Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kollaborációknak az lenne a lényege, hogy egy-egy tervező munkája megfizethető áron jusson el tömegekhez. Ez egyre kevésbé igaz sajnos.
A tervezői kollaborációk ötlete elvileg teljesen szerethető és logikus elképzelés: megfizethető, emberi áron kínálnak olyan kreációkat, amiket egy nívós divatház vezetője/tervezője álmodott meg, így akár azok is hozzájuthatnak egy nem mindennapi darabhoz, akik az eredeti, méregdrága márkáról csak álmodoznak. Legalábbis ez lenne a szándék, merthogy a tervezői kollaborációk ötlete sajnálatos módon egyáltalán nem úgy valósul meg, ahogy kellene.
H&M és a nagy nevek...
Emlékeznek még a Marni és a H&M kollaborációjára? Vagy a Maison Martin Margiela és szintén a H&M együttműködésére? Mi ugyanis kristálytisztán, pláne, hogy alig vártuk, hogy elverjük pénzünket pár "exkluzív" darabra, csak aztán elég nagyot néztünk, Amikor a legegyszerűbb bizsuért is simán elkértek 10 ezer forintot, egy-egy ruha ára pedig az ember havi lakbérével volt egyenlő. Nem azzal van a baj, ha valami méregdrága, csak sajnos rossz helyen próbálják lenyomni ezt az emberek torkán. Pontosan ez a bajunk az utóbbi szezonok legtöbb tervezői kollabjával is: nem azt a célt szolgálják, amire eredetileg kitalálták őket.
A Roland Mouret újabb magaslatokba emelte a kollaborációk árait
Az eset legutóbbi, tényleg durva példája a Roland Mouret divatház, ami a Couture Labbel együttműködve dobott piacra egy közös kollekciót a közelmúltban – természetesen horribilis áron.
A kollaborálás ötlete tulajdonképpen onnan jött, hogy Mouret beleszeretett a francia csipkébe, viszont egy teljes kollekció megalkotására nem volt ideje. A Couture Lab, ami az über-luxuscikkeket gyűjti össze egy weboldalon, viszont örömmel vállalta a partner szerepét, így a munkálatok hamarosan meg is kezdődtek.
Ha nem ismerné...
A Roland Mouret egy francia divatház, itthon nem feltétlen tartozik a közismert márkák sorába, de például a magyar topmodell, Srej Zsófi is dolgozott már velük nem egy kampányban. A divatház számára 2006-ban következett be a nagy áttörés, amikor a Vogue felkarolta az úgynevezett "Galaxy dress" fantázianévvel megáldott kreációjukat, innentől kezdve pedig minden toplistás hollywoodi celeb ebben tündökölt, de 2008-ban például Victoria Bekchammel kollaboráltak egy limitált kapszulakollekció erejéig.
A márkáról annyit kell tudni, hogy simán elkérnek – az egyébként meseszép – ruhakölteményekért akár 3 ezer fontot (1 millió forint) is, a felsők 500 fontba (200 ezer forint), a ruhák átlagára pedig 1500 font (540 ezer forint) körül mozog. Mouret nagy szerelmesei a kollab hallatán joggal feltételezhetik, hogy a tervezett kollekció biztosan töredékárba fog kerülni, ruhákat 700, szoknyákat mondjuk 200-300 fontért tudnak beszerezni, hiszen nem száz százalékig Mouret ruhákról beszélhetünk, miért kérnének el érte annyit, mint amennyibe az eredeti kerül? Sajnos van egy rossz hírünk a reménykedőknek: a kollab ára még drágább, mint a márka eredeti termékei.
Mire ez a nagy felhajtás?
A ruhákat limitált számban, egytől egyig kézzel készítették: a 4 különböző stílusból 3-3-3-3 ruhát, így összesen 12 darabot alkottak meg, ezek közül lehet válogatni az egész világon. Érdekesség, hogy mindegyik kreációt az ötvenes évek egy dívája után nevezték el. Bár a ruhákat igazi francia csipkéből készítették és összesen csak 12 darab készült belőlük a világon, mégis furcsa, hogy az exkluzívnak kikiáltott kollekcióból szinte bárki vásárolhat online. Már ha van rá pénze, a legolcsóbb ruhaköltemény ugyanis közel 8 ezer fontba (3 millió forint) kerül, míg a legdrágább 12 ezer fontot (4 millió forint) kóstál. Baráti, nem? És ezek a kollaborált termékek árai!
Ott vagyunk, ahol a part szakad?
Azzal nem lehet vitába szállni, hogy egy-két dologhoz valóban alacsonyabb áron lehet hozzájutni a kollaborációknak köszönhetően, a probléma csak annyi, hogy ez az ár még korántsem elég alacsony. A H&M-nek például már rég tanulnia kellett volna a Marni,a Versace és a Maison Margiela kollabok hibájából – a dizájner holmikhoz potom 2-3 ezer forintos áron lehetett hozzájutni a leárazásokon – például azt, hogy ideális lenne eleve jóval alacsonyabb áron árulni a dizájner portékákat is, különben a kutyának sem kellenek, mivel a H&M vásárlói közönsége átlagban nem a felső középosztály. A Roland Mouret esetét pedig egész egyszerűen nem is értjük, mindenesetre kíváncsian várjuk, milyen 'gyorsan' kapkodják el a ruhákat. Egyelőre még mind megvan.
