezett masszához úgy, hogy a végén mégis a harmonikus egység érzésével távozott az ember.
A jelenlévők nem is maguknak, sokkal inkább egymásnak öltöztek ki: folyamatosan érezni lehetett a versengés illatát, vajon ki képes überelni a másikat. Az biztos, hogy a szettek többsége garantált retina-égést okozna a magyar utcákon, itt New Yorkban viszont teljesen belefért a divathét keretébe: akármilyen őrült volt egy-két összeállítás, némi ihletet, vagy tanulságot biztosan le lehetett vonni belőlük. Ebből akár mi, magyarok is tanulhatnánk valamit, hiszen a divathét alapvetően erről is szól: nagy cirkusz az egész, ami kísérletező bolondok nélkül közel sem lenne az igazi.
