Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Connie Wang történetéből megtudjuk, hogyan jutott el a csinos tűsarkúkon át a kényelmes, de csúnya szandálokig.
Egyre több magazin és brit felmérés foglalkozik a magassarkú cipők káros hatásaival. Talán ennek tudható be, hogy 2013-ban már a nők 62 százaléka inkább lapos talpú cipőben lép ki az utcára. A Refinery29 egyik szerkesztője – akinek több tucat drága, szép és hihetetlenül elegáns tűsarkú lapul a szekrényében – azt állítja, hogy mégis inkább a csúnya cipőket preferálja. Hogy miért jobbak a kényelmes cipők a kecses lábat kölcsönző magassarkúknál, meg is indokolta olvasóinak.
„Hogy tisztázzam: nem vagy esztétikai mazochista. Gyűjtöm a szandálokat, a cipőket és a szép csizmákat is. A csúnyaság, ahogy a szépség is, nézőpont kérdése. Azt sem mondanám, hogy nem tetszenek Louboutin vagy Jimmy Choo cipői. Miuccia Prada a közelmúltban mondta egy vele készített interjúban: a csúnyaság vonzó, izgalmas. A csúnyasággal való kísérletezés számomra sokkal érdekesebb, mint a köztudatban megfogalmazodótt szépség” – írja Connie Wang.
"A kapcsolatom a csúnya cipőkkel azonban nem mindig volt ilyen pozitív. Bevándorló szülők gyermekeként nem engedhettünk meg magunknak túl sok divatos holmit. Volt piros-glitteres Dorothy cipőm, továbbá azok a fiús lábbelik, amiket nagyobb testvéreimtől örököltem. Ezek hol kicsik, hol túl nagyok vagy szélesek voltak növésben lévő lábamra. Nem mintha egyetlen ázsiai gyerekként ne lógtam volna ki így is a túlnyomóan fehér közösség soraiból."
"A középiskolában végre megtehettem, hogy vegyek magamnak saját ruhákat, a legújabb divatról természetesen a divatmagazinokból értesültem. Vettem cukorka színű magassarkú cipőt, lakkbőr klumpát, platform cipőket és törpe sarokkal kombinált flip-flopot.Úgy tűnt, megfizethető áron szép cipőkollekciót válogattam össze."
"A főiskola után lecserétem a flip-flop papucsot gladiátor szandálra, a platform cipőket telitalpú csizmára és New Yorkba költöztem. Hamarosan, mint divatszerkesztő, kerestem annyi pénzt, hogy valóban megengedhessek magamnak drágább cipőket, melynek áldozatául estem, egyre többször fordult ki a bokám a napi rohangálás közben. Végül rájöttem, hogy sem magas platformcipőben, sem magas tűsarkúban nem tudok imbolyogni egész nap. Így beszereztem az első pár Birkenstockomat."
"Bár a kényelmes cipő, de hívjunk inkább csúnyának – esztétikailag valóban nem túl nagy élmény. De ki mondta, hogy jobban néz ki a lábam, ha kisebbnek tűnik, vagy egy olyan cipőben van, ami hosszabbnak mutatja a lábat? Az emberek elvárják, hogy egy főiskolai hallgató egy pár Birkenstock-ban sétáljon ki az antropológia tanszékről, míg egy divatszerkesztőtől elvárják, hogy egy pár toronymagas Alaïa-ban és egy Carven miniruhában totyogjon ki a Lincoln Centerből. Holott véleményem szerint a legtöbb ember a Csúnya Cipők Klubjának a tagja, mert az elérhető, praktikus és eredeti, mint egy pár színes Teva szandál."
"Szóval, hogy viseljünk egy csúnya cipőt? Nem igazán tudom megmondani, különösen azért nem, mert ha te olyan típus vagy, aki nagyon szereti a furcsa cipőket, akkor valószínűleg olyan vagy, aki nem igazán ad mások véleményére, amikor divattal kapcsolatban kell döntenie. A csúnya cipő rajongók ellentmondásosak és bizonyára utálják, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak és hogyan nézzenek ki.” – írja Wang. Ön együttérez a szerzővel, vagy inkább a szépségre esküszik?
