A világ egyik fele a másik felének rabszolgája? Mit tehet az egyén, ha nem tudja elviselni, hogy embertelen körülmények között készülnek a ruhái?
Nemrég írtunk egy posztot a Bangladesben történt katasztrófákról, a hozzászólások között szép számmal akadtak olyanok, amelyek azt taglalták, vajon mi a tanulsága ezeknek a történeteknek. Több száz ember vesztette életét azért, mert egyrészt a megrendelők megszégyenítő árakat fizettek az általuk elkészített ruhákért, másfelől olyan munkakörülmények között kell dolgozniuk, amik a legjobb indulattal sem mondhatóak biztonságosnak.
Sokat gondolkodtunk mi is azon, hogy vajon mit kéne a történtek után másképp csinálni, hogy az ilyenek ne történhessenek meg, szerencsére jó gondolatébresztő volt a Fashionista.com cikke is, amelyben azt részletezték, hogy a gazdaság egyes szereplőinek min kéne változtatniuk a jövőben.
A katasztrófaturizmus világát éljük, nem csoda tehát, ha az emberek legtöbbet a tragédiákról beszélnek, ezek azok a hírek, amelyek a leggyorsabban terjednek. De vajon tényleg véget érne itt a történet? Sajnos számos alkalommal igen. Az emberek hajlamosak szemet hunyni azon dolgok felett, amelyekről úgy gondolják, hogy nem az ő kompetenciájukba tartozik, kevésnek érzik magukat hozzá. Pedig ha egy fecske nem is csinál nyarat, legalább egynek el kell kezdenie változtatni a dolgokon, a többi pedig követi őt.
Bojkottáljuk a márkákat?
A Bangladesben történt tragédiák után olyan nagy nevek – köztük a Disney – is kivonultak az országból, amelyek nem gyártattak azokban az épületekben, ahol a katasztrófák történtek. Példaértékű és figyelemfelhívó is lehetne ez a lépés úgy, ahogy az is, ha a vásárlók bojkottálnak bizonyos márkákat. Viszont ne feledjük azt sem, hogy a bangladesi ruhaiparban 3,6 millió ember dolgozik, az ebből származó – amúgy nem túl sok – fizetés a megélhetésük alapja. Ha ezek a cégek kivonulnak, akkor ezek az emberek állástalanok maradnak és még ennyi bevételük sem lesz a hónapban. Járulékos előnyei is vannak annak, ha az állások megmaradnak, hiszen a Yale Egyetem egyik kutatója szerint a munkahelyek számának duplázódása ebben a szektorban 6,71%-kal növeli annak az esélyét, hogy egy ötéves kislány iskolába járhat – a konzervatív Bangladesben ez nagy szó.
„Nem azt akarjuk, hogy az emberek bojkottálják ezeket a márkákat, hanem azt szeretnénk, ha felszólalnának és egyértelművé tennék számukra, hogy figyelik őket és nem felejtenek” – mondta egy interjúban Pramila Jayapar, a Bangladesh Center for Worker Solidarity vezetője.
A kormány kezdeményezzen
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (továbbiakban NMsz) nagy erőkkel lobbizik, hogy a vezető márkák – köztük a GAP, a H&M és a Walmart is – írják alá azt az egyezményt, amely rögzíti a szükséges tűz- és épületbiztonsági szabályokat. Az NMSz szerint a bangladesi kormánynak kéne kezdeményeznie egy akcióterv kidolgozását, amely javítaná a munkakörülményeket és az említett biztonsági szabályokat is magában foglalná. A szervezet szerint meg kéne növelni a felügyelők számát is, hogy az esetleges szerencsétlenségek előjeleit még időben felfedezhessék.
Példamutató márkák
Szerencsére nem minden cégnek van vaj a fején, tiszteletreméltó például a főiskolásokat és egyetemistákat megcélzó márka, a Knight’s Apparel filozófiája is. Az összes gyáruk a Dominikai Köztársaságban található és 100%-ig felelősség vállalnak mindenért, ami ott történik. „Ezek a tények nem jelentenek többletköltséget a vásárlók számára. Inkább átvállaljuk a költségek egy hányadát, de a termékeink környezettudatosak és etikus módon készülnek” – vallják.
Vannak olyan cégek is, amelyek teljes átláthatóságot biztosítanak a vásárlóik számára. A Patagonia és az Eileen Fisher például lehetővé teszi a vásárlói számára, hogy mindent tudhassanak a gyárakról, ahol a termékeik készülnek és a gyártási feltételekről is.
Megoldás lehet a szakszervezet?
Bangladesben több mint 4000 ruhaipari cég működik és mindössze 30 szakszervezet tartozik hozzájuk – ebből viszont 20 a tavalyi tragédiák után alakult. Habár a dolgozók kiállnának a jogaikért és a feltételek javításáért, a kormány elfordítja a fejét. Nem ismeri el és bejegyezni sem kívánta őket.
Az árcédula nem hazudik
Az úgynevezett fast fashion márkák (H&M, Zara, stb) népszerűsége töretlen és hogy miért? Mert az ő kínálatukban az átlag vásárlók is megtalálják a kifutón látott trendeket és nem kell többhavi fizetésüket otthagyni, ha a szezon divatos ruháiba szeretnének bújni. Ön megnézi az árcímkén kívül a termék származási helyét? A legtöbben a csábító árak mellett már nem szakítunk arra időt, hogy ezt megtegyük, így sokszor nem is sejtjük, hogy a kedvenc nadrágunk hol és milyen körülmények között született meg. Ezért kezdeményezés indult, amelynek értelmében az ár és gyártási ország mellett külön információt találhatunk arról, ha egy független csoport megvizsgálta a terméket gyártó céget és kielégítőnek találta az ott látott színvonalat.
És mi mit tehetünk?
Habár a legtöbben nem úgy válogatjuk össze a mindennapi öltözetünket, hogy kizárólag etikus(an gyártató) márkák termékeiből szemezgetünk, szerencsére a világon egyre többen szólalnak fel az ügy érdekében. Május 1-jén, a munka ünnepén, több demonstráció is zajlott a világ különböző részein, amelyek többsége a szörnyű munkakörülmények ellen és az ott dolgozó munkások mellett tüntetett.
Léteznek online petíciók is, amelyekről bár nem tudni, hogy mekkora hatásuk van egy-egy ügyre, a lelkiismeretünket megnyugtathatjuk velük, ha felvonulásokon nem tudunk részt venni, de segíteni szeretnénk. Vásárolhatunk helyi tervezőktől is, szerencsére a magyar divatélet felpezsdült és van annyira színes, hogy mindenki megtalálhassa a neki tetsző és árban is megfelelő termékeket a kínálatban. Ugyanígy járhatunk használtruha-üzletekbe is, sokszor nem is gondolnánk, hogy nemcsak hibátlan állatú, de címkés ruhákra is könnyűszerrel bukkanhatunk.
Emellett nyomozhatunk is egy-egy márka vagy termék után, de mivel nem mindenki születik Sherlock Holmes-nak (vagy pusztán nincs erre ideje), a ShopEtica oldalon számos olyan alkalmazást találunk, ami a segítségünkre lehet. A közösségi média hatalmas fegyver, gondoljunk csak a közelmúltbeli egyiptomi tüntetésekre, ahol a kormány betiltotta a népszerű gondolatmegosztó oldalt, a Twittert. Ha éles kritikát fogalmazunk meg egy márkával szemben 140 karakterben, az pillanatok alatt szárnyra kelhet, nagyobb hatása lehet a gondolatainknak, mint gondolnánk.
